Maradj a sivatagban, mint Kalkuttai Teréz anya, aki az üresség és magány ellenére tudta, hogyan találja meg embertársaiban az Urat.

Minden, amire belső kompenzációként törekedett, eltűnt. Hitét csak az erősítette és szilárdította meg, hogy Isten Akaratát teljesítette, és vigasztalta a testi és szellemi szegényeket.

Teréz anya így találkozott Istennel és olvadt bele, még ha nem is érzékelte Őt teljesen.

Maradj a sivatagban, mint Kalkuttai Teréz anya, aki megerősítette belső énjét, nem az érzéki világban és az Istennel való misztikus egyesülésben, hanem a tapintható hitben és az önmaga állandó legyőzésében, aki látta és megtapasztalta Isten Jelenlétét a leginkább rászorulókban, aki egyáltalán nem élt a világért és önmagáért, csak teljesen Istenért, teljesen a Megváltó Szívéért, amely fáradtan dobog a szegényekben és az elnyomottakban, a magányosokban és az elveszettekben.

Gyermekem, törekedj arra, hogy a sivatagot a hited megszilárdításával éld meg. Tudd, hogy minden sivatag a végtelenbe való ugrást hozza magával, és ez sokféleképpen történik.

Ha szomjazol az érzésekre és a belső tapasztalatokra, ha szomjazol arra, hogy kiteljesedj és meglásd Istent, de Ő mégis vákuumban tart, fedezd fel, hogy talán az Úr Akarata az, hogy ott mutatkozzon meg neked, ahol a legkevésbé számítasz rá, ott, ahová a szereteted nehezen jut el, ahol ellenállásod elzárja lépteidet és nem engedi, hogy belépj, ahol gyengeségeid megakadályozzák, hogy felfedezd a szeretet iránti igényt. Isten ott van, és vár rád.

Hagyd a sivatagban vágyaidat és törekvéseidet, szükségleteidet, legmélyebb sóvárgásaidat. És amikor már semmid sincs, a Teremtő megmutatja neked, hol rejtőzik, hívogat téged, keresi tekintetedet, hitedet, szívedet.

Gyermekem, ki tudja, hogy a te sivatagod nem lesz-e Kalkuttai Teréz anya sivataga, ahol Isten kívülről befelé és a felebarátod belsejétől kezdve a te belsődben tárja fel magát.

Legtisztább Szent József

Amikor egy lény belép a sivatagba, még ha csak megérintette is a homokját és érezte a melegét, többé nem tud visszafordulni.

A sivatag veszélyesnek tűnhet, tele szenvedéssel és nehézségekkel. De ma azt mondom nektek, hogy nincs nagyobb szenvedés egy lélek számára, mint belépni a sivatagba anélkül, hogy elmélyülne benne, hogy átadná magát Istennek, és hogy felfedezné az Ő titkait.

Az a lélek, amely a sivatagot tapossa, de nem jár benne, hanem félelmeinek prédája marad, nem engedi el a mankókat, amelyek a lépteit támogatták, nem fedezi fel bennük az igazi támaszt, és nem tudja, mi az, hogy a saját lábán járni.

Ez a lélek, akit legyőznek a félelmei, és nem hajlandó elengedni az érzelmeit, az érzéseit vagy magát a múltat, végül újabb mankókban és láncokban keresi azokat az érzéseket, amelyeket nem talál meg azokkal, amelyeket a kezében tart, és azokkal, amelyek megkötik a lábát.

Ez a lélek önmaga foglyává válik, egyre üresebbé, egyre jobban rabszolgává, egyre félelmetesebbé, egyszerűen azért, mert nem tudja átadni magát az előtte megjelenő végtelen sivatagnak.

Isten arra hív benneteket, hogy a pusztában érlelődjetek, hogy hagyjátok magatok mögött az emberi érzelmeket, hogy felfedezzétek a Krisztusi Szeretetet és megszilárdítsátok abban a szíveteket. De ehhez, gyermekeim, el kell engednetek a mankókat, el kell szakítanotok a láncokat, meg kell tapasztalnotok az űrt és járnotok kell benne, még akkor is, ha nem érzitek a talajt a lábatok alatt.

Ezt hívják a hit megtapasztalásának.

Ne legyetek önmagatok rabszolgái. Ismerjétek fel, hogy nincs más hóhér, csak a büszkeség, a hiúság és a tudatlanság a szívekben, amelyek azt hiszik, hogy akkor a legbiztonságosabbak, amikor el vannak telve önmagukkal, de nem veszik észre, hogy még önmagukat sem ismerik.

Áldásomat hagyom rátok, hogy szabadulásért kiáltsatok és meg is tapasztaljátok.

Ha úgy érzitek, hogy a lábatok a sivatagi homokban van, menjetek, és ne állítsátok meg a lépteiteket. Szilárdítsátok meg az Istennel való egységeteket és erősítsétek meg a hiteteket. Ettől lesztek igazán szabadok.

Legtisztább Szent József

Értsd meg, hogy az ürességre és a magányra való hívás azt jelenti, hogy közelebb hívnak Isten Szívéhez, annak igazságához, ami vagy, távol az illúzióktól és az emberi zavarodottságtól.

A sivatag az átmenet útja. Izrael népe azért kelt át a sivatagon, hogy új életet, tiszta és egyszerű, de áldozatban és hitben kovácsolt genetikát teremtsen.

A ti Uratok átkelt a sivatagon a Kínszenvedése előtt, és ott találta meg a végső egyesülést Istennel, ami nemcsak az Atyával való párbeszédet jelentette, hanem az Atya megtapasztalását is önmagában.

A belső sivatagon való átkelés során minden lény átmenetet tapasztal meg valami új, igaz és mélyreható dologba.

Bízz abban, hogy a sivatag ürességében valami új keletkezik és épül fel benned. Engedd, hogy szellemed megerősödjön, és lelked megtalálja az igazságot, amit ebben a ciklusban fel kell fedeznie.

Bár nem látod, nem érzed és nem tudod, haladj át a pusztaság különböző szakaszain. Érezd a belépés ürességét, a benne maradás zűrzavarát, az érkező megpróbáltatásokat, a pusztulást; de érezd a hit ébredését is, az igazság megszilárdulását és végül Isten kinyilatkoztatását is magadban.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekem, a sivatagok az emberi önátadás és átalakulás különböző szakaszaiban tapasztalhatók.

A belső növekedés során a Teremtő sokszor viszi gyermekeit a pusztába.  Néha gyorsan és egyszerűen, máskor pedig mély és hosszan tartó módon, amelynek látszólag nincs vége.

A sivatag az üresség belső állapota, ahol a Teremtő megvonja gyermekeitől és barátaitól az összes földi vigasztalást, az összes érzést, az összes szeretetet, mindazt, amit a szellemi lény támaszként és néha ugródeszkaként használ a belső élet felé vezető úton.

Mindezeket eltávolítja, hogy a tudat megtanuljon tisztán szellemi alapokon létezni, hogy Isten ismerete és megtapasztalása legyen az alapja, amely a hitből és az üresség megtapasztalásából születik.

Erősítsd meg az Istennel való egységedet azzal az egyszerű bizonyossággal, hogy Ő jelen van, még akkor is, ha nem érezteti, ha nem hallod vagy nem látod Őt.

Gyermekem, lehet, hogy keménynek és fájdalmasnak látod a sivatagot, de valójában a sivatag Isten hívása a lelkek számára, hogy mély és közvetlen egyesülést érjenek el Vele, távol az illúzióktól és az érzékektől, távol az anyagi dimenzióktól és mindattól, ami alkotja azokat.

A sivatag annak a megismerésére hív, ami valódi, de ahhoz, hogy átkelj ezen a sivatagon, nem elég a tudás. Fel kell fedezned az alázat és az önátadás tudományát, az Isteni Kézben való tartózkodás tudományát, és tudnod kell, hogy az Ő Akarata tökéletes, mind az oázisban, mind a sivatagban, mind az ébredező lelkekkel teli templomokban, mind a megvető lelkekkel teli Kálvárián.

Azért beszélek a sivatagról, hogy megtanuld azt, hogy szeresd, és hogy törekedj rá. Ne a szenvedésre törekedj, hanem a közvetlen, mély és igaz egyesülésre azzal, Aki teremtett téged, és aki arra hív, hogy kifejezd az Ő Szívének hasonlatosságát.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Az üzenet története:

A Figueirai Mária-Központban a misszionáriusok felszentelési szertartása alatt az oltáron egy Szent József-szobor állt, és egy bizonyos pillanatban a szobor nagyon fényesen kezdett izzani. Megfigyeltük ezt a mozgást, hogy megértsük, mi történik; amint a papok az oltárhoz közeledtek, hogy megszenteljék az Eucharisztiát, sok portál kezdett megnyílni felettük, gyorsan és intenzíven. Abban a pillanatban megjelent Szent József, fényesen ragyogva, mint a Nap.

Mögötte egy út vezetett Afrikába; körülötte gyermekek voltak, és egy afrikai gyermeket is a karjában tartott. Azt mondta, hogy azért jött, hogy megértsük a humanitárius missziók fontosságát a Hierarchia számára.

Hozott magával egy Kegyelmet minden misszionárius számára, aki felszentelte magát, valami szellemi és belső kegyelmet, és egy rendkívüli üzenetet közvetített. Ez volt az első alkalom, hogy Szent József megjelent a jelenéseinek ciklusai vége óta, augusztus 18-án.

Így szólt hozzánk:
 

Csendben jöttem, Isten Akaratából és az Ő Isteni Szeretetéből. Azért jöttem, mert számomra ugyanolyan fontos, hogy üdvözöljem és szolgáljam Afrika lelkeit, mint ahogyan az is, hogy üdvözöljem azokat, akik Isten Tervének és annak az elsődleges küldetésnek szentelik magukat, hogy megmentsék a szeretetet minden lény szívében, az egész Élővilág tudatában.

Azért jöttem, hogy megáldjalak benneteket, nem azért, mert az összes áldás, amit már megkaptatok, nem volt elég, hanem azért, mert meg kell értenetek, hogy mennyire fontos Isten számára a küldetés, amit véghezvisztek, és hogy azt továbbra is elviszitek a világ négy sarkába.

A Teremtő figyelemmel kíséri lépteiteket, ahogy Én is elkísérlek benneteket; akár szellemetek lelkesítésével, akár utatok megfigyelésével, mindig elkísérlek benneteket.

Ma megnyílnak az Egek, ahogy a szívetek is megnyílik, mert az emberiség minden egyes felajánlásával új érdemek keletkeznek az emberiség üdvösségéért és a megváltásáért.

Ma nem csak áldással jövök, hanem megnyitom az utat a lelketek előtt, hogy eljussanak szeretett Afrikámba. Ott vagyok. Mindenütt való jelenlétemben és szeretetemben abba az irányba mutatok nektek, ahol a legnagyobb a szükség. Jöjjetek Velem, hogy találkozzatok életetek átalakulásával.

Gyermekeim, a humanitárius missziók, valamint a különböző imatalálkozók, amelyek világszerte zajlanak, a megváltás pillérei ezekben az időkben, azok az eszközök, amelyeket Teremtőtök arra használ, hogy életben tartsa az emberiség megváltására és átalakítására vonatkozó reményét. Ezért vagyok itt.

Egy Kegyelemmel jöttem. Egy új lépcsőfok ajtajával jöttem. Megerősítésként jöttem a lelketek és az életetek számára. Azért jöttem, mint Atyátok és Barátotok, hogy elmondjam nektek, hogy csendben várok rátok, hogy Afrika vár rátok, és még ennél is több, hogy a minden lényben lévő Afrika vár rátok, hogy úgy szolgáljátok a felebarátotokat, mintha ez lenne az utolsó lehetőségetek a szolgálatra.

Örülök a lépteiteknek, ahogyan Isten is örül és megújítja Szeretetét a felszentelésetek által.

Ma és mindig megkapjátok Tiszta Szívem Szeretetét.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József

Minden ciklus egy-egy járható ösvényt hoz magával, és az ösvények a járókelő lépteinek tempójától függően hosszúak vagy rövidek lesznek.

Az ürességhez vezető út hosszú és fájdalmas lehet, ha az utazó lassan halad rajta, és nem fogadja el az idők változásait, az érkező megpróbáltatásokat és mindazt, amit a Világegyetem ad neki, hogy gyorsabban elérje a ciklus végét.

Ez az út rövid és gyors lesz, ha az útkereső ürességéből lehetőséget teremt arra, hogy új törvények hassák át a lényét; ha engedi, hogy a benne lévő ürességet Isten betöltse, és az Isteni Jelenlét teljes egészében feltárja magát.

Gyermekem, az üresség egy átmeneti tudatállapot, amelyben tudod, hogy mi nem vagy, de még nem ismered az igazságot önmagadról és az életről. Ne telj meg tehát önmagaddal és a világgal, ha még nem fedezted fel, hogy mi az, ami benned lakozik, és hogy mi a részed, és mi az egészed.

Az üresség a döntés pillanata, a mélységbe zuhanás és a Végtelenbe ugrás között. Ezért éld át az ürességet hittel, mindig a Magasság felé kinyújtott kézzel. Éld át az ürességet hittel, befelé fordított szemmel. Egy bizonyos ponton e séta során az ürességed teljes mértékben feltárul, és felfedezed, hogy a mindenség, az Egész, az Isten része vagy.

Akkor szavaim nem lesznek képesek arra, hogy elmagyarázzák azt, amit megtapasztalsz és megélsz, és minden világos lesz, mint a nap, és teljes, mint az Istentől származó Bölcsesség.

A kinyilatkoztatás és a tudatlanságtól való megszabadulás ciklusa el fog jönni. Addig is járj hittel felfelé és befelé.

Áldásomat adom erre.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József

Hívd segítségül Isten Szent Neveit, és a Teremtő Atya megmutatja magát kis szívednek.

Hívd segítségül Isten Szent Neveit, és érezd, hogy Jelenléte és Szeretete feltárul, hogy hangja érezhető, és hogy meggyógyít téged.

Hívd segítségül Isten Szent Neveit, és kommunikálj a Teremtőd Szívével. Engedd, hogy megmutassa neked az Ő Igazságát, az Ő legtisztább törekvését az összes életformával kapcsolatban, és azt a tökéletes Tervet, amelyet számodra tervezett.

Hívd segítségül Isten Szent Neveit, és kiálts  az Ő békéjének megteremtéséért a világban. Kiálts, hogy Kegyelme leszálljon az összes szívre, és árassza el azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, átalakítva az életeket, és magához vonzva gyermekei szívét.

Hívd segítségül Isten Szent Neveit, és hallgass az Atya Hangjára, ahogyan hallgattak Rá a sivatag népei. Lépj be szíved sivatagába, és kiálts a békéért. Engedd, hogy az Atya előkészítse benned az Ő visszatérését, és megalapítsa Királyságát a szívedben.

Hívd segítségül Isten Szent Neveit, és élj békében. Terjedjen a béke a világban.

Tudd meg, gyermekem, hogy Istened és Teremtőd itt van, benned és mindenben. Hívd az Ő Nevét, hogy felismerd a Jelenlétét.

Áldásomat adom erre.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József

Emlékezz az utolsó napokban, az utolsó időkben kapott impulzusokra, és hagyd, hogy azok gyümölcsöt teremjenek benned. Érleld ezeket a gyümölcsöket, meditálva mindazon, amit megtapasztaltál, és engedd meg, hogy a tudatod egy másik pontra kerüljön, mint azelőtt, hogy megkaptad volna mindezt a Kegyelmet Istentől.

Gondolkodj el mindarról, amit most meg kell tapasztalnod, a megteendő lépésekről, a rád váró megpróbáltatásokról, és arról, hogy a szívednek hogyan kell felkészülnie az új impulzusokra és ciklusokra, amelyeket az emberiség még soha nem kapott vagy tapasztalt meg.

Az Isteni Kegyelem hatja át mindazt, ami vagy, és még a legkisebb sejted is legyen tudatában annak, amit kap, és annak, aminek megélésére hivatott ezentúl. Így, gyermekem, anélkül, hogy a világba leereszkedő isteni impulzusok közül bármit is elpazarolnál, lényed mindig méltó lesz a nagyobb impulzusokra.

Tanulj meg elmélkedni, meditálni és szeresd azokat a lépéseket, amelyeket emberi személyként, lélekként és tudatként, teremtményként és az Isteni Tudatosság részeként meg kell tenned.

Áldásomat adom erre. 

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József