Bármikor, amikor békéért kiáltotok, ott leszek. Szívem odafigyel minden egyes könyörgésre, minden egyes kiáltásra, minden egyes őszinte szívre, amely felgyújtja lényének fényét, még a bolygó tudatának legmélyebb szakadékaiban is.

Amikor szívből imádkoztok, hangotok olyan, mint a dallamok, amelyek áthallatszanak a dimenziókon és elérik a mennyei oltárokat, és megérintik Isten Szívét, aki gyermekei könyörgésére kegyelemmel, gyógyulással és Irgalommal válaszol, azzal az Igazsággal, amely felébreszti őket a világ álmából és visszavezeti őket az Ő Szívéhez.

Amikor imádkoztok, ne feledjétek, hogy valóban imádkozzatok, figyeljetek oda minden szóra, leheljetek életet minden szóba, amit kimondtok, énekeltek és felajánlotok, mert az ima csodája még mindig titok az emberi szív számára. De ma azt mondom nektek, gyermekek, hogy ez a titok, amelyet a szívetekben tartotok, feltárja az emberi lények valódi lehetőségeit.

Amikor őszintén imádkoztok, és legyőzitek a szégyent, a félelmet és az emberi állapotot, akkor tudjátok megtapasztalni, hogy kik is vagytok valójában, és felfedezitek legtisztább éslegszellemibb lehetőségeiteket.

Nem az egyetemes életről beszélek nektek, nem az anyagi valóságokról beszélek nektek, hanem a lényetekről, arról, ami istenivé tesz benneteket, és amiről sokan azt hiszik, hogy ismerik, érzik, és az Ő vezetése alatt élnek, pedig ez nem így van.

Minél többet imádkoztok, annál inkább felemelkedhettek a tudat eme mély terébe. Amikor félreteszitek a félelmeiteket és mindent, amit gondoltok magatokról, amikor Isten, és csakis Isten Jelenlétébe helyezitek magatokat, hogy mély párbeszédbe lépjetek a Teremtővel, akkor elkezdhetitek önmagatok megismerését.

Az önismeret a gyónással kezdődik, amikor megengeditek magatoknak azt, hogy átlátszóak legyetek, rétegek, fátylak nélkül, és megengeditek magatoknak azt, hogy ne csak felfedjétek magatokat Istennek, hanem hogy Isten legyen az, Aki megérint benneteket a Kezével, és megmutatja nektek azt, amit még nem tudtok magatokról.

Hogy miért mondom el nektek ma ezeket a dolgokat?

Mert ez az elmúlt néhány év szintézise amelyet el akarok mondani nektek: imádkozzatok őszintén, gyónásban, Isten előtt, és szabaduljatok meg mindattól, amit hisztek magatokról. Szabaduljatok meg a félelemtől és attól a szégyentől, hogy nem az vagytok, amit oly sokáig felépítettetek a Földön és azon túl, és hagyjátok, hogy Isten Keze megtisztítson benneteket, és hogy megmutasson nektek valamicsodálatosat magatokról, hogy semmik vagytok, csak egy lényeg, tiszta, isteni, a Teremtő része, amely képes arra, hogy újrateremtse és megújítsa az egész Teremtését.

Minden alkalommal, amikor imádkoztok, legyen igaz az imátok, és apránként az életetek egy állandó gyónás lesz, amelyben már nem kell egyedül lennetek ahhoz, hogy átlátszóak legyetek, hanem minden pillanatban Isten Jelenlétében találjátok magatokat, és minden, amit tesztek, igaz lesz, mindenben a lényetek fogja kifejezni magát.

A megújulás és a hálaadás napján azért jöttem, hogy elmondjak nektek valamit, amiről azt hiszitek, hogy már tudjátok, de valójában még mindig meg kell kockáztatnotok, hogy felfedezzétek. Folyamatosam imádkozzatok addig, amíg semmik nem lesztek, és mindent meg nem találtok, amíg fel nem fedezitek a titkokat.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely úgy érezte, hogy kegyelemben volt része mindazok miatt az áldások miatt, amelyek folyamatosan érkeztek az életébe, egy ima pillanatában így kérdezte az Urat: "Szeretett Uram, mindenem megvan, és még többet is kapok Tőled minden nap, mondd meg nekem, mi az oka ennek a sok áldásnak. Mit tegyek minden kapott Kegyelemmel? Hogyan lehetek hálás Örökkévaló Szellemed ajándékaiért?"

És az Úr így válaszolt: "Lásd, kicsi lélek, hogy a Mennyei Világegyetemből folyamatosan Ajándékok és Kegyelem áramlik az életre. Szeretetem kiárad a Teremtésre, válogatás nélkül, mindazokra, akik megnyílnak, hogy megtapasztalják.

Ha megnyitod szíved, tudatod és életed ajtaját előttem, ez a Kegyelem átáramlik rajtad, és eláraszt mindent körülötted. De amikor gyermekeim bezárják Előttem az ajtókat, amikor tudatlanok vagy közömbösek, amikor figyelmük csak a világra irányul, a Forrásom egyszerűen elmúlik, anélkül, hogy éreznék, anélkül, hogy látnák vagy érzékelnék.

Mindent, amit a teremtményeknek küldök, Szeretetből csinálom, hogy növekedhessenek, megújulhassanak és újjáteremthessék a Teremtést. Ezért fogadd el Áldásomat és légy hálás lélek; fogadd el Ajándékaimat és sokszorozd meg szolgálat, imádság által, minden egyes nap élő példája által, amelyben benned élek, és Kegyelmem átáramlik rajtad, hogy a vakok lássanak, a félők kockáztassanak, a nem szeretők megnyíljanak, a nem szolgálók és az önzők adjanak és felfedezzék azt a mérhetetlen Szeretetet, amely Szívemből árad azok felé, akik feltétel nélkül adnak.

Ne maradjon benned és e világ bármely lelkében a Kegyelmem és az Áldásom, hanem növekedjen, sokasodjon, újuljon meg, és érje el az összes lényt".

Gyermekek, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy érzékeljétek Isten Kegyelmének az áramlását, hogy befogadjátok, megsokszorozzátok és folyamatosan adjátok tovább.

Áldásomat adom errre.

Legtisztább Szent József

Az egyik lélek, amely keményen igyekezett Isten Tervét teljesíteni és jobbá válni, szomorúan érezte, hogy erőfeszítései ellenére nem tudja, hogyan kell szeretni, és nem sikerült jobbá válnia, amire annyira vágyott.

Egy imádkozás alkalmával kérdőre vonta az Urat, és megkérdezte: "Uram, annyira igyekszem, hogy jobban szeressek és jobb legyek, de úgy érzem, hogy nem sikerül fejlődnöm, és hogy messze vagyok a Te Szereteted tökéletességétől és attól, hogy Hozzád hasonlítsak. Hol van az, amiről azt mondod, hogy bennünk lakozik?"

És az Úr kérdéssel válaszolt neki, és így szólt hozzá: "Lelkem, inkább Engem keresel, vagy magadat és a világot keresed? Arra figyelsz, hogy a saját tudatodat építsd, hogy másoknak tetszést szerezz, vagy arra, hogy Engem szeress teljes szívedből és egész lényedből?

Ismerd fel, hogy Én vagyok az, akinek rajtad keresztül kell szeretnie, és ahhoz, hogy elérd a Velem való mély egyesülés kinyilatkoztatását, jobban kell keresned Engem, mint önmagadat. Figyelmedet az Én Szellememre kell irányítanod,szívednek készségesen Jelenlétemben kell lennie, és mindenekelőtt ki kell építened a Velem való szellemi és lényegi kötelékedet. Ily módon Én leszek az, Aki szeret benned, és jobban fogod érezni magad, mert többet fogsz érezni Belőlem, és kevesebbet emberi korlátaidból. Életed Rólam fog beszélni, és akik megtalálnak téged, azok Engem találnak meg.

Így, kis lélek, akkor éred el a tökéletességet, ha Én tökéletes tudok lenni benned.

Ez egy hosszú és mindennapos utazás, amelyben minden nap egyre jobban keresed a Szívemet, és teret adsz Nekem magadban. De ha figyelmed arra irányul, hogy jobb legyél, és hogy szeretetedet nagyobbá és tökéletesebbé tedd, akkor mindig frusztrált leszel, és nem találod meg a békét."

Azért mondom el nektek ezt a történetet, hogy tudjátok, milyen irányban kell erőfeszítéseket tennetek, hogy arra törekedjetek, hogy szeressétek Istent, hogy megismerjétek Őt, és hogy napról napra jobban kifejezzétek Őt. Így fogjátok megtalálni a békét.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Krisztus Kínszenvedése, Feltámadása és Mennybemenetele után az Úr apostolai és tanítványai néhány napig mélységes csendben maradtak, hogy lelkük szellemileg és emberileg feldolgozza mindazt, amit átéltek.

A csendnek ez az időszaka szükséges volt ahhoz, hogy megértsék az Isten által rájuk bízott küldetés Kegyelmét.

A világ ugyanaz maradt, az emberiség változatlannak tűnt, de a szívüket egy olthatatlan szeretet lobbantotta lángra, amely az évszázadokon át egészen napjainkig tartott.

A történelem megismétli önmagát, gyermekeim.

A szellemi ciklusok olyanok, mint egy nagy spirál, amely Isten Szíve felé emelkedik, és minden egyes fordulatnál az impulzusok megújulnak, és a szívek, úgy tűnik, különböző módon, újra átélik ugyanazokat az eseményeket. És így van ez.

Ma annak az evolúciós spirálnak egy új fordulóján vagytok, amelyben az Úr ugyanazokat az impulzusokat adta nektek, mint kétezer évvel ezelőtt.

Ezek az impulzusok rezonálnak bennetek, átalakítanak benneteket, megmozgatnak benneteket, lebontják a korlátokat, eloszlatják az illúziókat, hogy lényetek Isten Akarata szerint formálódjon.

Legyetek a tudatában annak, hogy mit éltek át, és egy pillanatra engedjétek meg a belső világotoknak, hogy befogadja az összes kapott impulzust. Meditáljatok Krisztus Szavain, érezzétek újra azokat az állapotokat, amelyekbe Ő helyezett benneteket minden nap, és vegyétek végre észre, hogy mire vagytok hivatottak, hogy megéljétek ebben az időben.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József