Az egész Föld, a Világegyetem és a Mennyei Királyság hallja meg szívetek kiáltását!

Gyermekeim!

Az egyszerűségnek azok a pillanatai, amikor Istennel egységben éltek, ellensúlyozzák e világ gonoszságait, és lehetővé teszik a Teremtő számára, hogy továbbra is kiárassza Irgalmát.

Csak legyetek figyelmesek a szavaimra.

Szeretném, ha éreznétek az Atya Szívének örömét, amikor teremtményei őszintén imádkoznak, hogy ne csak a világ fájdalmát, Isten fájdalmát próbáljátok érezni, hanem az Ő Legszentebb Szívének örömét is.

A teremtő, aki mindent megad az emberi tudatnak, nagyon keveset vár el a szívetektől. Csak azt kívánja, hogy őszinték és egyszerűek legyetek; hogy testvériesen viselkedjetek egymással; hogy a szeretet és az egység szellemében éljetek. Ne csak a legmagasabb Mennyekben keressétek Őt, hanem keressétek Őt magatokban is; keressétek Őt testvéreitekben; keressétek Őt az Élővilágban, az erdőkben, a vizekben, a hegyekben, az állatokban, az elemekben; keressétek Őt az összes királyság láthatatlan életében. Keressétek Őt az angyalok között; keressétek Őt a kis teremtmények között, akik az Ő szépségét, az Ő Akaratát nyilvánítják ki, amikor harmóniában teremtenek a Természeten keresztül.

Az Élővilágra utalok, amelyet nem ismertek, amelyet kevesen láttak, mert elismerés nélkül adják magukat. A virágok szépségén keresztül teremtenek, számotokra láthatatlanul. A szivárvány színeiben teremtenek. A csendben, a szél leheletében teremtenek. Ők a dévák, az elementálok, a kis angyalok, akik nem csak az emberek lelkéről gondoskodnak, hanem az összes életforma, az összes faj lelkéről, és akik szintén szenvednek e világ kegyetlenségeitől. Ők azonban soha nem fáradnak bele az önátadásba: még ha ki is tépik a fákat, amelyeket oly odaadással nevelnek, ők újra életre keltik azokat. Még ha be is szennyezik a vizeket, újra felszínre törnek. Azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, mert az emberi szívnek ilyennek kell lennie.

Meg kell tanulnotok láthatatlanul adni, felajánlani a legjobbat a Teremtőnek, anélkül, hogy bárki észrevenné, anélkül, hogy elismerésre lenne szükségetek. Meg kell tanulnotok a virág tökéletességével teremteni, meg kell tanulnotok tisztának lenni, mint a víz, és e világ hatásai ellenére minden nap megújítani tisztaságotokat, mint egy kimeríthetetlen forrást.

Szeretném, ha tanulnátok az ásványok, a sziklák, a hegyek erejéből, amelyek annyi seb ellenére soha sem szűnnek meg fenntartani a Földet.

Az eljövendő megpróbáltatások ellenére ne mulasszátok el fenntartani Isten Tervét. A világ befolyása ellenére ne térjetek le az utatokról. Saját tökéletlenségetek vagy felebarátotok tökéletlensége ellenére ne szűnjetek meg egységben élni testvéreitekkel; ne szűnjetek meg egységben élni Istennel, önmagatokkal. Elmétek, érzelmeitek, szellemetek és lelketek egy célban egyesüljön: a Krisztusban való átalakulás megélésében.

Tudom, hogy sokak számára ez az átalakulás lehetetlennek és oly távolinak tűnik, mert csak Krisztus áldozatára gondolnak. Ti csak azt gondoljátok, gyermekeim, hogy a krisztusivá válás a mártíromságon, a szenvedésen és a fájdalmon alapul; de a krisztusivá válás a szereteten, az önátadáson, az önfeledtségen, a felebaráttal való egységen, a bűnbocsánaton, a kiengesztelődésen, azon a lehetőségen alapul, hogy az emberi szívnek félre kell tennie testvérei hibáit és hiányosságait, hogy szemlélje lényegüket, hogy szemlélje Isten Tökéletességét, amely mindegyikükben lakozik.

Kezdettől fogva szemléljétek Krisztus életét, és ne csak a végét. Szemléljétek az Ő alázatát a betlehemi jászolban. Szemléljétek az Ő hitét, amint gyermekként prédikál a „nagy törvénytudósok” között. Szemléljétek az Ő csendjét, ahogy rejtve nőtt fel, amíg készen nem állt arra, hogy nyilvánosan éljen a küldetése szerint. Íme, az Istennel való Egységének bizonyossága, amikor a hegyeken kijelentette, hogy Ő a Messiás.

Ki fogja megmászni a hegyeket, és ki fogja magát Isten gyermekének, az Új Emberiség magjának nyilvánítani? Kinek lesz bátorsága kicsinek lenni e világ nagyhatalmai előtt, és megmaradni az Atya Akaratában, abban a reményben, hogy megszenteli az Ő házát, amely nemcsak a jeruzsálemi templom, hanem ez az egész bolygó, az egész világegyetem?

Sokak számára az emberiség elveszett. Vajon ti, gyermekeim, egy napon megtaláljátok-e magatokat e világ templomában, amint az Atya Akarata szerint éltek?

Ha egységben élnétek az Élővilággal, sokkal egyszerűbb lenne az életetek; nem lenne annyira kérdőjeles az elmétek; nem lennének annyira bizonytalanok az érzelmeitek, ami egyik nap arra késztet benneteket, hogy mindent feladjatok, máskor pedig arra, hogy eluralkodjon rajtatok a félelem.

Ha egyesülnétek az Élővilággal, megtalálnátok magatokban az ott lakozó tisztaságot, és láthatatlanul, mint a dévák, felépítenétek Isten Királyságát, és újra szentté tennétek a világunkat.

Sokszor kértelek benneteket, hogy elmélkedjetek a bolygó fájdalmáról, elmélkedjetek Krisztus Keresztjéről, mártíromságáról, szenvedéséről, hogy lélekben megerősödjetek, és megértsétek, hogy ennek a világnak nagyobb a szüksége, mint a ti kis életeteknek. És ma megmutatom nektek a Teremtés nagyságát az Élővilágon  keresztül, mert ahogyan a bolygó fájdalmát sokan figyelmen kívül hagyják, úgy az Élővilág  küldetése is eléggé ismeretlen ebben a világban.

Gyermekeim, Krisztus véget vetett az állatáldozatnak azzal, hogy feláldozta magát. És ezzel jelet adott a világnak, hogy többé nem szabad feláldozni fiatalabb testvéreiteket, hanem mindig példaképnek kell lennetek előttük, olyan lelkek példájának, akik felajánlják magukat, hogy megéljék a szeretetet és segítsék őket a fejlődésükben.

A lelkek fájdalma nagyon közel áll hozzátok; sokan meg tudják érteni ezt a fájdalmat. Az Élővilág fájdalma azonban még mindig rejtély a legtöbb emberi szív számára, és ez a fájdalom gyakran nagyobb, gyermekeim, mint az emberi fájdalom. Gyakran az Élővilág mártíromsága ugyanolyan nagy fájdalmat okoz a Teremtő Szívében, mint a lelkek elvesztése.

Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy nem tehetnek többet azért, hogy az Élővilág ne váljon mártírrá ebben a világban, mert ez nem áll az ő hatáskörükben. Ha segíteni akarjátok az Élővilág fejlődését, szemléljétek a példáját, és mutassátok meg neki, hogy létezése nem hiábavaló ezen a Földön. Mutassátok meg, hogy képesek vagytok tanulni a fák önátadásából és megsokszorozni ezt az ajándékot, olyan szeretetet vonzva lényetekbe, amely ismeretlen a világegyetemben, olyan szeretetet, amely csak annak az egyetlen Krisztusnak a Szívében élt és nyilvánult meg, aki ebben a világban élt, olyan szeretetet, amely még mindig arra vár, hogy sok lélek, sok szellem megélje; olyan szeretetet, amely még mindig arra vár, hogy egy faj kifejeződése legyen, mert a Világegyetem Királya nem csak egy Krisztus, folytatnia kell a fejlődését, az Atyával való Egységét a dimenziókon keresztül; többnek kellene lennie, mint Királynak.

Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, Új Krisztusoknak kell felmerülniük, olyan új tudatoknak, akik olyan szeretetben élnek, amelyet Ő kinyilvánított a földön. És most van ideje annak, hogy ebben a szeretetben éljenek, amikor a bolygó illúziója olyan nagy, amikor a lelkek végzete mérhetetlen. Hadd éljenek szeretetben most, amikor a fő energiák felemelkednek a lényekből, és a büszkeség olyan nagy, az önzés és a hiúság olyan erős, hogy ezeket egy nagyobb szeretet erejének kell legyőznie.

Az Isteni Küldöttek leszállnak a világba, átlépik a Föld dimenzióit, és oly közel jönnek a szívetekhez azért, hogy megtapasztaljátok ezt a szeretetet. Azért tárom fel nektek ezeket a dolgokat, azért próbálom megnyitni tudatotokat és szíveteket a magasabb valóság felé minden nap, hogy megtapasztaljátok ezt a szeretetet, hogy megértsétek, hogy Krisztus élete nem ért véget a Jézusként való megtapasztalásával, és hogy mindannyiótok élete nem ér véget azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket ma a Földön éltek át.

Érezzétek szavaimat a szívetekben, mert apránként megértetem veletek, és meg fogjátok tapasztalni azt, amit mondok nektek.

Most arra kérlek benneteket, hogy emeljétek fel a Krisztussal kötött szövetség e szimbólumát; emeljétek fel ezt a Kegyelmet, amely az anyagi világon is tükröződik, hogy megértsétek, hogy még a sejtjeiteknek is át kell alakulniuk. És mint Pap, az angyalokkal együtt és az Isten Fiával tökéletes egységben megszentelem ezeket az elemeket.

Ma megkérem a gyermekeket, hogy jöjjenek ide.

A világegyetem legnagyobb ajándékait adom a kezetekbe: Krisztus Testét és Vérét; annak jelképeként, hogy tiszta és egyszerű szívűnek kell lennetek ahhoz, hogy megosztozzatok a Mennyekbe emelt kenyeren.

Imádkozzunk a világ gyermekeiért, ajánljuk fel azoknak, akik még soha nem találkoztak Krisztus Szívével. Ismételjük meg mondatról mondatra:
 

Ima a világ gyermekeiért

Szent József Legtisztább Szíve, 
aki karjaidban tartottad a gyermek Jézust,
vedd ma kezedbe
a világ összes gyermekét.

Helyezd Szíved közelébe
a kicsinyek szívét,
hogy visszanyerjék tisztaságukat és erejüket
az eljövendő időkben való élethez,
és az Új Emberiség magvaiként
mindig kitartsanak Isten Tervének beteljesítésében.

Ámen.
 

Megáldalak benneteket, és azt a küldetést adom nektek, hogy ne csak a testek, hanem a lelkek megmentői is legyetek; hogy megmentsétek az emberi szív tisztaságát és egyszerűségét. Soha ne veszítsétek el azt az ajándékot, hogy olyanok legyetek, mint a gyermekek.

Imáitok által felemelem azoknak a lelkét, akik azért szenvednek, mert elvesztették tisztaságukat, amikor még éltek.

Énekeljetek és kérjetek békét ezen a bolygón.

Köszönöm.

Ezek a magok, amelyeket ma oltáromra helyeztetek, szimbolizálják egy új élet, az Élővilággal való egyesülés új ciklusának magvait.

Legyen ez az ácsmunka, amelyet ma oltáromra helyeztetek, állandó törekvésetek szimbóluma, hogy átalakuljatok, hogy formálódjatok, hogy megszülethessen az új lény.

Ahogy Én minden nap ilyen egyszerű módon dolgoztam, és ebben az egyszerűségben megtaláltam Istent, úgy találjátok meg ti is minden nap az Atyát a legegyszerűbb dolgokban.

Még egyszer köszönöm, mert mindig is hálás leszek.

Atyai áldásomat hagyom rátok.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Folytassátok az éneklést.