Egy lélek, akit nyugtalanított, hogy imádkozás közben nem tudta megfékezni gondolatai áramlását, így kérdezte az Urat: "Uram, amikor megállok, hogy Előtted legyek és imádkozzam, gondolataim még mindig zaklatottak, imám szavai összekeverednek elmém szüntelen igéivel, és nem találok békét. Istenem, hogyan tisztíthatnám meg a gondolataimat, hogy békességben legyek Előtted?"

És az Úr így válaszolt: "Kis lelkem, az elméd tükörképe mindannak, amit a világból befogadsz és elfogyasztasz. Amivel napközben kapcsolatba kerülsz, az lesz a gondolataidban, amikor eljön az imádkozás ideje. Ahhoz, hogy elérd a békét, nincs képlet, hanem egy hozzáállás, amelyet át kell alakítani magadban, egy olyan döntés, hogy többé nem keresel bizonyos dolgokat, amelyek csak szennyezik az elmédet és helyet foglalnak a szívedben.

Ha ennek az ellenkezőjét tennéd, és ahelyett, hogy a világ dolgaival táplálnád elmédet, a mennyei dolgokkal táplálnád, meglátnád, hogy az imádság a belső elmélyülés időszaka lesz számodra, nem pedig az örökös és állandó ön-átváltoztatásé. De ehhez azt kell választanod, hogy helyesen gondolkodj és érezz, hogy elvágd a degeneratív gondolatokat, hogy megállítsd azokat az impulzusokat, amelyek a sötétségbe vezetnek, és hogy mindig azt válaszd, hogy Bennem vagy, és arra gondolj, ami Szívemhez vezet".

Gyermekeim, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy hogyan legyetek és hogyan maradjatok Istenben, és hogyan építsétek az ima pillanatát a nap minden pillanatában, apró döntéseitek által.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Örökkévalóság és a Paradicsom megismerésére törekedett, és amely naponta keresett érdemeket, hogy kiérdemeljen egy helyet a Mennyországban, megkérdezte az Urat arról, hogy miként érdemelhetne ki egy helyet az Ő oldalán, mondván: "Uram, a földi élet, bár szent, túl kevés nekem. Lelkem szenvedélyesen vágyik arra, hogy Veled lehessen az Örökkévalóságod Paradicsomában. Mondd hát, kedves Istenem, hogyan maradhatok Melletted a Végtelenben?"

És az Úr mély szeretettel és bölcsességgel így válaszolt neki: "Kis lelkem, mi számodra a Paradicsom? Hogyan gondolod a szívedben, hogy az Én országomban van élet? Azért teremtettelek, hogy benned lakozzam; így akarom megértetni veled, hogy nem kell vágyakoznod a Mennyországba, hogy Mellettem legyél, hanem hogy felfedezz Engem magadban. Boldog és áldott az a lélek, amely tudja, hogyan találja meg Velem az egységet saját lényegében, az a lélek, amely nem önmagán kívül keresi, hanem belül, saját belső mélységeiben.

Olyan sok lélek van, aki azt mondja, hogy Velem akar lenni, de hányan vannak azok a lelkek, akik csendben megállnak, hogy megtaláljanak Engem a saját lényegükben?

Sokan vannak azok a lelkek, akik azt mondják, hogy jobban szeretik az Én Országomat, mint a világot, de hányan vannak azok, akik félreteszik a világ dolgait, akár csak egy pillanatra is, hogy saját szívükben keressék az Én Országomat, és megismerjék azt az Országot?

Sokan vannak azok a lelkek, akiknek vannak Ismereteik Rólam, akik ismerik Szavaimat és azt mondják, hogy szeretik azokat, de hányan vannak azok, akik, nem elégednek meg azzal, hogy oktatásban részesültek valamiről, hanem igyekeznek megismerni és megtapasztalni azt, amit megtanultak?

Kis lelkem, az Én Országom benned van, ahogyan Én is benned vagyok, és az út ahhoz, hogy megtalálj Engem, egyszerűen az, hogy igazán, őszintén és szeretetteljesen keresel Engem. Amikor egyszerűen megállsz, hogy megtalálj Engem magadban, látni fogod, hogy Titkaim nem a csillagokban rejtőzködnek. Paradicsomom nemcsak a Mennyben van, hanem benned is".

Gyermekeim, ez a párbeszéd ösztönözzön benneteket arra, hogy keressétek Istent önmagatokban, és ne csak megismerjétek, hanem minden nap meg is tapasztaljátok az Ő titkait.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Minden nap olyan legyen számodra az Irgalom, mint egy fény, amely megvilágítja a  legsötétebb, legrejtettebb és legmélyebb szakadékodat. 

Az Irgalmasság legyen a jelképe annak, hogy mindig megkapod Istentől a lehetőséget az újrakezdésre, és még ennél is több, gyermekem, hogy mindig megkapod az Atyától azt a lehetőséget, hogy mélyebbre menj a gyógyulásodban és az átalakulásodban, és hogy meggyógyítsd magadban azokat a sebeket, amelyekről néha nem is tudod, hogy léteznek.

Legyen minden új napon az Irgalomért kiáltás a reménységed, hogy a világ nyomorúságaira nézz, és azokra is, amelyek benned rejlenek, és ezen túl, gyermekem, forduljon a tekinteted Isten Szíve felé, az Ő Tekintete és Szeretete felé, és legyen bizalmad az Ő végtelen Irgalmasságában.

Messze túl minden emberi bűnön és eltérésen, Isten Szíve Fián keresztül továbbra is Vért és Vizet áraszt a világra. Ez a forrás ne maradjon észrevétlen a számodra, hanem találjon a szívedben új, tiszta és üres edényt, amelyet meg lehet tölteni.

Így minden nap újítsd meg a hitedet az Isteni Irgalmasságban. És a tegnapi bűnökön messze túl, ma tudd meg, hogy újra kezdheted, megbánhatod a tévedéseidet és besétálhatsz Isten örökké nyitott Karjába.

Teremtőd türelmes és fáradhatatlan. Ezért menj, gyermekem, hogy találkozz az Irgalmával, és ne feledd, hogy szívedben hordozd az összes lélekért való kiáltást.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Míg a káosz szétárad, és az emberi jólét  táplálja a téveszméit, a lelkek, akik már  kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, szemlélik saját életüket, keresik az értelmét, de nem találják.

Amikor a hamis emberi erődítmények és a homokra épített összes vár elkezd összedőlni, a lelkek, akik már kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, körülnéznek, keresik, hogy mire támaszkodhatnának, de nem találják.

Így elkezdik megvizsgálni a saját szívüket; így a szemük az Ég felé fordul, és saját magukban rátalálnak lelkük mély csendjére, amely belefáradt az elveszettségben való és a valóságos céltól eltávolodott üres életbe.

És a Végtelen Szívében, a Teremtés központjában, megtalálják Isten ragyogó tekintetét, amely sugárzóbb, mint ezer nap, tele ismeretlen Szeretettel, amely átöleli, támogatja, felébreszti és életük célja felé vezeti őket.

A Teremtő a nevükön, - valódi és elsődleges nevükön - hívja a lelkeket, hogy felébredjenek, mert nem a világban és a téveszmékben fogják megtalálni legmélyebb kérdéseik értelmét és  az  azokra szóló válaszokat.

Gyermekek, az emberi élet, ahogyan napjainkban megnyilvánul, elveszíti az értelmét és csak az ember törékenységét és tudatlanságát fedi fel, amikor elválik Istentől, és következésképpen el van választva saját magától, saját belső igazságától.

Ne féljetek elveszíteni azt, ami már elveszett; ne féljetek elengedni azt, ami már megtörtént; ne féljetek hagyni meghalni azt, ami sohasem élt, mert amint elengeditek a téveszméket, meg fogjátok találni a teljességet.

És azon fogtok tűnődni, hogy hogy lehet az, hogy ilyen sokáig rabok voltatok egy láthatatlan és hamis hálózatban, amely egyetlen csapással eltűnik.

Azok a lelkek, akik meghallják Isten Hangját, válaszoljanak az Ő hívására. Eljött az idő.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Nyisd meg a szíved, és megmutatom neked, hogy jelenlétem láthatatlan az emberi szem számára, és hogy az Én csendem több titkot tár fel, mint a naponta kimondott ezer szó.

Nyisd meg a szíved, és megmutatom neked, hogy a lemondás útja egy híd, amelyet a lélek hoz létre, hogy átkeljen a világ szakadékain, és elérje Istent.

Nyisd meg a szíved, és megmutatom neked, hogy az egyetemes titkokat akkor találod meg, amikor megengeded, hogy elveszítsd az összes önmagadról alkotott elképzelésedet.

Nyisd meg a szívedet, és megmutatom neked a csendes és alázatos, kinyilatkoztatott és mélységes utat; ugyanazt az utat, amelyet a Legszentebb Máriának mutattam, amikor meghaltam a karjában; ugyanazt az utat, amelyet Ő mutatott meg Nekem a tekintetével, amikor azt mondta nekem: „Menj”.

Nyisd meg a szíved, és engedd, hogy az üresség szabadsága, a tudat mélysége, hogy minden dologgal egyesülsz, túl az érzékeken, túl az érzelmeken vagy gondolatokon, belépjen a belsődbe. Engedd, hogy Isten Lényegének és Szívének érzékei feltáruljanak előtted.

Egy új utat, egy új ciklust akarok mutatni neked, amelyben Szívem veled lesz, és megtanít arra, hogy megtaláld a végtelent a saját szívedben, a csend és az Istennel való egyszerű egyesülés által.

Gyermekem, érezd a szívedben ugyanazt a szeretetet, amit Boldogságos Anyád és a kisded Jézus érzett, amikor csendben látták, hogy az Én Lelkem egyesül az Isteni Lélekkel, és felfedezték az Örökkévalóság, a Mindenütt való Jelenlét lényegét.

Szívem Isten Leheletében lélegzik, és az Ő Kegyelmében él; ezért mindig megtalálsz Engem, csendben, mint a levegőt, az élet minden pillanatában.

Nyisd meg a szíved egy új ciklusra, egy új időre, egy olyan időre, amelyet az egész emberiség át fog élni, egy olyan ciklusra, amelyet az egész Teremtés át fog élni.

Eljött az idő, hogy megmásszuk e világ kálváriáját, hogy felfedezzük, mit jelent embernek lenni. Ehhez már megvan az összes kulcsod; most pedig menj a kereszt felé, a Szeretet kinyilatkoztatása, Isten felé.

Áldásomat adom erre.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József

Emlékezz az utolsó napokban, az utolsó időkben kapott impulzusokra, és hagyd, hogy azok gyümölcsöt teremjenek benned. Érleld ezeket a gyümölcsöket, meditálva mindazon, amit megtapasztaltál, és engedd meg, hogy a tudatod egy másik pontra kerüljön, mint azelőtt, hogy megkaptad volna mindezt a Kegyelmet Istentől.

Gondolkodj el mindarról, amit most meg kell tapasztalnod, a megteendő lépésekről, a rád váró megpróbáltatásokról, és arról, hogy a szívednek hogyan kell felkészülnie az új impulzusokra és ciklusokra, amelyeket az emberiség még soha nem kapott vagy tapasztalt meg.

Az Isteni Kegyelem hatja át mindazt, ami vagy, és még a legkisebb sejted is legyen tudatában annak, amit kap, és annak, aminek megélésére hivatott ezentúl. Így, gyermekem, anélkül, hogy a világba leereszkedő isteni impulzusok közül bármit is elpazarolnál, lényed mindig méltó lesz a nagyobb impulzusokra.

Tanulj meg elmélkedni, meditálni és szeresd azokat a lépéseket, amelyeket emberi személyként, lélekként és tudatként, teremtményként és az Isteni Tudatosság részeként meg kell tenned.

Áldásomat adom erre. 

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József

Ó, emberi lélek, aki tökéletlenséged utolsó idejében vagy, mondj le arról, ami a régi világhoz köt, és vesd bele magad egy új élet végtelenségébe. Határozottan vívd meg utolsó csatádat a sötétség eme körforgásában, egy olyan csatát, amely magasztos valóságba emel fel, és annak ellenére, hogy hosszú és fájdalmas, végtelen érdemei lesznek.

Ó, Lélek, aki olyan ismeretlen vagy önmagad számára, mélyedj el belső világodban, és távolítsd el az emberi szemeidet eltakaró fátylat, hogy felfedezd saját tudatod végtelenségét.

Isten lelke, aki már annyira belefáradt a Földön élt illúziók körforgásaiba, vess véget a vakságnak és a közömbösségnek, hogy megpihenhess egy új nap, egy új korszak napfelkeltét szemlélve. 

Isten lelke, aki egyszerre oly kicsi és végtelen; nagyságodat az emberi elme tudatlansága elrejtette, és kicsinységed pedig az alázatban rejlik, amit neked kell leleplezned.

Saját magadban kell megtalálnod az alázatot és a nagyságot, mert csak úgy tudod felfedezni az Istenhez való hasonlatosságodat, amely mindent magában foglal, ha kis semmiként ismered el magadat.

Nyisd meg szívedet a Teremtő Ige számára, és beszélj az imán keresztül, de már nem korlátolt emberi elképzelések és gondolatok által.

Elmélkedj a Szent Család grandiózus példáján, és győzd le azt az ősi előítéletet, hogy tiszta és egyszerű légy, mint a három Szent Szív. A legnagyobb rejtély az egyszerűségben tárul fel.

Ne keresd annyira a nagy tudományokat, ha az összes tudomány közül a legnagyobb az Istenhez való hasonlóságod felfedezése: Benne van a Mindentudás.

Miközben a világ az anyagot a régi földi mintákba rögzíti, emelkedj fel, kicsi lélek.

Légy könnyű, mint a szél, és térj vissza az Atyához. Példád csendjében vidd magaddal az egész emberiséget, és elérve az egeket, nyiss ajtót az új időnek, annak az időnek, ami mindig is volt, de amit világod soha sem ismert.

Keresd az újat, az örökkévalót, a Végtelent.

Aki utat mutat az új korszak felé,

Legtisztább Szent József