Egy lélek nyugtalankodott, mert úgy érezte, hogy a szíve mélyéről régi fájdalmak törnek elő, olyan tapasztalatok feljegyzései, amelyekről nem tudott, és olyanoké, amelyekről úgy tűnt, hogy már túltette magát rajta. Úgy érezte, hogy belül nincs olyan idő, amikor a régi tapasztalatok elmúlnak, és az újak harmonikusan keletkeznek, hanem minden összekeveredik, és ami benne van, azt nehéz megérteni és átalakítani.

Ezután ez a lélek őszinte imában kérdőre vonta Istent, mondván: "Uram, az idő rajtam kívül múlik, de bennem úgy tűnik, hogy nem is létezik. Hogyan érezhetek és szenvedhetek olyan sebeket, amelyekről nem is tudtam, hogy bennem léteznek? Ma minden olyan zavaros, ami leküzdöttnek tűnt, az nagyobb erővel bukkan fel, és amikor úgy tűnik, hogy már felemelkedtem, visszazuhanok félelmeim és bizonytalanságom mélységeibe, az újra feltáruló, ismert és ismeretlen sebek fájdalmaiba. Magyarázd meg nekem, Istenem, hogyan gyógyulhatok meg és hogyan győzhetem le azt, ami bennem történik?"

És az Úr szeretettel és bölcsességgel válaszolt neki: "Bizony, mondom neked, nemcsak benned, hanem az igazi életben sem létezik idő. Az idő az a forma, amelyet azért teremtettem, hogy e világ teremtményei az isteni törvények és tudományok sorozatában fejlődhessenek, amelyek egy evolúciós iskolában tartják őket szellemi érettségük idejéig. Az idő rajtad kívül, az emberi életedben történik. A tested, az elméd és az érzéseid érzékelik az időt; de benned, kicsi lélek, és a legmélyebb lényegedben nincs idő. Ott olyan vagy, mint Én, mint az Én Végtelenségem, örök élet lüktet  benned.

Minél közelebb kerül a bolygó átmenete, minél közelebb kerül az emberi érettség, annál inkább közeledsz ahhoz a pillanathoz, amikor az, ami benned rejtőzködik, megnyilvánul, amikor az igazság feltárul, amikor az idő már nem létezik, hanem az Örökkévalóság tárul fel. És ennek az átmeneti folyamatnak a része az, hogy kis lelked látja, hogy a felszínre törnek legbelsőbb feljegyzései, amelyeket más időkben éltél át, mert minden felszínre tör, hogy felismerhetővé, tudatossá és kiegyensúlyozottá váljon, tudatod felébredésének és szíved szeretetének megfelelően.

Ezért a legősibb fájdalmakkal szemben keresd csak a Bennem lévő Szeretetet és Szellemem Kegyelmét, hogy rajtad keresztül cselekedhessem, és így kiegyensúlyozhassam és meggyógyíthassam mindazt, amit tudatlanságból átéltél, mindazokat a sebeket, amelyeket a Tőlem távol eső életed nyitott meg. Csak Engem keress, és adj Nekem helyet magadban, elmédben, testedben, lelkedben és szívedben. Így Én benned leszek".

Gyermekeim, értesse meg ez a párbeszéd veletek, hogy ez az a pillanat, amikor meglátjátok, hogy felbukkan bennetek más idők összes olyan feljegyzése, amelyeket még meg kell gyógyítani. De annak láttán, amit éreztek, ne essetek kétségbe, hanem csak keressétek Istent és adjatok neki helyet, mert csak Ő rendelkezik azzal a Kegyelemmel és Szeretettel, amely végleg meggyógyíthat benneteket.

Áldásom van erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely mindig az igazságot kereste magában, vagy a Menny felé fordult, vagy elmerült a világban. Elmerülve a világ dolgaiban, elveszett annak vizeinek mélyén, és amikor sikerült visszatérnie a fénybe és fellélegeznie, úgy érezte, hogy nehezen tér vissza az igazsághoz, hogy összezavarodott, és már nem tudja, hogy mi a valóság.

Aztán egy napon, amikor Istennel beszélgetett magában, megkérdezte Tőle: "Uram, abban a pillanatban, amikor érzem a Jelenlétedet, a lelkem megerősödik, hogy a Te utadon járjak, de abban a pillanatban, amikor a figyelmem elterelődik Rólad, már nem sikerül Rád találnom, elveszek és belefulladok a világ dolgainak tengerébe. Istenem, hogyan tudok növekedni Benned anélkül, hogy elmerülnék a világban?"

És az Úr kérdéssel válaszolt neki: "Látod a lelkek szenvedését? Látod, hogyan szenvednek a háborúkban és viszályokban? Látod, hogyan szenvednek azok, akiknek nincs reményük? Látod, hogyan tévednek el azok, akik a sötétségben járnak? Megindítja ez a te kis szívedet?

Csukd be hát a szemed, és szemléld a belsődben a Jelenlétemet. Képzeld el, kis lélek, hogy benned vagyok. Emlékezz mindarra, amit az élet kezdetétől fogva felépítettem: a dimenziókra, a csillagokra, a magasztos valóságra és az egész Földre. Érzed, milyen kicsiny vagy? Érzed, hogy  milyen kicsiny a szenvedésed?

Amikor a világ szenvedését nézed, vagy amikor a Mennyország nagyságát nézed, találd meg ebben az erőt, hogy ne ess bele ugyanazokba a hibákba, és ne panaszkodj a kis nehézségeid miatt. Nem éri meg az erőfeszítésed, hogy enyhítsd a világ szenvedését? Nem éri meg a lemondásod, hogy közbenjárj egy lélekért? Nem éri meg az erőfeszítésed, hogy teljesítsd Tervemet? Nem éri meg a lemondásod, hogy a világ megismerje az igazi életet?

És bár életedet adod, kicsi lélek, hogy mások megismerjék a Királyságomat a földön, tudd, hogy igen, minden lemondásnak megvolt az értéke, minden erőfeszítésnek megvolt az értéke, minden győzelemnek megvolt az értéke, minden alkalommal, amikor Engem választottál, és nem a világot, megvolt az értéke.

Ezért, amikor a szíved nyugtalan, és úgy érzed, hogy inkább a világot választanád, minthogy a Szívemhez vezető utat kövesd, gondolj azokra, akik szenvednek, gondolj azokra, akik gyötrődnek, majd elmélkedj a Végtelenről, az életről, a világegyetemről, és mindez tegyen kicsivé, és váljanak kicsivé a problémáid is. Oldódjanak fel Leheletem által."

Inspiráljon benneteket ez a történet arra, hogy minden nap felülmúljátok önmagatokat, miközben szemlélitek a szenvedést, az egész életet.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Ó, emberi lélek, aki tökéletlenséged utolsó idejében vagy, mondj le arról, ami a régi világhoz köt, és vesd bele magad egy új élet végtelenségébe. Határozottan vívd meg utolsó csatádat a sötétség eme körforgásában, egy olyan csatát, amely magasztos valóságba emel fel, és annak ellenére, hogy hosszú és fájdalmas, végtelen érdemei lesznek.

Ó, Lélek, aki olyan ismeretlen vagy önmagad számára, mélyedj el belső világodban, és távolítsd el az emberi szemeidet eltakaró fátylat, hogy felfedezd saját tudatod végtelenségét.

Isten lelke, aki már annyira belefáradt a Földön élt illúziók körforgásaiba, vess véget a vakságnak és a közömbösségnek, hogy megpihenhess egy új nap, egy új korszak napfelkeltét szemlélve. 

Isten lelke, aki egyszerre oly kicsi és végtelen; nagyságodat az emberi elme tudatlansága elrejtette, és kicsinységed pedig az alázatban rejlik, amit neked kell leleplezned.

Saját magadban kell megtalálnod az alázatot és a nagyságot, mert csak úgy tudod felfedezni az Istenhez való hasonlatosságodat, amely mindent magában foglal, ha kis semmiként ismered el magadat.

Nyisd meg szívedet a Teremtő Ige számára, és beszélj az imán keresztül, de már nem korlátolt emberi elképzelések és gondolatok által.

Elmélkedj a Szent Család grandiózus példáján, és győzd le azt az ősi előítéletet, hogy tiszta és egyszerű légy, mint a három Szent Szív. A legnagyobb rejtély az egyszerűségben tárul fel.

Ne keresd annyira a nagy tudományokat, ha az összes tudomány közül a legnagyobb az Istenhez való hasonlóságod felfedezése: Benne van a Mindentudás.

Miközben a világ az anyagot a régi földi mintákba rögzíti, emelkedj fel, kicsi lélek.

Légy könnyű, mint a szél, és térj vissza az Atyához. Példád csendjében vidd magaddal az egész emberiséget, és elérve az egeket, nyiss ajtót az új időnek, annak az időnek, ami mindig is volt, de amit világod soha sem ismert.

Keresd az újat, az örökkévalót, a Végtelent.

Aki utat mutat az új korszak felé,

Legtisztább Szent József