Ahhoz, hogy elérd Isten Szívét, nincs szükséged nagy tudományokra vagy mély filozófiákra, nincs szükséged formulákra vagy akár örök gyakorlatokra. Gyermekem, egy őszinte, tiszta és átadott szívre van szükséged az Atya előtt.

Az összes szellemi gyakorlat kikovácsolja benned tudatod átalakulását, és lehetővé teszi, hogy a Teremtővel egységben maradj, és ne csak egy pillanatra, hanem hogy ez egy állandó tudatállapottá váljon.

De ahhoz, hogy megérintsd Isten Szívét, hogy érezd és megismerd, csak egy őszinte szívre van szükséged, amely hajlandó az Atya elé állni gyónásban, imádatban, közösségben és önátadásban, hogy érezd, hogy megtapasztald magadban azt, ami valóságos, és hogy Istent ismerve megismerd önmagadat is.

Ezért mindenekelőtt – még ha nincs is erőd vagy ihleted – állj őszinte szívvel a Teremtő elé, csak állj átadott szívvel az Ő Oltára elé. Helyezd magadat áldozatként a Lába elé, és hagyd, hogy Ő éreztesse Magát veled. Az Isteni Jelenlétben minden értelmet nyer benned, erőfeszítéseidnek lesz értelme, és kisebb lesz a súlyuk, mert IstenSzeretete hangosabban fog beszélni benned; csatáid könnyebbek lesznek, mert a szíved többé nem a sötétség szeleiben fog lavírozni, hanem Isten Jelenlétében megalapozva, ahonnan semmilyen szél sem tud elsodorni.

Gyermekem, minden a gyónással kezdődik, az önátadással, a meghódolással, az imádattal és így az Istennel való tökéletes közösséggel. És ez megtörténhet a csendben, a szellemi örömben, a lélek mély sírásában, az imádságban vagy az istentiszteleten, a saját életedben. Csak egy őszinte szívre van szükség.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A halálra való felkészülés a szeretet és az Istennek való átadás művészete.

Gyermekeim, a halálra való felkészülés tulajdonképpen abból áll, hogy minden nap tiszta és a világ dolgaitól üres szívvel, Istenfélelemmel, és az Ő Mennyei Akaratának való átadásunk által éljünk.

A halálra való felkészülésnek állandó cselekedetnek kell lennie, amelyben a tudat minden nap arra ébred, hogy ez a nap lehet az utolsó, és minden pillanatban a legjobbat adja, hogy Isten Akarata teljesüljön.

Istent félni valójában azt jelenti, hogy mindenek felett szeretjük Őt, és nem habozunk lemondani a világ dolgairól, hogy befogadjuk az Ő Mennyei Világegyetemét.

Életetek minden napján készüljetek fel a halálra, abban az értelemben, hogy a hála, az önátadás és a szeretet hassa át az összes atomotokat, és hatoljon be lényetek legmélyebb félelmeibe, nemcsak azokba, amelyek az emberi lélekben rejtőznek, hanem mindenekelőtt azokba, amelyek az emberi lények anyagi állapotának részét képezik, és amelyek még a csontjaitokat is áthatják.

Ahhoz, hogy legyőzzétek ezeket a félelmeket, napról napra jobban és jobban kell szeretnetek, de nem csak a világot, hanem Istent, az életet, és tudnotok kell, hogy az nem korlátozódik a Föld bolygójára; tudnotok kell, hogy egy nagyobb és örök élet vár rátok, és ahhoz, hogy méltók legyetek rá, csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szeretetét kell a szívetekben hordoznotok.

Ezért minden nap gyakoroljátok a szeretetet, a köszönetet és az Istennek való odaadást. Törekedjetek arra, hogy felfedezzetek magatokban, a világban és azon túl egy Nagyobb Királyságot; és így felfedezzétek az egységet az élet valóságai között, és azt, hogy a halál egy lépés egy nagyobb élet felé, amelyben nincsenek titkok, csak az igazság és annak az átláthatósága, hogy Isten olyan gyermekeként ismerjük meg magunkat, aki visszatér a Szívébe.

Gyermekeim, terjedjen ki bennetek  minden nap a Teremtő Szeretete, és vegye át legmélyebb félelmeitek helyét.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely igyekezett elmélyíteni az erejét Krisztusban, igyekezett megújulni Benne minden egyes megpróbáltatásban, így kérdezte az Urat: "Uram, honnan származik az első keresztények hite, azok ereje, akik tudták és tudják, hogyan kell odaadni az életüket a szeretetért?"

És az Úr így válaszolt: "Szeretett lélek, nemcsak az első keresztények hite, hanem mindazok hite is, akik tudják, hogyan adják át életüket Isten szeretetéért, mennyei létezésem bizonyosságán alapul. Ezek a lelkek tudják, hogy a szeretetről szóló bizonyságtételük megmenti és lelkesíti azokat, akik remény nélkül maradtak, és azokat, akik elvesztették a hitüket. Tudják, hogy példájuk érdemet szerez a legbűnösebbek megváltásáért. Tudják, hogy életük olyan, mint egy lélegzetvétel, oly törékeny és múlandó, de e rövid lélegzetvétel alatt teljes lényükkel és teljes szívükből kell szeretniük.

A Fiam által rátok hagyott parancsolatot követve nincs nagyobb szeretet annál, mint amelyik az életét adja a barátaiért. És az életét adni nem csak azt jelenti, kis lelkem, hogy meghalsz; hanem mindenekelőtt azt, hogy teljes lényeddel és teljes szíveddel odaadod magad, hogy élő tanúságtétele legyél az önátadásnak és a szeretetnek, a Kegyelemnek és az Irgalomnak, amely Krisztus megfeszített Szívéből áradt és árad ma is.

Ezért, lelkem, legyen erőfeszítésed a szeretetre és arra, hogy még mélyebben behatolj a Szeretetembe. Így teljes mértékben feltárul előtted a hit és a Kegyelem."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy Istenben legyetek erősek és ne a világban, és hogy az élet könnyű leheletében megtudjátok, hogyan kell szeretni egész lényetekkel.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Amikor egy lélek elkötelezi magát Isten mellett, Ő türelmesen vezeti a lelkét az önátadás útján.

Először is arra ösztönzi, hogy változtassa meg az életét, hogy az útját arra az útra terelje, amely az Ő Szívéhez vezet, és nem a világhoz. Apránként olyan lehetőségeket, jeleket, találkozásokat helyez útjára, amelyek arra inspirálják, hogy új lépéseket tegyen Isten Szíve felé.

Ahogy ez a lélek megismeri Isten Szeretetét és bízik benne, a Teremtő új dolgokat kezd kérni tőle, új önátadást, új lemondásokat, amíg el nem éri a lélek számára a végső pontot, amikor az Úr nagyobb lemondást, az élet teljes átalakulását kéri tőle.

Amikor a lélek beleveti magát az önátadás ismeretlen mélységébe, felfedezi, hogy Isten Kezébe, a Szeretet kimeríthetetlen Forrásába esett, amely a lemondást megtanuló és az élő önátadás kockázatát vállaló lélek mélyén rejtőzött.

Az Isten Szeretetétől ihletett lélek ezen az úton is sok ajánlatot tesz, mindent az Ő Kezébe helyez, de azt ajánlja fel, amit ismer, amit már átadott, amikor a mélységbe ugrott. Ekkor az Úr ajtót nyit tudatának mélyén, és rámutat arra, hogy hol van az, amit át kell alakítani.

Egy új, ismeretlen szakadék tárul elénk. A lélek szembesül tudatának olyan aspektusaival, amelyek olyanok voltak, mint rejtett kincsek: képességei, vonzereje, önbizalma, legrejtettebb hiúságai.

És bármennyire is folytatja az élete Istennek való felajánlását, Teremtője mindig mélyebben keresi lénye mélyén az önátadás fókuszát, azt, amit ki kell üríteni a szívéből. És néha ez fáj, és a lélek szenved, de tudja, hogy minden hely, ami kiürül a szívéből, a tudatából, lényének rejtett teréből, az az, amit Isten Szívének, az Ő Szeretetének, az Ő Lelkének adományoz, hogy ott legyen édes, tiszta és kész lakhelye.

Gyermekek, az önátadás útja örökkévaló, mélységes, az ürességhez vezető út, ugyanakkor az egésszel való egységhez vezető út.

Ezért soha se gondoljátok, hogy mindent feladtatok, hanem mindig engedjétek, hogy Isten mélyebbre hatoljon. És bármennyi fájdalmat is okoz néha, legyetek a tudatában annak, hogy a fájdalom emberi, és hogy a bennetek lévő Isteni Jelenlét majd helyrehozza.

Ma és minden pillanatban felajánlom az Atyának mindazt, ami vagyok, ami Bennem van, és mindazt, amit teszek, élek, tapasztalok, gondolok és beszélek a világnak, mert a megadás örök.

Arra hívlak benneteket, hogy kövessétek ezeket a lépéseket, és minden nap mélyítsétek el az Istennel való egységeteket. 

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor egy lény Isten Szeretetével szeret, emberileg és szellemileg növekszik, mert ez a Szeretet arra készteti, hogy önmagát adja, hogy egyre jobban átadja magát, hogy eljusson saját tudata ismeretlen tereibe, ahová a szeretet korábban nem jutott el, és ott megnyissa az ajtókat Isten felé.

Az a lény, aki Teremtő Atyja Szeretetével szeret, nem fél attól, hogy átadja magát Neki, nem fél attól, hogy meghaljon önmagának és gyermeki mivoltának, nem fél attól, hogy elhagyja a kamaszkor hamis szabadságát és önérvényesítését, hogy felnőttként Teremtője szolgájává váljon. 

Isten Szeretete közelebb hozza a teremtményeket az Igazsághoz, és e Szeretet előtt nincs ereje semminek sem, amely a világból jön, minden elveszti az értelmét, az értékét, a súlyát a szívekben, mert felfedezitek a Végtelent.

Az a lény, aki Isten Szeretetével szeret, csak arra törekszik, hogy az Ő országát építse és hogy megismertesse a Teremtő Szeretetét. Megtanul az Ő csodáiból élni, hitet ébreszt önmagában, megnyitja tudatát az Isteni Bölcsesség előtt, átjárják a Szentlélek ajándékai, mert minden nap kevésbé törekszik önmagára és többet Istenre, kiüríti önmagát és helyet ad az Atyának, és így növekszik emberileg és szellemileg.

Törekedjetek arra, gyermekek, hogy megéljétek ezt a Szeretetet, hogy megtaláljátok ezt az Igazságot, és hogy emberileg és szellemileg növekedjetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Ciklusról ciklusra éld át újra Krisztus elhívását magadban.

Gyermekem, szemléld életed, történelmed és odaadásod tengerét, és e tenger partján találd meg Urad Tekintetét, aki keresi a szemedet.

Félelem nélkül térj vissza a Megváltód irányába, és engedd, hogy valami újat kérjen tőled, egy mélyebb önátadást, egy tökéletesebb önátadást.

Hagyd Lábánál vágyaid és törekvéseid hálóját, mindazt, amit az élet tengerén üldöztél, amit megpróbáltál meghódítani, még akkor is, ha az valami szellemi dolog volt, vagy még akkor is, ha az Krisztusért volt.

Hallgasd Urad Hangját, amely arra hív, hogy lépj be jobban az Ő Szívébe. Menj vele teljesen kiüresítve magadat, hogy beteljesítsd terveit. Járd be a sivatagokat, hogy meggyógyítsd a saját szívedet, és így gyógyíts, hogy mélyen szeress, és így átadd Isten Szeretetét a lelkeknek.

Soha se gondold, hogy elég csak egy napra odaadni életedet Krisztusnak, hanem add át magad minden nap, gyermekem. Hallgasd az Ő Hangját minden pillanatban. Nyisd meg magadban az utat, hogy Krisztus elérje lényed legrejtettebb helyeit.

Minden nap beszélek az önmegadásról és az önátadásról. Ismerd fel, hogy ezek ennek az időszaknak a kulcsai, ezek azok az alapok, amelyeken biztonságban lesz a lelked Istenben és az Ő Akaratában. Ez az, amire Ő hív, hogy megéld ebben a pillanatban, mert így fogsz növekedni, így fogod beteljesíteni a Teremtő terveit az életeddel kapcsolatban.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Add át szívedet Isten Kezébe, ó, kicsiny és törékeny lélek!

Hagyd, hogy életed annak a Kezében pihenjen, aki teremtett téged, hogy Ő a fejlődésed megfelelő pontjára helyezzen.

Úgy élj, hogy kifejezd azt a szeretetet, amelyet minden nap kapsz Teremtő Atyádtól.

Legyen gyümölcsöző a sivatagod, mint azok a sivatagok, amelyek Isten Kegyelméből virágoznak és kifejezik az élet csodáját, még a világ szárazságában is.

Legyen a te kis lelked a hit forrása a szíved kitartása által az élet kihívásaival és megpróbáltatásaival szemben.

Legyen közömbös a számodra az, hogy az első vagy-e vagy az utolsó.

Legyen közömbös a számodra az, hogy az emberek látnak-e téged, vagy el vagy rejtve a szemük elől.

Legyen fontos a számodra az, hogy napról napra többet szolgálj és szeress, hogy zárt szemmel állj a világ illúziói előtt, és nyitott szemmel az egyetemes Igazság előtt, amely feltárul előtted.

Legyen fontos a számodra az, hogy belépj a szíved mélyére, és ott ne csak egy Élő és Kegyelmes Istent találj, hanem egy megfeszített Vőlegényt is, aki arra hív, hogy légy olyan, mint Ő, minden nap, szíved teljes átadásával.

Törődj a világ fájdalmával, azok fájdalmával, akik szenvednek és nem találnak enyhülést, és Isten Kegyelme tegye kis életedet kúttá azok számára, akik szomjaznak, még akkor is, ha sokszor adsz inni, de szomjasnak és üresnek érzed magad.

Ürességedet ne a világ és annak illúziói töltsék be, hanem Isten és az Ő titkai, az a hit, amelyet Ő helyez a szívedbe a pusztaság és a magány idején.

Keress enyhülést a szolgálatban. Keress menedéket a könyörületben azok iránt, akik mindig rosszabbul járnak, mint a te kis lelked, amelyet Isten, bár oly gyarló, mégis az Ő szellemi ajándékai kelyhének választott.

Nem a te dolgod, hogy megítéld az Úr Akaratát, hanem csak az, hogy elfogadd azt, mint Édesanyád, Mária, aki kicsi és egyszerű révén  Kehellyé és tabernákulummá vált, hogy az Élő Isten eljöhessen a világba.

Szeretett lélek, légy olyan, mint Isteni Édesanyád, és minden nap add át kicsinységedet Isten Kezébe, mert a te semmiségedben Ő mindent megtesz.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Fogadd el szeretettel és hálával a próbákat, amelyeket Urad küld neked, és fedezd fel mindegyikben a tökéletes utat a gyógyulásodhoz, az ébredésedhez és a megváltásodhoz.

Gyermekem, néha Isten ad neked egy betegséget, amit át kell élned, és ezen keresztül mély szellemi gyógyulást tapasztalsz. A betegség megmutatja neked emberi lényed törékenységét, amikor csak emberi erők és e világ törvényei tartják fenn.

Amikor átadod a szívedet, és Annak a Kezébe helyezed az életedet, Aki teremtette, és Aki egyedül képes tökéletesen vezetni azt, akkor megérted, hogy a betegség azért jön, hogy meggyógyítson téged önmagadból, hogy legyőzze legmélyebb ellenállásodat, hogy Isten elé helyezzen, mint egy törékeny bárányt a pásztor karjaiba.

Fogd fel a betegséget úgy, mint egy figyelmeztetést a Mennyből, amely arra hív, hogy elmélyítsd az Istennek való átadást és lemondást, az Ő Akaratának való átadást, hogy megértsd, hogy Ő az egyetlen, aki képes irányítani a lépteidet.

Amíg neked erőd van, addig Neki Hatalma van.

Amíg neked ismereted van, Neki Bölcsessége van.

Amíg az igazságot keresed, addig Ő az Igazság.

Ezért, gyermekem, belsőleg állj Isten elé, hogy hálás légy, amikor megpróbálja felnyitni a szemedet, hogy feltárja előtted a gyarlóságodat.

Mélyítsd el az önátadás és az engedelmesség érzését. Mélyítsd el a hit, a hála és az Isten előtti alázat érzését; mert így meggyógyulsz a betegségedből, és megszabadul a lelked.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József