Ahogyan egy nagyvárosban, amely tele van látszólagos káosszal, egy sivatag lakik, úgy lakik bennetek is, gyermekeim, egy nagy és csendes sivatag. És ahogyan a város káoszán átkelve, ahogyan türelmesen várjátok, hogy elérjétek ennek a világnak a sivatagjait, ugyanúgy türelemmel haladjatok át saját belső énetek sivatagjain is.

Érezzétek a bennetek lévő káoszt, és azt, hogy ez része az emberi átalakulásnak. Nincs annyi titokzatosság, ha a szív képes önmagába nézni és megismerni önmagát.

Ugyanazzal a bátorsággal, amellyel ebben a világban jártok, belső léptekkel járjatok a belső énetek ösvényein is, átszelve a káoszban, a megtisztulásban, az átmenetben lévő nagyvárosokat, és elérve a sivatagokat, amelyek nem mindig azok, amelyekre számítottatok.

Gyertek a pusztába, ahol a béke feltárul annak a szívnek, amely képes megtalálni az Igazságot anélkül, hogy félne tőle.

Gyermekeim, a sivatag csak az ürességet mutatja meg az üres szíveknek, amelyek üresek akarnak lenni. Ezért ma arra hívlak benneteket, hogy lépjetek be szívetek sivatagába, függetlenül attól, hogy hol vagytok, függetlenül a bolygó helyzetétől, függetlenül a káosztól, ami jelen van.

Lépjetek be belső énetek vadonjába, és találjátok meg a békét. Az onnan eredő békét, amikor megismeritek az igazságot önmagatokról, amikor megismeritek az igazságot erről a bolygóról, erről az emberiségről. Ne legyetek többé rejtély a tudatotok számára, mert nem szabad örökké rejtélynek lennetek önmagatok számára.

Gyermekeim, az emberiség nem lesz örökké ismeretlen. Mindenki érezheti, hogy amit önmagáról tud, az nem elég, hogy nemcsak az eredetet kell feltárni, hanem egy olyan Igazság is jelen van, amelyet szintén nem ismertek. És ez az Igazság órája, ez az az idő, amikor szívetek felkészült arra, hogy megismerjétek magatokat Isten teremtményeiként, nem csak emberi lényként.

Hogy miért mondom ezt el nektek?

Mert az ébredés ideje nem örökkévaló. Létezik egy pillanat, az emberi tudat egy olyan ciklusa, amikor egyszerre ismerhetitek meg a káoszt és az Igazságot.

A planetáris helyzetek és azok gravitációja felébresztik az ember tudatát, és a szívnek még mindig van ereje a Magasabb Élet felé haladni, Istenre nézni, mind a Világegyetemben, mind a végtelen Mennyben, mind a saját szívetekben, felismerni az élet illúzióit és felismerni az Igazságot.

És így megerősítitek magatokat a következő ciklusra, amelyben a megtisztulás el fogja érni az emberi tudatot, és többé nem lesz lehetséges egyszerre felébredni és erőt gyűjteni a járáshoz.

Az ébredés durva lesz, és a lelkek megbánják, de nem fogják tudni, hogyan menjenek tovább, hogyan javítsák ki saját hibáikat, hogyan találják meg ezt az Igazságot, amelyre ráébrednek, hogyan egyesüljenek vele.

Ezért ma figyelmeztetlek benneteket: ez az ébredés ideje, ez az Igazság megismerésének ideje, nem lesz más idő.

Megvan bennetek az a Kegyelem, hogy képesek legyetek átélni az Apokalipszist és egyidejűleg építeni az Armageddon diadalát, tudván, hogy nem csak a káosz a valóság a bolygón, hanem a Krisztusi Fény diadalának és e bizonyosság megszilárdításának is most kell elkezdődnie, mind a szívetekben, mind a tudatotokban.

Itt az ideje, hogy félelem nélkül megszilárdítsátok a hiteteket. Ez az az idő, amikor a múlt tüzében elégethetitek a kételyeiteket, a lélek szorongásait, amelyek még mindig arra késztetnek, hogy más csónakokba lépjetek, más utakon járjatok, és engedjetek az illúzióknak.

Ha a hit megszilárdul most, amikor az egyetemes Törvények a Földön vannak, és ha megengedik, a szél, az eső, a tűz el fog múlni, a föld megremeg, és a lények belső világa meg fog remegni, de ez a hit nem fog elveszni.

Ahhoz, hogy az ember megszilárdítsa a hitét, szükséges, hogy ezt akarja is. Mi értelme van annak, hogy ebben a pillanatban a figyelmeteket  a világ dolgaira, a hiábavaló illúziókra fordítsátok, és ne törődjetek azzal, ami valódi, azzal, ami valóban Krisztus diadalát építi ezen a földön, ha ezért jöttetek a világra?

A világ felemészt benneteket. Tudatotok egy része mindig a világ dolgaiban van. De most, gyerekek, egy kicsit nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanotok annak a valódi körforgásnak, amelybe beléptek.

Mert ahhoz, hogy ez igaz legyen, mélyebbre kell hatolnotok a saját szellemi életetekben, be kell mennetek a pusztába, nemcsak a lábatokkal, hanem az egész tudatotokkal. Elszántan kell belépnetek szívetek vadonjába, azzal a szándékkal, hogy mások legyetek, az ébredés szándékával; mert az ébredés fokozatosan jön, és sokan azt hiszik, hogy felébredtek, de még mindig e világ álmában alszanak.

Nem csak azért jöttem ide, hogy elhozzalak benneteket a fizikai pusztaságba. Azért jöttem ide, hogy elvigyelek benneteket belső énetek vadonjába, és még ennél is tovább, hogy új Törvényeket hozzak, azokat, amelyek irányítani fogják a Föld új ciklusát, amely ezekben az időkben kezdődik.

Az Apokalipszis már elkezdődött, és bár a csúcspontja még nem látszik az emberi szemek előtt, de már itt van. A pecsétek már megnyíltak. Az Igazságszolgáltatás és a Kegyelem szemtől szemben áll egymással, arra várva, hogy a Törvények diktálják a cselekvésüket.

Nem kell félni, csak felébredni. Tudjátok, hogy igazságok fognak felszínre törni, magasztos valóságok. Már tudjátok, hogy előkészítitek az utat a Világegyetem Királyának, hogy eljöjjön ebbe a világba. Mostanra már tudjátok, hogy ennek a történetnek a vége egy nagy diadal lesz, de még sokáig és keményen kell kitartanotok, hogy ezek az események a szemetek előtt alakuljanak ki, és már nem a szomorúság, hanem az öröm könnyeit fogjátok ontani.

Sírni fogtok a Földért, gyermekeitekért, az Élővilágért, de ne veszítsétek el a hitet és a reményt, mert a remény a hit tápláléka, és ez is Isten Szívéből származik.

A pusztaság után a Teremtő egy nagy küldetés elé állít benneteket, amelyben áldozatkészségetek próbára lesz téve, amelyben a kereszt valóban a vállatokon lesz, és már nem a világ bűneit fogjátok hordozni, hanem a saját elkötelezettségeteket, és azokét, akik nem ébredtek fel.

A Teremtő mindent elkér tőletek, szeretetből, nemcsak önmagáért, hanem a Tervéért is. És amikor úgy tűnik, hogy csüggedtek, amikor úgy tűnik, hogy legyőztek benneteket, de azzal a mélységes bizonyossággal, hogy mindent megtettetek, ami lehetséges, és gyakran a lehetetlent is, ott meg fog történni ez a diadal; mert a vereségből az alázat, az önátadás származik, és az önátadásból az igazi szeretet.

Emlékezzetek szavaimra, amikor úgy érzitek magatokat, mint egy „kis láng”, amely kialszik e világ sötétségében, és tegyetek még egy erőfeszítést. Adjátok lámpásaitok olaját azoknak, akik lámpása már kialudt, és csodaként meg fog szokszorozódni.

Ma azért jöttem, hogy felkészítselek benneteket egy olyan ciklusra, amelyet most kezdtek el átélni, de szavaim a jövőre nézve megerősítik a lelketeket. Őrizzétek meg azokat mélyen a szívetekben, és emlékezzetek arra, hogyan érhetitek el őket, mert idővel szükség lesz rájuk.

Ezzel megáldalak benneteket, és köszönöm, hogy itt vagytok, hogy hagytátok magatokat átalakulni, megmozdulni, megtisztulni, összetörni, hogy hagytátok magatokat újjáépülni, és hogy nem veszítitek el az örömötöket.

Szívetek egyként, egy Munkaként lüktessen, mert mindegyikőtök szelleme által épül e Terv, Isten Szíve diadalának a Terve. Minden lélekre szükség van, akár otthon, akár rózsafüzérrel a kézben, Máriához kiáltva. Vagy ha Afrikában vannak, és legjobb tudásuk szerint szolgálnak, hogy begyógyítsák e világ sebeit. Nem számít, hogy zarándokok vagytok-e, akik békét hoznak a nemzeteknek, vagy a Forrásvízben, a Mária-Központokban, az imacsoportjaitokban vagytok, hogy olthatatlanná tegyétek ezt a Forrást, amely a világra árad. Egy testnek, egy léleknek, egy seregnek, egy szívnek kell éreznetek magatokat, így tervezitek meg azt az egységet, amelyet Isten teremtményeinek szánt.

Még egyszer köszönöm nektek, és áldásomat hagyom rátok, nem azért, hogy ne éljétek át a megpróbáltatásokat, amelyeket át kell élnetek, hanem azért, hogy bátran, önátadással, mindazzal, ami vagytok, és mindazzal, amiről nem tudjátok, hogy vagytok.

Legyen az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való egység valóság az életetekben.

Köszönöm.