Szíved ne féljen az ürességtől, a magánytól, az elhagyatottságtól vagy ezeknek az időknek bármely próbatételétől.

Szíved ne féljen a napok átmenetétől, az emberi megtisztulástól, a bolygó munkájától vagy a természet zűrzavarától.

Szíved ne féljen a nemzetek döntéseinek, az emberek tudatlanságának, a szívek közönyének következményeitől. Inkább, gyermekem, tedd mindezt állandó átalakulásod mozgatórugójává és motorjává, ama sürgetésnek a motorjává, amellyel lépteidet Isten felé kell tenned. 

A bolygó helyzete ne legyen a számodra félelem, kétségbeesés vagy reménytelenség forrása. Inkább legyen az a motor, amely minden nap arra ösztönöz, hogy belülről kifelé haladva többet adj magadból, és valóban megéld azokat a szellemi elveket, amelyek az életedet irányítják, és amelyek eddig a lépteidet vezették, és amelyeknek most fel kell gyulladniuk, és követniük kell a kinyilatkoztatásukat, hogy a tudatod a felemelkedés lándzsahegye lehessen, megnyitva az utat az emberi tudatban a magasabb evolúció felé.

A Kereszt, tele fájdalommal, ürességgel, magányossággal, közömbösséggel,megaláztatással, szenvedéssel, szomorúsággal, tagadással, árulással és mély szellemi szakadékkal, az emberiség számára a szeretet soha sem tapasztalt érzését tárta fel, nem a  Teremtő által,  hanem a Fia által.

Az idők vége, a régi ember és az új ember közötti átmenet, a bolygó szenvedése, amely tele van káosszal, tudatlansággal, gonoszsággal, sötétséggel, szenvedéssel, sivataggal, belső zűrzavarral, konfliktusokkal és háborúkkal, a lények számára az emberi nyomorúságok meghaladásának olyan érzését fogja feltárni, amelyet az egész Teremtésben soha nem tapasztaltatok; a megbocsátás, irgalom és szeretet olyan fokát fogja feltárni, amely egy új Törvényt fog életre hívni, amelynek neve az Isteni Tudatban rajzolódik ki, mert a teremtmények soha nem mondták ki és nem élték meg azt.

Miközben az ellenség félelmet vetett Krisztus Szívébe, Ő csenddel és az  Istennel való egységgel válaszolt. És minél mélyebb volt a fájdalma, annál mélyebb volt az egyesülése az Atyával és Önmagával, létének Céljával, életének okával. És a Kereszttel együtt Jézus minden egyes lépésével megmutatta önmagának, hogy ki is Ő valójában, megszületett benne a Krisztus, és megmutatta, először Istennek, majd önmagának is, hogy mi az Ő önátadásának értelme.

Ezért, gyermekem, ne félj, és ne hagyd, hogy az ellenség félelmet vessen és arasson a szívedben a bolygó helyzetével szemben. Az ellenség félelmet, gyűlöletet és háborút fog vetni, és a benned lévő válasznak, amely a csendből és az imából születik, annak a kifejeződésének kell lennie, amire születtél, életcélod kifejeződésének, az Istennel való egyre mélyebb egyesülésnek, hogy felfedezhesd és azzá válhass, akinek igazán születtél.

Nem fogom megmondani neked a választ, nem fogom megmondani, hogy kinek kellene lenned, de mindig emlékezz a Szavaimra, és próbálj meg válaszolni erre a rejtélyre a saját szíved számára.

Keresd meg azt, ami vagy.

Áldásomat adom erre. 

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József