Amikor egy lény Isten Szeretetével szeret, emberileg és szellemileg növekszik, mert ez a Szeretet arra készteti, hogy önmagát adja, hogy egyre jobban átadja magát, hogy eljusson saját tudata ismeretlen tereibe, ahová a szeretet korábban nem jutott el, és ott megnyissa az ajtókat Isten felé.

Az a lény, aki Teremtő Atyja Szeretetével szeret, nem fél attól, hogy átadja magát Neki, nem fél attól, hogy meghaljon önmagának és gyermeki mivoltának, nem fél attól, hogy elhagyja a kamaszkor hamis szabadságát és önérvényesítését, hogy felnőttként Teremtője szolgájává váljon. 

Isten Szeretete közelebb hozza a teremtményeket az Igazsághoz, és e Szeretet előtt nincs ereje semminek sem, amely a világból jön, minden elveszti az értelmét, az értékét, a súlyát a szívekben, mert felfedezitek a Végtelent.

Az a lény, aki Isten Szeretetével szeret, csak arra törekszik, hogy az Ő országát építse és hogy megismertesse a Teremtő Szeretetét. Megtanul az Ő csodáiból élni, hitet ébreszt önmagában, megnyitja tudatát az Isteni Bölcsesség előtt, átjárják a Szentlélek ajándékai, mert minden nap kevésbé törekszik önmagára és többet Istenre, kiüríti önmagát és helyet ad az Atyának, és így növekszik emberileg és szellemileg.

Törekedjetek arra, gyermekek, hogy megéljétek ezt a Szeretetet, hogy megtaláljátok ezt az Igazságot, és hogy emberileg és szellemileg növekedjetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József