Egy lélek, amely az Isteni Akarat teljesítésére törekedett, de állandóan méltatlannak és alkalmatlannak érezte magát erre, mindazzal a nagyszerű dologgal szemben, amelynek megtapasztalására az Úr hívta, az Úr Szent Szívéhez fordult, mert kicsinek és szegénynek érezte magát az Ő Művének teljesítésében, és így szólt hozzá: "Uram, nagy a Te Terved, és mélységes Szeretet tölt el az emberiség és az egész Teremtés iránt. Szemlélem a Te Akaratodat és csodálom Irgalmasságodat, de amikor megpróbálom megvalósítani, amit Te akarsz, képtelennek érzem magam a sok tökéletlenség és nehézség láttán. Aztán ránézek a világra és a sok értékes lélekre, akiket Te teremtettél, és akikre számíthatsz, hogy Művedet kinyilvánítsd, és megkérdezem magamtól: "Miért engem hívtál?"

És az Úr, szeretettel szemlélte ezt a lelket, átlátszónak és kristályosnak találta, ahogyan Ő teremtette, és így válaszolt neki: "Kis lélek, lásd a tükörképed az Én Szememben. Ne nézd magad a világ tükrében, hanem nézd magad az Én Szemem Tükrében. A világ tükrei megmutathatják neked a korlátokat, a hibákat, a tökéletlenséget és talán a képességeket, de csak akkor fogod látni azt, hogy valójában mi vagy, ha az Én Szememben nézed a tükörképedet.

Úgy látlak, ahogy vagy. Ismerem a benned rejlő lehetőséget. Ismerem az utadat kezdettől fogva. Tudom, hogy mire lettél teremtve, mire formálódott az esszenciád és a tudatod. Ezért, kis lélek, az Én Hangomat kell meghallanod, és nem a világ hangjait, sem elméd zavaros hangját, amely oly gyakran elveszik e Föld ingerei miatt. Nyisd meg belső füledet, és hallgass az Én Akaratomra, tudva, hogy az hozzád tartozik, és senki máshoz.

Létezik egy tökéletes Akaratom az összes lény számára ezen a világon, egy olyan út, amelyen keresztül eljuthat Hozzám. És ez nem az az út, amelyet te ismersz, gyakran nem az, amelyen már tudod, hogy hogyan kell járni. Ez az út az, amelyik kikovácsolja benned azt, amire Nekem szükségem van, ez az, amelyik feltárja előtted, amit látok, amikor kis lelkedet szemlélem, mert ez fogja tudatodban felszínre hozni azt, ami vagy, és az igazság átveszi ama rétegek helyét, amellyel tudatodat elfedted.

Ezért, szeretett lélek, amikor kérek tőled valamit, ne a világ tükrében keresd a referenciádat. Nézz az Én Szemembe, lásd igazi arcodat Bennem tükröződni, és érezd magad képesnek arra, hogy teljesítsd mindazt, amit kérek tőled, mert az Én Akaratom tökéletes  a számodra.

Minden nap nyisd meg magad, hogy felfedezd magadban azt, ami az Én Szememben tükröződik: önmagadat, ahogyan Én látlak téged. És nem a hiúság, a büszkeség vagy a hamis alázat fog lakozni a szívedben, hanem Én és az Igazságom, a Gondolatom átláthatósága és tökéletessége lesz az, ami kifejezésre jut a számodra".

Gyermekek, késztessen arra benneteket ez a történet, hogy ne abban keressétek a támpontot, amit magatokban vagy a világban láttok, hanem csakis Isten Szemének mélyén. Ott fogjátok megtalálni önmagatokat.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József