Egy felébredt és szolgáló lélek, aki sokféleképpen próbálta küldetését beteljesíteni és Isten Akaratát kifejezni, így kérdezte az Urat: "Uram, hiába imádkozom, hiába törekszem az evolúciós életre, hiába fordítom mindig Hozzád a szívemet, hiába törekszem állandó szolgálatra, mégis úgy érzem, hogy képtelen vagyok küldetésemet teljesen megvalósítani. Mondd hát meg nekem, hogyan tehetem meg."

És az Úr így válaszolt neki: "Kis lélek, eddig minden erőfeszítésed értékes volt, minden átalakulásod olyan volt, mint egy ajándék az Oltárom lábánál; de fejlődésednek ebben a szakaszában el kell kezdened megérteni és megélni az önátadás, az önfeláldozás és az evolúciós élet mélyebb értelmét.

Eljött annak az ideje, hogy a Kezembe helyezd azt, ami a legértékesebb számodra: az önszeretetedet, a fejlődés látásmódját, mindazt, amit tudni vélsz, mindazt, amit jónak tartasz, és ami mások szemében jó lélekké tesz téged. Eljött annak az ideje, hogy ne csak a nyomorúságodat helyezd a Kezembe, hanem erényeidet is, azt a szükséget, hogy mindenkinek megmutasd, hogyan élsz, és még ha azt is gondolod, hogy példát adsz felebarátodnak, ez már nem az, amire Nekem szükségem van tőled. Legnagyobb példád rejtve marad, de visszhangja lesz az egész bolygó tudatában, az egész Teremtésben.

Add át Nekem az életmódodat és az önkifejezésedet, a szolgálat és a szeretet módját, az imádság és a világegyetem megismerésének módját, mert arra törekszem, hogy mindent újjá tegyek benned, hogy több ismereted legyen a létezésről, és hogy megtapasztald a szeretet nagyobb fokát. Hátra kell hagynod mindent, amit eddig tapasztaltál, hálát adva és tisztelve mindazt, amit az Én Lábamnál tanultál és kaptál, mint egy létrát, amely lehetővé tette számodra, hogy elérj Engem, de amelyet most el kell hagynod, hogy más lépcsőfokokat mássz meg, amelyek a Velem való mélyebb egyesüléshez vezetnek.

Ez azzal kezdődik, szeretett lélek, hogy tudatában vagy annak, hogy meg kell újulnod, és magad mögött kell hagynod azt, ami történt. Amikor tehát úgy érzem, hogy a szíved készen áll, és megszabadultál mindattól, amit korábban átéltél, új utat mutatok neked, új tudományokkal ismertetlek meg, egy Nagyobb Szeretetet tárok fel előtted, az önátadásod és lemondásaid gyümölcsét, az ürességed gyümölcsét."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy felismerjétek, hogy itt az ideje, hogy megújuljatok Istenben, hogy hálásak legyetek azért, amit tanultatok, és hogy átadjátok magatokat, hogy egy új időszak jöjjön el a számotokra és az egész emberiség számára.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Azért jöttem a Nappal, a Krisztusgyermekkel a Karomban, hogy megáldjam a világot, és arra kérjelek benneteket, hogy imádkozzatok. Imádkozzatok azokért a lelkekért, akik gyötrődnek, mert nem értik meg ezeknek az időknek a megpróbáltatásait, és imádkozzatok azokért, akik elkötelezték magukat a bolygó megmentésére, és kudarcot vallottak küldetésükben.

Imádkozzatok azokért, akik szellemileg betegek, akik másokat szenvedésnek tesznek ki, és imádkozzatok azokért, akik azért szenvednek, mert megélik az emberek által ebben az időben rájuk kényszerített igazságtalanságokat.

Imádkozzatok az Élővilágért, amelyeket napról napra egyre jobban megsértenek és elfelejtenek, mintha nem lennének az Isteni Tudat részei. Az ember, aki rosszul bánik velük, nem tudja, hogy maga Isten az, akit nap mint nap megsért és megöl.

Imádkozzatok a bolygó tudatáért, amely bár fenntartja a Földet, az emberek állandó közömbösségében él, akik tudatlanságuktól elvakulva nem ismerik szellemét, és még a számukra ismert életért sem hálásak.

Imádkozzatok, gyermekek, mert a világnak jóvátételre, a lelkeknek megváltásra van szükségük, és eljött annak az ideje, hogy a Föld belépjen más törvényekbe, egy másik időbe, fejlődésének egy másik ciklusába, amelyben nem lesz többé helye a szenvedésnek és a tudatlanságnak, amely az embereket a szeretetlenségbe vezeti.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József