Egy lélek, akit nyugtalanított, hogy imádkozás közben nem tudta megfékezni gondolatai áramlását, így kérdezte az Urat: "Uram, amikor megállok, hogy Előtted legyek és imádkozzam, gondolataim még mindig zaklatottak, imám szavai összekeverednek elmém szüntelen igéivel, és nem találok békét. Istenem, hogyan tisztíthatnám meg a gondolataimat, hogy békességben legyek Előtted?"

És az Úr így válaszolt: "Kis lelkem, az elméd tükörképe mindannak, amit a világból befogadsz és elfogyasztasz. Amivel napközben kapcsolatba kerülsz, az lesz a gondolataidban, amikor eljön az imádkozás ideje. Ahhoz, hogy elérd a békét, nincs képlet, hanem egy hozzáállás, amelyet át kell alakítani magadban, egy olyan döntés, hogy többé nem keresel bizonyos dolgokat, amelyek csak szennyezik az elmédet és helyet foglalnak a szívedben.

Ha ennek az ellenkezőjét tennéd, és ahelyett, hogy a világ dolgaival táplálnád elmédet, a mennyei dolgokkal táplálnád, meglátnád, hogy az imádság a belső elmélyülés időszaka lesz számodra, nem pedig az örökös és állandó ön-átváltoztatásé. De ehhez azt kell választanod, hogy helyesen gondolkodj és érezz, hogy elvágd a degeneratív gondolatokat, hogy megállítsd azokat az impulzusokat, amelyek a sötétségbe vezetnek, és hogy mindig azt válaszd, hogy Bennem vagy, és arra gondolj, ami Szívemhez vezet".

Gyermekeim, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy hogyan legyetek és hogyan maradjatok Istenben, és hogyan építsétek az ima pillanatát a nap minden pillanatában, apró döntéseitek által.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József