Emberiesnek lenni anélkül, hogy emberek lennétek

Gyermekeim, ezeknek az időknek a tudománya a régi ember meghaladása és az új megszületése. Megszületni anélkül, hogy meghalnánk a testben. Az anyag újjászületése, meghaladva azt, ami romlott.

Az új ember a tudatban születik meg. Ez a belső megtisztulás gyümölcse, a régi kiűzésének a gyümölcse, hogy az igazi felszínre kerülhessen.

Gyermekeim, az új ember valóban nem új; mindig is ott volt minden emberben; ő a kezdet, a valóság, mindennek a kezdete, és egyben a vég, a cél is, amely felé tartotok.

A régi ember birtokba vette az igazságot, és illúziókkal teli életet épített a lényegre; olyasmit teremtett a létezése fölé, ami nem létezik, és az Isteni Gondolatot emberi gondolat mögé rejtette el.

Gyermekeim, az emberiség egy olyan faj, amely sok tekintetben hasonlít az Atyához, amiről az emberek nincsenek tudatában. Az egyik ilyen képesség a gondolat, az érzés és a szív által való teremtés képessége, amely képesség eddig csak az angyaloknak adatott meg. De, mint egy nagy egyetemes paradoxon, ez az Istenhez való hasonlóság elválasztott benneteket a Teremtőtől, mert ahelyett, hogy a szeretet által tanultatok volna, a gondolat által egy hamis embert és egy hamis evolúciót hoztatok létre, ami inkább a mélységbe, mint a Mennyekbe vezetett benneteket.

A kor illúziójától befolyásolva, amelyben éltetek, az emberek egyre inkább eltávolodtak az Egésztől, és önmagukba zárkóztak. Fokozatosan elvesztették a mindenben való létezés képességét, amelyet az Istenhez való hasonlatosság kínált számukra, és elveszítették az egység tudatát, emberi törvényként megerősítve az egyéniséget.

Gyermekeim, hogyan akarhat egy lény, aki arra teremtetett, hogy egységben éljen, versenyezni embertársaival, csapdákat állítani felebarátja fejlődése ellen, arra törekedni, hogy jobb vagy rosszabb legyen másoknál?

A válasz ezekre a kérdésekre nemcsak magának a világnak a kettősségében rejlik, hanem abban az egész illúzióban is, amelyben az emberiség tudatként él.

Gyermekeim, felismerem, hogy ennyi faji evolúciós ciklus után az illúzió erősebb, mint az igazság; könnyebb a régiben maradni, mint kitépni azt magunkból, hogy az eredeti felszínre kerülhessen. Azonban szükséges, hogy mindannyian tudatában legyetek annak, amiben éltek, és annak a belső, egyéni és emberi harcnak, amit ezekben az időkben át kell élnetek,hogy visszatérjetek az eredethez, Isten Eredeti Tervéhez.

Amikor szívből imádkoztok, és amikor megengeditek magatoknak, hogy olyan szellemi erények szerint éljetek, mint az alázat, a testvériség, az együttérzés és a megbocsátás, akkor az igazság, az eredeti ember vagy az új ember szerint éltek, és apránként képesek lesztek arra, hogy fokozatosan ledöntsétek a régi uralmát anélkül, hogy nagy destabilizációt vagy szenvedést okoznátok.

Az igazság harmonikus módon való megtapasztalása csakis valamennyi lény önátadásán múlik.

Mindaz, amit ma mondok nektek, arra ösztönöz benneteket, hogy keressétek magatokban az igazságot, és ne maradjatok a régiben, az illúzióban.

Szavaim vezessenek benneteket arra, hogy keressétek magatokban az Istenhez való hasonlatosságot, amelyet az illúzió rétegei elrejtenek, és amelyet az emberi lények nagy többsége figyelmen kívül hagy.

Gyermekeim, most itt az ideje, hogy Emberiek legyetek, anélkül, hogy emberek lennétek, és felfedezzétek az igazságot magatokról.

A Fény ösvényére vezető összes ajtó kulcsa az imában és az erények gyakorlásában van.

Szeretlek benneteket, és a békémet hagyom rátok.

Ahogyan Én képes voltam arra, hogy felfedezzem az igazságot és az Istenhez való hasonlatosságot, úgy legyen erre képes mindenki, aki Engem hallgat. Törekedjetek és legyetek kitartóak.

Legtisztább Szent József