Legyen mindig tiszta a szíved, hogy be tudd fogadni Istent, hogy hallgathasd Szavait és hogy követhesd Lépéseit.

Legyen tiszta a szíved, emberi és isteni szív, ahol Isten Szelleme lakhat és vezetheti az életedet minden egyes pillanatban.

Gyermekem, ahhoz, hogy megszilárdíts magadban egy szent lakóhelyet, meg kell tanulnod az elszántságot, de nem az emberi akarat és az emberi impulzusok szülte elszántságot, hanem azt az elszántságot, amely a szeretet, az Istennel való párbeszéd és közösség gyümölcse,  azt az elszántságot, amely abból ered, hogy be akarod tölteni az Isteni Akaratot, és hogy örökre az Ő lakóhelye, az Ő eszköze akarsz lenni.

A szellemi elszántságnak meg kell születnie benned, hogy minden nap megérleld és megszilárdítsd Isten életedre vonatkozó Célját. Ez az elszántság a Krisztus iránti szeretetből fakad, és minél jobban egyesül a szíved Jézus Szent Szívével, annál intenzívebben formálódik ez a szeretet.

Az Istennek tett mindennapos gyónás megerősíti benned azt az elszántságot, hogy az Ő Nyomdokain haladj, megújítja a szívedet, és arra ösztönöz, hogy kezdd újra a bukások ellenére is, és a kihívások ellenére se add fel.

Krisztus Eucharisztikus Teste imádása Isteni Kegyelemmel tölti el a lényedet, és megerősíti benned azt az elszántságot, hogy tudj nemet mondani a kísértésekkel és csábításokkal szemben, amelyek újra és újra eleséshez vezetnek.

Értsd meg tehát, gyermekem, hogy ahhoz, hogy szívedben kifejlődjön a szent elhatározás, amely tiszta szívhez vezet, meg kell töltened azt azzal a Kegyelemmel, amelyet a Krisztussal való őszinte kapcsolat hoz az életedbe a mindennapi gyónás és imádás által, mert ez a két pillanat olyan lesz számodra, mintha Isten Szeretetének forrásából innál, hogy szeresd az Ő Akaratát és tökéletes Gondolatát, hogy meghallgasd az Ő Terveit és megújítsd az iránta való elkötelezettségedet, hogy tudd, hogyan éljél ebben a világban legyőzve annak ingereit.

Ezekben az időkben, amikor oly sok csata dúl az emberi elme, érzések és érzékek láthatatlan birodalmában, a szellemi elszántság szükséges ajándék lesz ahhoz, hogy talpon maradj. Keresd tehát ezt a Kegyelmet, és ápold ezt az ajándékot a szívedben.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor nincs erőd, ajánld fel Istennek gyengeségeidet, emberi gyengeségedet, kicsinységedet. Amikor a szíved üresnek tűnik, ajánld fel Istennek ezt a helyet, hogy Ő, és ne a világ töltse be benned az ürességet. 

Amikor éneked elnémul, ajánld fel Istennek a csendet, és imádkozz gondolataiddal, hogy Ő, és ne a világ töltse be elmédet.

Amikor a tested elfárad, ajánld fel Istennek a megtett lépéseket, minden szolgálatot, amit tettél, és minden érdemet, amit elértél, és így érzékeld, gyermekem, hogy mindig van mit felajánlanod Teremtődnek, annak, aki nemcsak a diadalodat várja, hanem egész lényedet, a kicsinységtől a nagyságig, attól, amit ismersz, addig, ami titok számodra. Helyezz mindent Isten Kezébe.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyűjtsétek össze a bolygó szent helyeiről az emberiség legmélyebb és legrejtettebb történetét. Hagyjátok, hogy ez a történet felébredjen a szívetekben, mint egy ősi emlék, amely csendben lapult a lelketek mélyén.

Hasson ösztönzőleg a számotokra ez a ma feltárt múltbeli esemény, hogy visszatérjen szívetek a tisztasághoz, a szentséghez és ahhoz a törekvéshez, hogy Isten Tervének élő részévé váljatok.

Még sok minden létezik erről a világról, ami csak emlék marad azok lelkében, akik átélték, és a bolygó és az Élővilág tudatában.

Eljött az ideje annak, hogy emlékezzetek, nem azért, hogy a múltban maradjatok, hanem azért, hogy mindaz, amit ma már emberiségként megtapasztaltatok, új lépések megtételére ösztönözzön benneteket. Az emberiségnek tudnia kell, hogy mit tett már meg és mit tapasztalt már meg, hogy megértse, mi áll még előtte.

Az ókorban a tisztaság vezetett benneteket az átlényegüléshez, és az önátadás vezetett benneteket ahhoz, hogy részesüljetek az anyagon túli Törvényekben, hogy részesei legyetek annak, ami láthatatlan és látszólag elérhetetlen a számotokra.

Bukkanjon ma újra elő a tisztaság belőletek, hogy felfedezzetek más Törvényeket, és hogy az önátadás révén ne csak részesei legyetek a finom világoknak, hanem elérjétek, hogy ezek a világok megtalálják a Föld anyagi dimenziójában a helyüket, azt a szent helyet, ahol megnyilvánulhat a kezdetben tett ígéret.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor egy lény belép a sivatagba, még ha csak megérintette is a homokját és érezte a melegét, többé nem tud visszafordulni.

A sivatag veszélyesnek tűnhet, tele szenvedéssel és nehézségekkel. De ma azt mondom nektek, hogy nincs nagyobb szenvedés egy lélek számára, mint belépni a sivatagba anélkül, hogy elmélyülne benne, hogy átadná magát Istennek, és hogy felfedezné az Ő titkait.

Az a lélek, amely a sivatagot tapossa, de nem jár benne, hanem félelmeinek prédája marad, nem engedi el a mankókat, amelyek a lépteit támogatták, nem fedezi fel bennük az igazi támaszt, és nem tudja, mi az, hogy a saját lábán járni.

Ez a lélek, akit legyőznek a félelmei, és nem hajlandó elengedni az érzelmeit, az érzéseit vagy magát a múltat, végül újabb mankókban és láncokban keresi azokat az érzéseket, amelyeket nem talál meg azokkal, amelyeket a kezében tart, és azokkal, amelyek megkötik a lábát.

Ez a lélek önmaga foglyává válik, egyre üresebbé, egyre jobban rabszolgává, egyre félelmetesebbé, egyszerűen azért, mert nem tudja átadni magát az előtte megjelenő végtelen sivatagnak.

Isten arra hív benneteket, hogy a pusztában érlelődjetek, hogy hagyjátok magatok mögött az emberi érzelmeket, hogy felfedezzétek a Krisztusi Szeretetet és megszilárdítsátok abban a szíveteket. De ehhez, gyermekeim, el kell engednetek a mankókat, el kell szakítanotok a láncokat, meg kell tapasztalnotok az űrt és járnotok kell benne, még akkor is, ha nem érzitek a talajt a lábatok alatt.

Ezt hívják a hit megtapasztalásának.

Ne legyetek önmagatok rabszolgái. Ismerjétek fel, hogy nincs más hóhér, csak a büszkeség, a hiúság és a tudatlanság a szívekben, amelyek azt hiszik, hogy akkor a legbiztonságosabbak, amikor el vannak telve önmagukkal, de nem veszik észre, hogy még önmagukat sem ismerik.

Áldásomat hagyom rátok, hogy szabadulásért kiáltsatok és meg is tapasztaljátok.

Ha úgy érzitek, hogy a lábatok a sivatagi homokban van, menjetek, és ne állítsátok meg a lépteiteket. Szilárdítsátok meg az Istennel való egységeteket és erősítsétek meg a hiteteket. Ettől lesztek igazán szabadok.

Legtisztább Szent József