Amikor az Úr a pusztában volt, hogy felkészítse Szívét az önátadásra, amelyet a Kereszten keresztül élt át később, Édesanyja, Mária összegyűjtötte a tanítványokat és a szent asszonyokat, és kioktatta őket Isten Országáról, a magasabb igazságokról és arról, hogy hogyan lehet ezeket elérni alázat, szolgálat, önátadás és mindenekelőtt Isten és az élet iránti szeretet által.

Ugyanakkor, amikor Krisztus legyőzte a kísértéseket a pusztában, legemberibb részében is próbára tették, és így Atyja isteni Szívébe menekült. Azok a lelkek, akik létük kezdetétől fogva elkötelezték magukat Neki, szintén belsőleg a belső sivatagba kerültek. Abban a pillanatban felismerték gyengeségeiket, és felkészültek valami nagyobb, bár ismeretlen dologra.

A Messiás diadalát az emberiség többsége nem értette meg, mert Isten Akarata nem hasonlított az emberek elképzeléseihez. De azok, akik szellemileg elkötelezték magukat Krisztus mellett, készen álltak, és előbb-utóbb egyesülni tudtak az Úr önátadásának a lényegével, hogy utánozzák nyomdokait.

Azért mondom ezt nektek, gyermekek, mert ahogy a Nagyböjt szellemi időszaka kibontakozik, a szíveteknek el kell mélyülnie a kereszt jelentésében, meg kell figyelnetek a kísértéseket, és le kell győznötök azokat a csend és az imádság által, a hit ébredése által.

Ne az ellenség nevetése vonja el a figyelmeteket, hanem Isten Igéje. Hallgassatok az Ő Hangjára, és magatokban egyre inkább afelé menjetek.

A nagyböjt a Krisztust elkísérni induló lelkek mélységes elhatározásával ér véget, és minden egyes új ciklusban, minden egyes új nagyböjtben egy nagyobb, szélesebb, teljesebb döntés közeledik, amíg el nem jön az a nap, amikor beléphettek Jeruzsálembe, nem azért, hogy ünnepeljetek, hanem hogy megtapasztaljátok az abszolút önátadást.

Ezért ne feledkezzetek meg annak mélységéről, aminek megélésére hivatottak vagytok, ne feledkezzetek meg arról a belső és isteni nagyságról, amelyben való részvételre vagytok elkötelezve.

A kereszt napját csak Isten ismeri. Amíg ez az idő el nem jön, addig annak az idejét élitek meg, hogy egyre inkább az Atya felé haladjatok, hogy összeolvadjatok és eggyé váljatok Vele, hogy életetek átadása gyümölcsöző legyen, a Mennyben éppúgy, mint a Földön.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József