Utad mentén, amikor úgy érzed, hogy a múltbeli hibáidnak a súlya nyom - amelyeket zaklatásként az ellenség arra használ, hogy megpróbálja eltántorítani lépteidet -, szegezd tekintetedet a Keresztre, az Eucharisztiára, Krisztus Szívére, és maradj a helyeden.

A Kereszten, gyermekem, a legmélyebb bűneid lettek megbocsátva. A Kereszten a legnagyobb tévedésed lett jóvá téve.

Nem csak a megbocsátás emléke van a Kereszten, hanem az élő és örök megbocsátás emléke is, amely újra és újra megújul, minden alkalommal, amikor egy őszinte szív képes a megbánásra Krisztus Keresztjének az érdemeiért.

A Kereszten azonban nemcsak a bűneidből való megbocsátás található meg, de a megteendő utad is. A következő lépések útmutatója rá van írva, hogy ne vétkezzél újra, hogy tudd, merre kell menned.

A Kereszten felfedezed Isten megbocsátását, de azt is, ahogyan Teremtőd megadja neked, hogy ez a megbocsátás gyümölcsöző legyen. Az átadás, az alázat, az áldozat és mindenekelőtt a feltétel nélküli szeretet révén lehet utánozni a Kálvária Krisztusának lépéseit, hogy igyál a Kehelyből, amelyet Atyja felajánlott Neki az Isten és az emberek közötti Szövetség helyreállításához.

Gyermekem, az utad a Kereszt lábánál kezdődik. De akkor, amikor az Úr leereszkedik a Keresztről, és felmegy a Mennybe, elhívnak téged, hogy szaporítsd megváltásod ajándékait, tanúságot adva a Szeretetről, amely meggyógyított téged és amely állandóan kiárad a világra, Krisztus Szívéből mindazokra, akik tudják, hogyan kell a Kereszt érdemeit keresni és megtalálni.

Ezért amikor az ellenség eléd helyezi tévedéseidet és bűneidet, fordítsd a tekintetedet a Keresztre, szíved emlékezzen arra, hogy már megbocsátottak neked, és hogy most Uradnak, Krisztus Jézusnak a lépéseit kell követned.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József 

A sivatag második szakasza, amelyet a lények fejlődésük egy másik pillanatában tapasztalnak meg, az, hogy a sivatagban legyetek, gyermekek, a Legszentebb Mária karjában.

A belső sivatag megtapasztalása után, az üresség és a Találkozás megtapasztalása után, az idők kálváriájának megtapasztalása után egy olyan sivatag következik, amelyet még egyetlen lélek sem tapasztalt meg, mert ez az a szellemi sivatag, amelyen át fogtok kelni a bolygónak ebben az időszakában, amely az Apokalipszisben megjövendölt sivatag.

Szent Anyátok sok szellemi sivatagon kelt át és kel át ma is. Ismeri a lelkeket és útjaikat. Ő az, aki Krisztus Szavait és Ajándékait elvitte a világ négy sarkába, és ezért mélyreható ismeretekkel rendelkezik az emberi állapotról és minden olyan útról, amely Istenhez vezet.

Ezért, gyermekeim, a Legszentebb Mária az, aki ismer minden egyes homokszemet a szellemi sivatagokban, amely Istenhez vezetnek benneteket.

Ott, ahol az összes lény összezavarodik, elveszik és kétségbeesik, Szent Anyátok a karjába veszi őket, és az Ő útját biztosan járva átkel az ürességen és a magányon, és eljut Istenhez.

A sivatagban még az ellenfeletek is összezavarodik. Üldözi az elveszett lelkeket, de nem tudja, hogyan találja meg őket, amikor Istenben vannak. Ezért Isteni Édesanyátok végigjárja a sivatagot, és egyenként a karjába veszi az elveszett lelkeket, hogy elvezesse őket a céljukhoz.

Ezért azt mondom nektek, hogy a zűrzavar és sötétség ezen időszakában, az Apokalipszisben és a bolygó Armageddonjában keressétek Mennyei Édesanyátokat. Engedjétek, hogy Ő rátok találjon, és adjátok át magatokat az Ő karjába, mert amikor minden elveszettnek tűnik, Ő tudni fogja az utat; amikor már nem tudtok járni, Ő a karjába vesz benneteket, és az Ő védelme és bölcsessége alatt fogtok Istenhez jutni.

Legtisztább Szent József

A sivatagban járni és hagyni, hogy Isten ereje legyőzzön benneteket, nem jelenti azt, hogy közömbösek vagytok az élet vagy embertársaitok  iránt. A sivatag elvezet benneteket Isten megismeréséhez, hogy képesek legyetek arra, hogy az összes teremtményt és az összes életformát megtaláljátok a Teremtőben.

A sivatag egy találkozás.

A szívek megtapasztalják a Találkozást az üresség, a szárazság és a magány átvészelése után; a sivatag első szakaszának meghaladása után, a szív megtisztítása és átadása után Istennek, aki a tiszta víz egyetlen és végső Forrása. Istenben fedezitek fel az igazságot, a tisztaságot és magát az Életet, amely magában hordozza  az összes teremtményt.

A sivatag egy módja annak, hogy valóban találkozzatok a felebarátototokkal. Ha megismeritek magatokat, ha elhagyjátok a látszatot, a mankókat, a láncokat, akkor ti is elkezdtek tiszta szemmel látni. Miután átkeltek a sivatagon és megtaláljátok Istent, képesek lesztek Őt mindenben és mindenkiben észrevenni, és felfedezni az emberiség lényegében megnyilatkozó Szeretetét.

Amikor egy szív szárazságban él, az nem azért van, mert egyszerűen csak átkel a sivatagon, hanem azért, mert belépett a sivatagba. De szüksége van arra, hogy benne járjon, hogy hagyja magát átalakítani általa, hogy megélje az ürességet és a Találkozást is.

A sivatag szakaszokból, felfedezésekből, mély és belső megtapasztalásokból áll, amelyeket ma kell megérteni. Ha szívetek szárazságot, ürességet, kísértést, magányt érez, menjetek mélyebbre abban, amit tapasztaltok, és jussatok el az átadáshoz, a hit kinyilatkoztatásához.

Engedjétek el a mankókat, a láncokat. Engedjétek el az emberi, sőt a szellemi támaszokat is, amelyek erények és képességek formájában nyilvánulnak meg, és engedjétek meg magatoknak, hogy semmik legyetek.

Menjetek a sivatagban egy hosszú úton, ami azt jelenti, hogy kiüresítitek magatokat.

Érezzétek, hogy a semmiben lebegtek, és ugyanakkor nagyon közel érzitek magatokat ahhoz, hogy megérintsétek Istent.

A sivataggal való találkozás az, ami megerősít benneteket, hogy megújítsátok Isten Szeretetét. Ha nincs sivatag, nincs Krisztusi Szeretet. De nem csak arról beszélek, hogy megérintitek a forró homokot a lábatokkal, és érzitek a szárazságát; arról beszélek, hogy tudjátok, hogy a sivatagban vagytok, elfogadjátok, beléptek, és teljes mértékben megélitek.

Ezért beszélek nektek a sivatagról, nem azért, hogy fellélegezhessetek, hanem hogy bátorságot adjak nektek. Bátorságot ahhoz, hogy semmik legyetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József