Egy szegény és a világ alapvető megélhetési eszközeitől megfosztott lélek megkérdezte az Urat, hogy hol van, és mi az oka a szenvedésének, és így szólt az Úrhoz: "Uram, én, aki annyit keresek és kérek a Te Nevedben, nem kapok választ, hanem csak egyre növekvő szenvedést és megpróbáltatást. Mondd meg nekem az okát annak, hogy miért van kiegyensúlyozatlanság ebben a világban, és miért nem kaphatok annyit, mint embertársaim."
És az Úr válaszolt neki, szintén egy kérdéssel, és így szólt hozzá: "Hol van a te kincsed, lelkecském, a földi dolgok felhalmozására való törekvésben vagy a mennyei titkok felfedezésében? Nézd hát azokat, akik valóban megismertek Engem. Tudatuk megvilágosodása lehetővé tette számukra, hogy lemondjanak a világi javakról, és mivel szegények voltak a szegények között, gazdagok voltak Előttem.
Hát elmélkedj a Fiamon, gyermekem: Azért küldtem Őt a világra, hogy gazdagságot halmozzon fel, hogy örömöket érezzen, hogy testét, elméjét és érzéseit kielégítse? Vajon Fiam példaképed-e és útmutatód-e? Őbenne van-e az a tükör, amelyben minden nap szeretnéd magadat visszatükröződve látni?
Értsd meg hát, kis lélek, hogy ennek az életnek a szenvedése és szegénysége azért van, hogy ellensúlyozza az emberiség annyi túlkapását. Ezek legyenek számodra annak szimbólumai, hogy iskolád nem a felhalmozásban, hanem a lemondásban és a hálában rejlik.
Tanítsd a világot alázatos példád által, és nyisd meg a Mennyország kapuit azok számára, akik nem ismerik ezt az igazságot, és a világtól, nem pedig Tőlem várják az életük kiteljesedésének útját.".
Azért mondom el nektek ezt a történetet, hogy megtudjátok, hogy hol van életetek igazi kincse. És amikor úgy érzitek, hogy valami hiányzik, adjatok hálát, és legyetek példaképe Isten alázatos szeretetének. Ily módon megnyitjátok a Mennyország kapuit a legtudatlanabbak előtt is."
Áldásomat adom erre.
Legtisztább Szent József
