Az összes Mária-Központban Szívem Ereklyetartóján keresztül Én leszek a kapu őre és védelmezője, a szellemi ereklyék és az isteni ajándékok őrzője, amelyeket az Isten tiszteletére és az Ő Tervének kinyilvánítására emelt szent helyeken őriznek.

Szívem Ereklyetartója a lelkek által elért összes erény védelmét fogja szolgálni. Azok fejlődésének az őre lesz, akik igent mondtak Istennek, és minden alkalommal, amikor szeretettel szemlélik, nemcsak azt kapják meg magukban, amit egy napon az alázat és a szellemi üresség által elértem, hanem Én is őrzöm őket, gyermekeim, aki Isten előtt megkaptam a hatalmat, hogy az átmenet ezen időszakaiban atyátok és őrzőtök legyek.

Ezért imádkozzatok Velem a számotokra lehetetlennek tűnő nehézségekkel szemben, miközben szemlélitek Szívem Szentélyét. Amikor a sivatag nagyobb, mint a hitetek, imádkozzatok Velem, miközben Szívem Ereklyetartóját szemlélitek. Amikor úgy tűnik, hogy a világ energiái harcolnak bennetek a legtisztább elveitekkel, imádkozzatok Velem,miközben Szívem Ereklyetartóját szemlélitek.

És hogy a világ összes lelkének lehetősége legyen Szívem Kegyhelye előtt állni, kérem, hogy minden hónap 19. napján, egyszerű módon, Szívem Kegyhelyét egy órán át élőben közvetítsék, hogy mindazok, akik csendben kívánnak előtte állni, megtehessék. Ez a gyakorlat lehetővé teszi számukra, hogy békét találjanak, és hogy megerősítsék magukban mindazokat az erényeket, amelyeket már elértek.
Az átmenet ezen időszakában Én leszek lelketek őrzője, atyja és társa, aki csendben követi lépteiteket, hogy ne tévedjetek el, hanem mindig Krisztusban legyetek.

Ily módon arra kérlek benneteket, gyermekeim, hogy minden hónap 19-én 17 órakor egyesítsétek szíveteket imában, és különösen azokat, akik ma nem tudnak a Mária-Központokban lenni, hogy ők is megkapják a Szívem Ereklyetartójából a világ számára érkező Kegyelmet és Ajándékokat.

Ha Szent József Szívének ünnepén megteszitek ezt az egyszerű gyakorlatot, nemcsak magatokért, hanem a világ összes lelkéért is, akkor képesek lesztek arra, hogy közbenjárjatok Nálam a legbűnösebbekért és a legelítéltebbekért, hogy ezek a lelkek kinyissák a szemüket, és megtalálják a világosságot és az üdvösséget Krisztusban.

Várlak benneteket imában és megáldalak benneteket.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József

Eljött az ideje annak, hogy válaszoljatok Isten hívására, amely arra késztet benneteket, hogy a megváltás során kielégítsétek e bolygó szellemi és fizikai szükségleteit.

Eljött az ideje annak, hogy meghallgassátok Isten Hangját, amely hangosan visszhangzik az ébredező szívekben.

Az Ő Igéjéből jön az erő ahhoz, hogy folytassuk az utat. Az Ő szeretetéből jön a segítség, hogy minden nap megújuljunk az Ő Tervének megvalósításában. Az Ő pusztaságából, de az Ő Királyságából is jönnek majd azok a tapasztalatok, amelyek rendíthetetlen erőt alakítanak ki azokban, akik előre haladnak.

Ezért hallgassatok Isten Hangjára magatokban, és kövessétek az Ő hívását. Nem lesz ennek más ciklusa vagy ideje.

Gyermekeim, csak az a fontos, hogy a megfelelő helyen legyetek, és teljesítsétek azokat a feladatokat, amelyeket Mennyei Atyátok az emberiség kezdetétől fogva adott nektek.

A megpróbáltatások fontosak, de a Kegyelem is megsokszorozódik. Tudjátok, hogyan vegyétek Isten Ajándékait, hogy azok legyenek a lábatok alapja, és hogy imádságban, közösségben és önátadásban folytassátok az utat.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

A sivatagban járni és hagyni, hogy Isten ereje legyőzzön benneteket, nem jelenti azt, hogy közömbösek vagytok az élet vagy embertársaitok  iránt. A sivatag elvezet benneteket Isten megismeréséhez, hogy képesek legyetek arra, hogy az összes teremtményt és az összes életformát megtaláljátok a Teremtőben.

A sivatag egy találkozás.

A szívek megtapasztalják a Találkozást az üresség, a szárazság és a magány átvészelése után; a sivatag első szakaszának meghaladása után, a szív megtisztítása és átadása után Istennek, aki a tiszta víz egyetlen és végső Forrása. Istenben fedezitek fel az igazságot, a tisztaságot és magát az Életet, amely magában hordozza  az összes teremtményt.

A sivatag egy módja annak, hogy valóban találkozzatok a felebarátototokkal. Ha megismeritek magatokat, ha elhagyjátok a látszatot, a mankókat, a láncokat, akkor ti is elkezdtek tiszta szemmel látni. Miután átkeltek a sivatagon és megtaláljátok Istent, képesek lesztek Őt mindenben és mindenkiben észrevenni, és felfedezni az emberiség lényegében megnyilatkozó Szeretetét.

Amikor egy szív szárazságban él, az nem azért van, mert egyszerűen csak átkel a sivatagon, hanem azért, mert belépett a sivatagba. De szüksége van arra, hogy benne járjon, hogy hagyja magát átalakítani általa, hogy megélje az ürességet és a Találkozást is.

A sivatag szakaszokból, felfedezésekből, mély és belső megtapasztalásokból áll, amelyeket ma kell megérteni. Ha szívetek szárazságot, ürességet, kísértést, magányt érez, menjetek mélyebbre abban, amit tapasztaltok, és jussatok el az átadáshoz, a hit kinyilatkoztatásához.

Engedjétek el a mankókat, a láncokat. Engedjétek el az emberi, sőt a szellemi támaszokat is, amelyek erények és képességek formájában nyilvánulnak meg, és engedjétek meg magatoknak, hogy semmik legyetek.

Menjetek a sivatagban egy hosszú úton, ami azt jelenti, hogy kiüresítitek magatokat.

Érezzétek, hogy a semmiben lebegtek, és ugyanakkor nagyon közel érzitek magatokat ahhoz, hogy megérintsétek Istent.

A sivataggal való találkozás az, ami megerősít benneteket, hogy megújítsátok Isten Szeretetét. Ha nincs sivatag, nincs Krisztusi Szeretet. De nem csak arról beszélek, hogy megérintitek a forró homokot a lábatokkal, és érzitek a szárazságát; arról beszélek, hogy tudjátok, hogy a sivatagban vagytok, elfogadjátok, beléptek, és teljes mértékben megélitek.

Ezért beszélek nektek a sivatagról, nem azért, hogy fellélegezhessetek, hanem hogy bátorságot adjak nektek. Bátorságot ahhoz, hogy semmik legyetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekem, a sivatagok az emberi önátadás és átalakulás különböző szakaszaiban tapasztalhatók.

A belső növekedés során a Teremtő sokszor viszi gyermekeit a pusztába.  Néha gyorsan és egyszerűen, máskor pedig mély és hosszan tartó módon, amelynek látszólag nincs vége.

A sivatag az üresség belső állapota, ahol a Teremtő megvonja gyermekeitől és barátaitól az összes földi vigasztalást, az összes érzést, az összes szeretetet, mindazt, amit a szellemi lény támaszként és néha ugródeszkaként használ a belső élet felé vezető úton.

Mindezeket eltávolítja, hogy a tudat megtanuljon tisztán szellemi alapokon létezni, hogy Isten ismerete és megtapasztalása legyen az alapja, amely a hitből és az üresség megtapasztalásából születik.

Erősítsd meg az Istennel való egységedet azzal az egyszerű bizonyossággal, hogy Ő jelen van, még akkor is, ha nem érezteti, ha nem hallod vagy nem látod Őt.

Gyermekem, lehet, hogy keménynek és fájdalmasnak látod a sivatagot, de valójában a sivatag Isten hívása a lelkek számára, hogy mély és közvetlen egyesülést érjenek el Vele, távol az illúzióktól és az érzékektől, távol az anyagi dimenzióktól és mindattól, ami alkotja azokat.

A sivatag annak a megismerésére hív, ami valódi, de ahhoz, hogy átkelj ezen a sivatagon, nem elég a tudás. Fel kell fedezned az alázat és az önátadás tudományát, az Isteni Kézben való tartózkodás tudományát, és tudnod kell, hogy az Ő Akarata tökéletes, mind az oázisban, mind a sivatagban, mind az ébredező lelkekkel teli templomokban, mind a megvető lelkekkel teli Kálvárián.

Azért beszélek a sivatagról, hogy megtanuld azt, hogy szeresd, és hogy törekedj rá. Ne a szenvedésre törekedj, hanem a közvetlen, mély és igaz egyesülésre azzal, Aki teremtett téged, és aki arra hív, hogy kifejezd az Ő Szívének hasonlatosságát.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József