Legyen mindig tiszta a szíved, hogy be tudd fogadni Istent, hogy hallgathasd Szavait és hogy követhesd Lépéseit.

Legyen tiszta a szíved, emberi és isteni szív, ahol Isten Szelleme lakhat és vezetheti az életedet minden egyes pillanatban.

Gyermekem, ahhoz, hogy megszilárdíts magadban egy szent lakóhelyet, meg kell tanulnod az elszántságot, de nem az emberi akarat és az emberi impulzusok szülte elszántságot, hanem azt az elszántságot, amely a szeretet, az Istennel való párbeszéd és közösség gyümölcse,  azt az elszántságot, amely abból ered, hogy be akarod tölteni az Isteni Akaratot, és hogy örökre az Ő lakóhelye, az Ő eszköze akarsz lenni.

A szellemi elszántságnak meg kell születnie benned, hogy minden nap megérleld és megszilárdítsd Isten életedre vonatkozó Célját. Ez az elszántság a Krisztus iránti szeretetből fakad, és minél jobban egyesül a szíved Jézus Szent Szívével, annál intenzívebben formálódik ez a szeretet.

Az Istennek tett mindennapos gyónás megerősíti benned azt az elszántságot, hogy az Ő Nyomdokain haladj, megújítja a szívedet, és arra ösztönöz, hogy kezdd újra a bukások ellenére is, és a kihívások ellenére se add fel.

Krisztus Eucharisztikus Teste imádása Isteni Kegyelemmel tölti el a lényedet, és megerősíti benned azt az elszántságot, hogy tudj nemet mondani a kísértésekkel és csábításokkal szemben, amelyek újra és újra eleséshez vezetnek.

Értsd meg tehát, gyermekem, hogy ahhoz, hogy szívedben kifejlődjön a szent elhatározás, amely tiszta szívhez vezet, meg kell töltened azt azzal a Kegyelemmel, amelyet a Krisztussal való őszinte kapcsolat hoz az életedbe a mindennapi gyónás és imádás által, mert ez a két pillanat olyan lesz számodra, mintha Isten Szeretetének forrásából innál, hogy szeresd az Ő Akaratát és tökéletes Gondolatát, hogy meghallgasd az Ő Terveit és megújítsd az iránta való elkötelezettségedet, hogy tudd, hogyan éljél ebben a világban legyőzve annak ingereit.

Ezekben az időkben, amikor oly sok csata dúl az emberi elme, érzések és érzékek láthatatlan birodalmában, a szellemi elszántság szükséges ajándék lesz ahhoz, hogy talpon maradj. Keresd tehát ezt a Kegyelmet, és ápold ezt az ajándékot a szívedben.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor a természet izgatott, imádkozz, és keress egységet a Föld legmélyebb Szellemével, Isten csöndes Szellemével, amely áthatja az életet és fenntartja a bolygót.

Találd meg a békét a csendjében, a világ felszínén lévő elemek összes zaja ellenére. Hagyd, hogy fújjon a szél és zúgjon a tenger, hogy tomboljon a tűz és mozogjon a föld. Legyen a szíved mindig a bolygó szívében, imádkozva, az egyensúlyért és a békéért szolgálva.

Tanuld meg a természet megfigyelését és meghallgatását, tanuld meg azt, hogy láthasd a jeleit az elemekben, és tudd, hogy amikor izgatott, az azért van, mert mély Szellemének békére van szüksége.

A Teremtésben minden élet. Minden lélek és minden szellem az Egy Isten része. Az ember szívétől az Élővilág mélységéig minden Istentől származik, és Benne talál egységet.

Ezért gyermekem, érezd magad a természet részének, érezd, hogy imádságod megnyugtatja, szereteted békét hoz neki, és ha Istenben vagy, teljes lehet az élete a Teremtő örök Jelenlétében.

Ezért imádkozz az életért, az egyensúlyért és a békéért mindenben, ami élő.

Áldásom van erre.

Legtisztább Szent József

Amikor a Természet lelke párbeszédet folytat Istennel, mit mond neki? Mit válaszol a Teremtő?

A Természet lelke a csendben, az elemek szépségének és mozgásának kifejezésén keresztül szól Istenhez. A Természet lelke fájdalmát fejezi ki a Teremtőnek a szél, az eső, a zárt és néma égbolt, az idő által, amely megállni látszik, hogy érezze a Föld életét.

A Természet a virágokon, a gyümölcsökön, a zöld és a száraz leveleken keresztül fejezi ki adakozását és szeretetét, és átadja magát a megújulásnak. Az óceánok mély csendjén, egyensúlyán és odaadásán, állandó és önzetlen szolgálatán, a Teremtő Tervének e világban való életben tartására irányuló erőfeszítésein keresztül szólal meg.

A Természet lelke a föld csendjén keresztül szól Istenhez, megújítja legmélyebb rétegeiben az emberiség legrégebbi feljegyzéseit, tűz által alakítja át azt, ami elmúlt, és olyan anyagot ad a bolygónak, amely táplál, ellát, fenntart.

És Isten válaszol a Természetnek a nap által, amely megvilágítja és közvetíti az életet, az éjszaka által, amely helyreállít és pihenést hoz, az által a lehelet által, amely levegővé és lélegzetté válik, hogy a bolygó teljes sűrűsége ellenére legyen jelen a Szent Szellem a lények szellemében. Isten hálaadással válaszol a Természetnek, megújítva annak tökéletességét és szépségét, életét és formáját, békéjét.

Gyermekek, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy feltétel nélkül szolgáljatok, hogy szeretetből adjátok oda magatokat, hogy a káosz idején is békét fejezzetek ki, hogy csendben imádkozzatok, amikor a világ zűrzavarban van, és hogy megkapjátok az Úrtól Végtelen Szívének Háláját és Szeretetét.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely arra törekedett, hogy egy napon képes legyen arra, hogy egységben éljen minden lénnyel és Istennel, kereste az összes vallásban azokat a pontokat, amelyek egyesíthetik mindannyiukat szeretetben és tiszteletben. És egy nap imában kérdezte az Urat, és így szólt hozzá: "Uram, Te az összes igaz vallás számára ugyanaz az Isten vagy. Egyedül Te vagy az, aki a szíveket és a lelkeket inspirálod arra, hogy visszatérjenek Szeretetteljes Szellemedhez. Mondd hát meg nekem, mi az minden vallásban, ami egyesít bennünket, ami mindannyiunkat a Te gyermekeiddé tesz".

És az Úr szeretettel válaszolt: "Kis lelkem, ami gyermekeimmé tesz benneteket, az nem a vallás, hanem maga az élet. A hatalmas Teremtésben való létezés ténye minden lényt Isten gyermekévé tesz, akit szeretek, akiben gyönyörködöm, akit egy konkrét cél megvalósításáért, egy misszió betöltéséért teremtettem.

A vallások olyan impulzusok, amelyeket időről időre adtam az emberiségnek, hogy a lelkek emlékezzenek a fejlődésükhöz vezető útra, de nem csak rajtuk keresztül küldtem ezeket az impulzusokat a világnak, hanem a természet, a csend, a szolgálat és sokszor a szenvedés által is, mert néhány gyermekem ezt az utat választotta, hogy felébredjen és észrevegye, hogy nem a megfelelő módon érti az életet, és hogy elveszíti létezésének valódi értelmét.

A vallásokon keresztül impulzusokat küldtem a világba, hogy ahogy az emberi lények észbelileg, érzelmileg és lelkileg növekednek és fejlődnek, kitágult tudatúak, tisztábbak és közvetlenebbek legyenek.

Krisnán keresztül elvezettem őket az egyszerű szeretethez, az élet, az elemek és az energiák iránti szeretet felébresztéséhez.

A létezés tágabb felfogásához vezettem őket, és elkezdtem megteremteni az utat vissza a Szívemhez. Azonban minden lény másképp értelmezte a vallást, és saját lehetőségei szerint nyilvánította meg, amelyek gyakran nem voltak olyan tiszták, mint az Én impulzusaim.

Buddha által megtanítottam nekik a Mindennel való egységet, az együttérző szeretetet és a békét. Megtanítottam gyermekeimet arra, hogy a világegyetemmel közösségben éljenek, és kilépjenek a hibák és következmények állandó kerékvágásából. Készek voltatok-e már arra, hogy megértsétek, hogy ti magatok vagytok felelősek a saját életetekért, és hogy a döntéseitek által vonzzátok magatokhoz azokat a sugarakat és impulzusokat, amelyek felemelnek vagy kijavítanak benneteket, aszerint, hogy milyen élettapasztalatokat választotok ahhoz, hogy átéljétek.

De nem az egész emberiség fejlődött, és nem mindenki nyílt meg a szeretetre.

Az emberi elme fejlődött, és vele együtt a gonoszság is, nem pedig a szeretet. Ahelyett, hogy gyermekeim az élettel közösségben éltek volna, birtokolni és manipulálni akarták azt. Ezért az elemeket istenekké tették, az energiákat pedig olyan eszközökké, amelyekkel megszerezhették azt, amit akartak.

A Pátriárkákon keresztül visszatértem, hogy impulzusokat adjak a lényeknek, hogy kijavítsam az útjaikat, és ezeket az impulzusokat is saját értelmezésük szerint tapasztalták meg.

Amíg el nem küldtem Fiamat a világba, nemcsak tanítással, hanem Kegyelemmel is. Minden korábbi vallástól eltérően, nem a tudás vagy az önmaguk felemelésére irányuló állandó erőfeszítés révén kellett volna eljutniuk Hozzám, hanem Kegyelem és Irgalom által, amelyet egy önmagát megadott szív kaphat meg.

Krisztus Szeretete nem kevesekért jött, hanem mindenkiért. Nem Keletért vagy Nyugatért jött, hanem minden életért, minden lényért, aki bűnei ellenére igent tudott mondani. A korábbi időkben az emberiség az isteni dimenziókat a felemelkedésre való állandó törekvés révén érte el. Krisztus által a Királyság a saját szívetekben tárul fel előttetek, és impulzusaim folyamatosan megújulnak az emberi evolúció során.

Gyermekeimben egyesítem az összes ismeretet és a szeretet összes fokát, mert eljött a földi élet szintézisének ideje, a szűk és egyedülálló ajtó ideje, amelyen keresztül minden lény eljut Hozzám. És ez az ajtó, szeretett lélek, a szívetekben uralkodó szeretet.

Ezért vagyok Én az Élet Istene, mert mindenkit szeretek, és mindenkit a szeretetre tanítok. Ez a Hozzám vezető út. Ezért jöjjetek, a különbségek ellenére. Jöjjetek, a tudás ellenére. Jöjjetek, a kapott impulzusok ellenére, mert mindnek csak egy célja van, hogy megtanítsanak benneteket a szeretetre."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy megértsétek az élet ciklusait és azok valódi értelmét, és hogy legyetek a tudatában annak, hogy az emberi lét bonyolultsága ellenére mindennek egyetlen célja van, amely a szeretet megtapasztalása.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Az egyik lélek, amely keményen igyekezett Isten Tervét teljesíteni és jobbá válni, szomorúan érezte, hogy erőfeszítései ellenére nem tudja, hogyan kell szeretni, és nem sikerült jobbá válnia, amire annyira vágyott.

Egy imádkozás alkalmával kérdőre vonta az Urat, és megkérdezte: "Uram, annyira igyekszem, hogy jobban szeressek és jobb legyek, de úgy érzem, hogy nem sikerül fejlődnöm, és hogy messze vagyok a Te Szereteted tökéletességétől és attól, hogy Hozzád hasonlítsak. Hol van az, amiről azt mondod, hogy bennünk lakozik?"

És az Úr kérdéssel válaszolt neki, és így szólt hozzá: "Lelkem, inkább Engem keresel, vagy magadat és a világot keresed? Arra figyelsz, hogy a saját tudatodat építsd, hogy másoknak tetszést szerezz, vagy arra, hogy Engem szeress teljes szívedből és egész lényedből?

Ismerd fel, hogy Én vagyok az, akinek rajtad keresztül kell szeretnie, és ahhoz, hogy elérd a Velem való mély egyesülés kinyilatkoztatását, jobban kell keresned Engem, mint önmagadat. Figyelmedet az Én Szellememre kell irányítanod,szívednek készségesen Jelenlétemben kell lennie, és mindenekelőtt ki kell építened a Velem való szellemi és lényegi kötelékedet. Ily módon Én leszek az, Aki szeret benned, és jobban fogod érezni magad, mert többet fogsz érezni Belőlem, és kevesebbet emberi korlátaidból. Életed Rólam fog beszélni, és akik megtalálnak téged, azok Engem találnak meg.

Így, kis lélek, akkor éred el a tökéletességet, ha Én tökéletes tudok lenni benned.

Ez egy hosszú és mindennapos utazás, amelyben minden nap egyre jobban keresed a Szívemet, és teret adsz Nekem magadban. De ha figyelmed arra irányul, hogy jobb legyél, és hogy szeretetedet nagyobbá és tökéletesebbé tedd, akkor mindig frusztrált leszel, és nem találod meg a békét."

Azért mondom el nektek ezt a történetet, hogy tudjátok, milyen irányban kell erőfeszítéseket tennetek, hogy arra törekedjetek, hogy szeressétek Istent, hogy megismerjétek Őt, és hogy napról napra jobban kifejezzétek Őt. Így fogjátok megtalálni a békét.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Krisztus Szívében a szenvedés és a fájdalom mellett ott volt a béke és a könyörület is, mialatt a Keresztet vitte.

Ez volt az Ő Isteni Szelleme állandó gyakorlata emberi testben, hogy minden másodpercben túllépjen a káosz, a tudatlanság, a gonoszság dimenzióin, ahol a körülötte lévő lények elmerültek a sötétségben, és belépjen a béke, az együttérzés, a bölcsesség, az Igazság dimenzióiba, ahol az eseményeket oly módon láthatta, ahogyan valóban megtörténtek, és nem olyannak, amilyennek látszottak.

Amint a Golgota Krisztusa a világot szemlélte, egy összetettebb, mélyebb valóságot látott; látta a lények gonoszságát, és látta az e gonoszság igája által bebörtönzött esszenciákat; ismerte a gonoszság szellemét, amely a Vele rosszul bánók tetteit hajtotta, és tudta, hogy az esszenciák kiszabadításának útja a Szeretet, nemcsak a Kereszt Szeretete, hanem az örökkévalóság Szeretete; az a Szeretet, amely az Ő példája által kezdett megnyilvánulni, mint egy forrás, amely a Testéből kiontott utolsó csepp Vérből fakad, de amely folyammá válik azon lelkek által, akik az évszázadok során válaszolnak az Ő hívására és utánozzák példáját, és megújítják és megsokszorozzák ezt a Szeretetet.

Gyermekem, legyen a szemed a Golgotai Krisztus Szeme az élet valamennyi akadályánál, amely az Igazságot látja, és nem az illúziót, amely a béke, és nem a gyűlölet dimenzióiban van, tudván, hogy a gyógyulás az élő Szeretetből származik, az élet minden egyes másodpercének a példájában.

Így fogod teljesíteni Mennyei Atyád Tervét, és így leszel egy Vele minden időben.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József 

Gyermekem, imádkozz a legelvesztettebb lelkekért, akik még anyagi testük illúziójában is felismerik a fényt és segítséget keresnek.

Imádkozz azokért, akik azért jöttek a világra, hogy megtapasztalják a megbocsátás és a megváltás lehetőségét, de a világ ingerei miatt összezavarodtak és elvesztették az utat.

Imádkozz, mert a ma összezavarodott lelkeknek már nem lesz több lehetőségük a fejlődésre és a növekedésre, és vissza fognak zuhanni a világ és saját belső énjük szakadékaiba, csupán azért, mert azt választották, hogy az illúzióban és a megtévesztésben maradnak.

Imádkozz, hogy Isten Szíve megérintse gyermekei szívét, és hogy világosság lehess azok útján, akik vakok, és nem ismerik fel az utat, amelyen járniuk kellene.

Legyen a szíved mindig tele szánalommal és együttérzéssel azok iránt, akik elvesztek, mert ez nem csak az óember számára a végidő, hanem sok lélek számára az utolsó esély is.

Töltsd meg szívedet Istennel, érezz az Ő érzésével és szeretetével, gondolkodj az Ő bölcsességével és élj az Ő cselekedeteivel, az Ő Szelleme által inspirálva, hogy eszköz lehess a lelkek találkozásában önmagukkal, belső igazságukkal és Istennel.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József