Minden nap őrizz meg a szívedben minden apró vagy nagy jelentőségű megértést, minden kulcsot, amit a Teremtő ad neked, hogy kinyisd magadban az ajtókat és a legmélyebb tereket.

Légy olyan, mint az a szív, amely beépít minden kapott impulzust, és így építi fel saját megváltása  kertjeit.

Gyermekem, sok lélek fog eljönni ezekbe a kertekbe, szegényen és üresen, hogy a virágaid illata inspirálja őket, hogy a megváltás virágainak szépségén és kifejezésén keresztül, amelyeket szeretettel művelsz, emlékeztesd őket saját belső szépségükre.

Légy a tudatában annak, hogy milyen nagy szolgálatot tesz az, aki a nehézségek ellenére továbbra is mélyen magába száll, továbbra is felajánlja Istennek az önfeláldozását.

Nagy azoknak a szolgálata, akik járnak, még az ürességben is, akik magányosan keresik Istent és lábon maradnak mindössze az Ő csendes és rejtett Jelenlétének bizonyossága által.

Vedd fel a szívedben lévő minden apró és nagy jelet, és nyisd meg mélyebben magadban az ajtót. Ha megértesz valamit, meditálj rajta, és lépj be oda teljes jelenléteddel. Szeresd feltárni saját titkaidat, mert ebben a keresésben, a benned  lévő ismeretlen és mély világegyetemen keresztül  megismerheted egy napon a szíved igazi lakóját.

És ahogy a szent könyvek mondják, az Igazság szabaddá tesz téged, gyermekem, mert az Igazság az Istennel való egység, túl a hibákon, túl az utakon, túl az illúziókon. De nem elég, hogy mindezt elmondjam neked. Az Igazság akkor szabadít fel, ha a vele való találkozást a saját szívedben éled meg.

Ezért menj és hatolj mélyebbre.

Ne fáradj bele a keresésbe, még a sötétben sem.

Ne fáradj bele az előrehaladásba és abba, hogy a szívedben ápoljad az isteni impulzusok magvait. Légy az új idő kertésze.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekem, a sivatagok az emberi önátadás és átalakulás különböző szakaszaiban tapasztalhatók.

A belső növekedés során a Teremtő sokszor viszi gyermekeit a pusztába.  Néha gyorsan és egyszerűen, máskor pedig mély és hosszan tartó módon, amelynek látszólag nincs vége.

A sivatag az üresség belső állapota, ahol a Teremtő megvonja gyermekeitől és barátaitól az összes földi vigasztalást, az összes érzést, az összes szeretetet, mindazt, amit a szellemi lény támaszként és néha ugródeszkaként használ a belső élet felé vezető úton.

Mindezeket eltávolítja, hogy a tudat megtanuljon tisztán szellemi alapokon létezni, hogy Isten ismerete és megtapasztalása legyen az alapja, amely a hitből és az üresség megtapasztalásából születik.

Erősítsd meg az Istennel való egységedet azzal az egyszerű bizonyossággal, hogy Ő jelen van, még akkor is, ha nem érezteti, ha nem hallod vagy nem látod Őt.

Gyermekem, lehet, hogy keménynek és fájdalmasnak látod a sivatagot, de valójában a sivatag Isten hívása a lelkek számára, hogy mély és közvetlen egyesülést érjenek el Vele, távol az illúzióktól és az érzékektől, távol az anyagi dimenzióktól és mindattól, ami alkotja azokat.

A sivatag annak a megismerésére hív, ami valódi, de ahhoz, hogy átkelj ezen a sivatagon, nem elég a tudás. Fel kell fedezned az alázat és az önátadás tudományát, az Isteni Kézben való tartózkodás tudományát, és tudnod kell, hogy az Ő Akarata tökéletes, mind az oázisban, mind a sivatagban, mind az ébredező lelkekkel teli templomokban, mind a megvető lelkekkel teli Kálvárián.

Azért beszélek a sivatagról, hogy megtanuld azt, hogy szeresd, és hogy törekedj rá. Ne a szenvedésre törekedj, hanem a közvetlen, mély és igaz egyesülésre azzal, Aki teremtett téged, és aki arra hív, hogy kifejezd az Ő Szívének hasonlatosságát.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Miközben a Mennyekben egy isteni eseményt készítenek elő, a Földön kevés olyan lény van, aki az isteni dimenziókat figyelemmel kíséri.

A karácsonyi megemlékezés mindenekelőtt egy új ciklus kezdete az egész életben: az Élővilágban, az elemekben, a csillagokban, az időjárásban, a kozmikus sugárzásban, a világegyetemben, a kozmoszban. Az élet új ciklusba lép, amelyet a szellemi újjászületés jellemez. Ez annak a pillanatnak az emléke, amikor a Teremtő átalakította az összes Törvényt, hogy Ő maga anyagi és emberi teremtménnyé váljon.

Az Atya Isten Atyává és Fiúvá lett, kinyilvánítva az Ő Szíve hasonlatosságának titkát. Ettől az eseménytől kezdve semmi más sem maradt a régiben, és a szellemi és anyagi élet törvényei új ciklusba léptek.

Krisztus halála és feltámadása után a Törvényeknek ez a változása a maga útját járta, mert a Teremtő nem csak azért jelent meg a Földön, hogy az embereknek lehetőséget adjon a megváltásra. Azért jött, hogy felébressze az élet archetípusát, hogy új Törvényeket vezessen be, és hogy elküldje a kozmoszba megújulásánakjelét.

Így adott az embereknek egy utat és egy példát, amelyet utánozhatnak, követhetnek, megújíthatnak egész fejlődésük során.

Minden karácsonykor, amikor a természet, az anyagi és a szellemi élet új ciklusba lép, Isten felajánlása megújul, és felébreszti a nyitott szívű lényekben az Atyával való krisztusi egységet.

Évről évre, évszázadokon át, Isten ellensége megpróbálja megzavarni a lelkeket és tévútra vinni őket, de ravaszsága nem éri el az isteni törvényeket, és a Teremtő impulzusai minden új ciklusban megváltoztathatatlanok. Az ébredés minden lény akaratán, figyelmén és nyitottságán múlik.

Minden egyes ciklussal ezek a Törvények közelebb kerülnek a Földhöz, és egyre inkább megtestesülnek az emberi életben, természetes isteni rezgésükkel szembesítve mindazt, ami a lényekben nem felel meg az új ciklusnak.

Ezért a kozmikus és egyetemes megújulás ezen időszakában fontos, hogy szívünkben egyesüljünk Istennel, és ne álljunk ellen az átalakulásoknak.

Újuljatok meg, hogy Isten Szeretetének potenciális megújítói lehessetek.

Áldásomat adom erre.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József