Utad mentén, amikor úgy érzed, hogy a múltbeli hibáidnak a súlya nyom - amelyeket zaklatásként az ellenség arra használ, hogy megpróbálja eltántorítani lépteidet -, szegezd tekintetedet a Keresztre, az Eucharisztiára, Krisztus Szívére, és maradj a helyeden.

A Kereszten, gyermekem, a legmélyebb bűneid lettek megbocsátva. A Kereszten a legnagyobb tévedésed lett jóvá téve.

Nem csak a megbocsátás emléke van a Kereszten, hanem az élő és örök megbocsátás emléke is, amely újra és újra megújul, minden alkalommal, amikor egy őszinte szív képes a megbánásra Krisztus Keresztjének az érdemeiért.

A Kereszten azonban nemcsak a bűneidből való megbocsátás található meg, de a megteendő utad is. A következő lépések útmutatója rá van írva, hogy ne vétkezzél újra, hogy tudd, merre kell menned.

A Kereszten felfedezed Isten megbocsátását, de azt is, ahogyan Teremtőd megadja neked, hogy ez a megbocsátás gyümölcsöző legyen. Az átadás, az alázat, az áldozat és mindenekelőtt a feltétel nélküli szeretet révén lehet utánozni a Kálvária Krisztusának lépéseit, hogy igyál a Kehelyből, amelyet Atyja felajánlott Neki az Isten és az emberek közötti Szövetség helyreállításához.

Gyermekem, az utad a Kereszt lábánál kezdődik. De akkor, amikor az Úr leereszkedik a Keresztről, és felmegy a Mennybe, elhívnak téged, hogy szaporítsd megváltásod ajándékait, tanúságot adva a Szeretetről, amely meggyógyított téged és amely állandóan kiárad a világra, Krisztus Szívéből mindazokra, akik tudják, hogyan kell a Kereszt érdemeit keresni és megtalálni.

Ezért amikor az ellenség eléd helyezi tévedéseidet és bűneidet, fordítsd a tekintetedet a Keresztre, szíved emlékezzen arra, hogy már megbocsátottak neked, és hogy most Uradnak, Krisztus Jézusnak a lépéseit kell követned.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Néha úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy  haladsz, szellemed eltávolodik Istentől.

Néha úgy érzed, hogy küzdesz és megtörsz, és a szíved visszahőköl a szeretettől.

Gyermekem, ma azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy az emberi állapot sok mély réteggel rendelkezik, amit felül kell múlnod, egyre mélyebben a lényedben. Ez egy hosszú, sok szakaszból álló út, amelyen a szívednek érnie kell, de meg kell engednie, hogy Isten Szeretete lángra lobbantsa.

Minden egyes felajánlásod, minden egyes átadásod új teret nyit benned a gyógyulás, a felszabadulás, a felülemelkedés számára. Ezek a belső várad előszobái, azok, amelyek őrzik lényedet és annak titkait.

Éld át az átadás minden egyes szakaszát, elmélyítve az Istennel való egyesülésedet. Lelked legyen barátod, testvéred, társad, Krisztus menyasszonya, míg egy napon beleolvad az Úrba, és az Ő  Szeretete határtalan benned.

Haladj, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy soha nem fogsz odaérni.

Légy a tudatában annak, hogy ez egy belső út, mind befelé, mind a végtelenbe, és ne állítsd meg a lépteidet.

Szögezd a tekinteted arra, Aki hív téged. És tartsa fenn az előtted lévő Szív az összes akadályt, ellenállást, az eltávolított rétegek fájdalmát, a leomlott falak bánatát, az önátadásod horizontján, a kezdetedben és a végedben. Így fogsz növekedni lélekben, de szeretetben is.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Amikor egy lény belép a sivatagba, még ha csak megérintette is a homokját és érezte a melegét, többé nem tud visszafordulni.

A sivatag veszélyesnek tűnhet, tele szenvedéssel és nehézségekkel. De ma azt mondom nektek, hogy nincs nagyobb szenvedés egy lélek számára, mint belépni a sivatagba anélkül, hogy elmélyülne benne, hogy átadná magát Istennek, és hogy felfedezné az Ő titkait.

Az a lélek, amely a sivatagot tapossa, de nem jár benne, hanem félelmeinek prédája marad, nem engedi el a mankókat, amelyek a lépteit támogatták, nem fedezi fel bennük az igazi támaszt, és nem tudja, mi az, hogy a saját lábán járni.

Ez a lélek, akit legyőznek a félelmei, és nem hajlandó elengedni az érzelmeit, az érzéseit vagy magát a múltat, végül újabb mankókban és láncokban keresi azokat az érzéseket, amelyeket nem talál meg azokkal, amelyeket a kezében tart, és azokkal, amelyek megkötik a lábát.

Ez a lélek önmaga foglyává válik, egyre üresebbé, egyre jobban rabszolgává, egyre félelmetesebbé, egyszerűen azért, mert nem tudja átadni magát az előtte megjelenő végtelen sivatagnak.

Isten arra hív benneteket, hogy a pusztában érlelődjetek, hogy hagyjátok magatok mögött az emberi érzelmeket, hogy felfedezzétek a Krisztusi Szeretetet és megszilárdítsátok abban a szíveteket. De ehhez, gyermekeim, el kell engednetek a mankókat, el kell szakítanotok a láncokat, meg kell tapasztalnotok az űrt és járnotok kell benne, még akkor is, ha nem érzitek a talajt a lábatok alatt.

Ezt hívják a hit megtapasztalásának.

Ne legyetek önmagatok rabszolgái. Ismerjétek fel, hogy nincs más hóhér, csak a büszkeség, a hiúság és a tudatlanság a szívekben, amelyek azt hiszik, hogy akkor a legbiztonságosabbak, amikor el vannak telve önmagukkal, de nem veszik észre, hogy még önmagukat sem ismerik.

Áldásomat hagyom rátok, hogy szabadulásért kiáltsatok és meg is tapasztaljátok.

Ha úgy érzitek, hogy a lábatok a sivatagi homokban van, menjetek, és ne állítsátok meg a lépteiteket. Szilárdítsátok meg az Istennel való egységeteket és erősítsétek meg a hiteteket. Ettől lesztek igazán szabadok.

Legtisztább Szent József