Ha egy szív szereti Isten Törvényét és Kegyelmét, akkor az Ő Szeretete és Irgalma alatt él, és bár végtelenül sokszor eleshet, tudja, hogy Atyja kinyújtja a Kezét, hogy felemelje a földről.

Amikor egy szív szereti Isten Akaratát és hisz az Ő Tervében, akkor az Akaratának megfelelően él, és nem fél attól, hogy letérjen az Ő útjáról. Az ilyen szív segítséget és Irgalmat kér az Úrtól a kísértésekkel szemben, hogy megőrizze szelleme tisztaságát és egyenes útját vissza Istenhez.

Az a szív, amely úgy dönt, hogy elhagyja a Törvényt és az Isteni Kegyelmet, olyan szív, amely átadja magát saját akaratának, gondolatainak és emberibb vágyainak, elfelejti életcélját, és úgy dönt, hogy hátrahagyja azt, hogy élhesse emberibb törekvéseit.

Gyermekek, ez a szív nem Isten előtt törékeny, hanem a világ előtt, és önmagát ítéli el, mert azt hiszi, hogy lelke verhetetlen a kísértésekkel, a Törvénnyel és a Kegyelemmel szemben.

Az a szív, amelyik a megfelelő pillanatban nem ismeri fel saját eltéréseit, amikor eljön az ideje annak, hogy helyrehozza lépteit, annyira eltávolodik Isten Törvényétől és Kegyelmétől, hogy elveszíti önmagát, és elzárkózik Atyja Jelenlétének érzékelése elől; becsukja szemét, hogy ne tudja befogadni az Ő Szeretetét, és nem érzékeli azt újra, amíg az Ő Igazsága le nem száll a Mennyből, mint sugarak, amelyek áttörnek vakságán és illúzióján.

De abban a pillanatban az elveszett léleknek bűnbánatában és megalázkodásában új utat kell találnia, amelyen újra felfedezi az Atya Akaratát és Kegyelmét.

Semmi sem veszik el, még a legbűnösebb lélek számára sem, ha átadja magát, megalázkodik és megnyitja szívét az Atya előtt. Elveszett lépteinek egy pontján a Teremtő megtalálja őt, és egy új helyre helyezi, ahol az Ő Kegyelme szerint élhet. De ehhez, gyermekeim, szükséges, hogy átadja magát Isten Szeretetének.

Nem azért mondom ezeket a dolgokat, hogy féljetek, hanem azért, hogy megértsétek, hogy az a lélek, aki a világot választja, amikor Isten elhívja, hogy az Ő Akarata szerint éljen, szellemileg elhagyja Urának Kegyelmét és védelmét, hogy az Ő Igazságossága és a világ illúziói alatt éljen.

Mindazonáltal minden utat helyre lehet hozni. Sok út vezet Isten Szeretetéhez és a tudat felébredéséhez. Egyesek az Irgalom által való megtapasztalást választják; mások – bár az Irgalom gyermekei – az Igazságszolgáltatást választják.

A törvények az emberi döntéseknek megfelelően teljesülnek. Ezért legyetek a tudatában annak, hogy a kis és nagy tetteitek, az érzéseitek és a szívetek az a mérce, amely arra a helyre tesz benneteket, amit választottatok, hogy tanulhassatok ebben a világban.

Tehát legyetek a megfelelő helyen.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Gyermekem!

Maradj csendben az ostrom és a belső konfliktusok ezen időszakában, és Istenben legyen a tudatod.

Maradj Szíve előtt, és kiálts az Ő Irgalmáért, szemlélve az Ő Keresztjét, áldozatát és az érted aratott győzelmét.

Szemléled mindazt, amit Krisztus átélt a Keresztig: a felismerés, a dicsőség és az öröm pillanatait, de az ostromokat, a csatákat és a megaláztatásokat is.

Érezd Urad fáradt Szívét, amely mégis tele van hittel, tele van azzal a bizonyossággal, hogy Atyja Akarata beteljesedik és megnyilvánul a kitartás, a bátorság és az állhatatosság által.

Gondolkodj el Urad Szívén, és kérj Tőle olyan szívet, mint az Övé, amely kész szenvedni, de szeretni is; szilárd az együttérzésben, de az igazságosságban is; Kegyelemben túlcsorduló és Irgalomban túláradó. Egy olyan szívet, amely bölcs az ostrommal szemben, erős a hitben az ürességgel szemben, tiszta a titokzatossággal szemben és egyszerű az ismeretlennel szemben.

Kérd Uradat, hogy legyen olyan papi szíved, mint az övé, hogy felismerd felebarátodban az Irgalmasság kifejeződésének lehetőségét.

Lásd meg testvéreidben az Istentől küldött lelkeket, hogy teljesítsenek egy küldetést, és légy híd, gyermekem, az Atya Szívéhez, ajtó az Ő végtelen Irgalmához.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József