Ma arra foglak kérni titeket, hogy csukjátok be a szemeteket, és találjatok meg Engem magatok előtt.

Mezítláb, fehér tunikában és borszínű palástban állok az Aurora égboltja felett. Kezemben egy csokor tüskebogyót tartok, amely a tisztaságot, de a megszentelődést is jelképezi. Bal kezemben tartom ezt a csokrot, jobb kezemmel pedig megérintem három liliomtól körülvett, tisztaságot jelképező Szívemet. Hajam a vállamra omlik, a világra összpontosítom mézszínű szememet és szememből sugárzik az az alázat, amelyet Istentől kaptam, hogy mindent az Ő Igazsága és Igazságossága szerint lássak; így lehetséges, hogy lássak alázatos szememmel.

Mutatok nektek egy utat a sivatagba amely  Mögöttem van, olyan földekre, amelyek egykor szentek voltak, de amelyek ma már megengedték, hogy az ott lakó szívek elmerüljenek a gonoszságban, a gyűlöletben és a kárhozatban.

Mindez a gonoszság ismert volt Isten előtt, amikor elküldte Fiát ehhez a néphez. Engem is elküldött, mint egy hétköznapi embert, hogy megmutassam az emberiségnek, hogy lehetséges megélni a Krisztusban való átalakulást és az Istennel való egyesülést.

Emberként születtem ezen a Földön, és azért térek vissza ide, hogy megmentsem azokat a társaimat és barátaimat más időkből, akik nem hallgattak Rám, amikor Fiam a völgyekben és a hegyeken mondta el a szavait, azokat, akik behunyták szemüket, hogy ne lássák Őt elhaladni előttük, mert féltek attól, hogy megtapasztalják a megtérést és hogy hagyják magukat elragadtatni az Ő Szeretete által, amelyről tudták, hogy legyőzhetetlen.

Sokan azok közül, akik elfordították arcukat Krisztustól, még mindig ezen a világon vannak, hogy megtanuljanak félelem nélkül ránézni, és hagyják, hogy az Ő Szeretetének ereje legyőzze őket.

Nem mondunk le erről a Földről, mert még mindig szent a Számunkra.

Hogyan veszíthetné el a szentséget az a Föld, ahová Isten a Lábát helyezte, ahol kiontotta a Vérét és megnyitotta Isteni Irgalmasságának áramlását, hogy ezen a világon keresztül áthassa az egész Világegyetemet?

Hogyan veszíthetné el a szentséget az a Föld, amely valójában a szeretet iskolája a világegyetem összes civilizációja számára?

Hogyan veszíthetné el a szentséget a lelketek, amely egyedülálló lehetőséget hordoz magában arra, hogy megtanuljon szeretni, egyesüljön Istennel, és hogy még dicsőségesebbé tegye az Istent?

Hogyan veszíthetné a szentséget el a lényegetek és a szívetek, bármennyire is vétkeztek és bármennyire is a világ illúzióiban éltek?

Soha sem veszíthetitek el az igazságot arról, hogy kik vagytok, mert azt, ami Istentől származik, nem rontja meg e világ vagy bármely más világ legrosszabb gonoszsága, mert Isten a Mindenható, maga a Tisztaság, maga az Igazság, maga a Szeretet, maga a Teremtés. Hogyan rontaná meg Ő Saját Magát?

Azért vagytok ebben a világban, mert van mit tanulnotok belőle. Ne vesztegessétek el a lehetőséget, amit Isten ad nektek, mert egy nagyon szent bolygón vagytok, amelyen Isten mindenkor rajta tartja a Szemét. Ő lelkesen törekszik arra, hogy minél több teremtmény utánozza Fiát, és igazi élő istenek legyenek ebben a világban, hogy visszatérjenek Hozzá az Ő Szívével való tökéletes egységben.

Amikor ezeket a dolgokat mondom nektek, nem álomról beszélek nektek, mert e világ egyetlen álma az, amit eddig éltetek át. Eljött az idő, hogy felébredjetek a valóságra, Isten lelketekkel kapcsolatos valódi céljára.

Eljött az idő, hogy elhagyjátok kicsinységeteket, és belevágjatok a Teremtés nagyságába. Eljött az idő, hogy elhagyjátok az illúziót, és hagyjátok, hogy szemeteket megvilágítsa az Isteni Fény Forrása, amelyet az Úr Küldöttei hoznak a világba.

Ne álljatok ellen, mert ez a Fény tűzként fog égni sejtjeitekben, és kiégeti a kárhozat molekuláit, így a sötétség megszűnik a tudatotokban. Csak a Fény fog győzedelmeskedni.

Ne bánkódjatok, hanem örüljetek! Ez az a pillanat, amelyre az egész emberiség oly régóta vár; hány tudat figyel benneteket a Világegyetemben, és várja, hogy igent mondjatok!

Kedveseim, képzeljétek el a Kozmosz különböző civilizációiban azokat a szeretett teremtményeket, akik Isten e Tervének részei, akik térden állva kiáltanak felébredésetekért, akik szívükben érzik a fájdalmat minden alkalommal, amikor az emberiség megtagadja a Fény létezését, akik nagy bánatot éreznek minden alkalommal, amikor a Föld civilizációja inkább csatlakozik a sötétséghez és megerősíti a tudatlanságot, minthogy belépjen a Fénybe és felfedezze a végtelen szeretetet, amelyet minden lény potenciálként hordoz az esszenciájában.

Egyesek számára ezek a szavak gyönyörűen hangzanak, mások számára viszont nehezen érthetőnek tűnnek, mert nehezükre esik kilépni saját létezésükből, hogy szemléljék magát a Teremtést, a különböző világokat és civilizációkat, amelyek várnak rájuk, mert nem akarják elhinni, hogy a Világegyetem fejlődése az ő átalakulásuktól függ.

De ez így van, szeretteim, mert az Úr annyira alázatos, hogy nagyságát ilyen kis teremtményekbe helyezte, legnagyobb reményét olyan szívekbe, amelyek figyelmen kívül hagyják, sőt megtagadják Őt, mert nem ismerik és nem szeretik Őt.

Azért jöttem a világba Isten szolgájaként, hogy megismertessem az emberiséggel azt a Kegyelmet, hogy ilyen Jó Urat szolgálhat; soha nem fogjátok megbánni, hogy Őt szolgáljátok. Minden nap, amikor megismeritek az Ő Kegyelmét, Jóságát és Végtelen Irgalmát, el fogjátok hagyni azt, ami vagytok, és nem fogtok visszanézni, ha Isten egy érintése is eléri a tudatotokat. Engednetek kell, hogy az Isteni Kezek megérintsék szíveteket, és az Ő Szeretetével feloldják akadályaitokat és ellenállásotokat.

Egy pillanatra úgy fog tűnni, mintha a levegőben lebegnétek, mert nem fogjátok tudni, hogy kik vagytok, és ragaszkodni akartok majd ahhoz, ami voltatok, de ne féljetek, mert ez csak rövid ideig fog tartani. Adjátok át magatokat a csodának, ami azt jelenti, hogy semmik vagytok azért, hogy Isten azonnal elárasszon benneteket a Vele való egység Kegyelmével.

Megpróbállak benneteket a nagyobb Kegyelem állapotába emelni, hogy megértsétek a földi életet, ahogy az valójában van, és hogy ne veszítsétek el magatokat végleg e világ fantáziáiban. Mert nem fáradok bele, hogy azt mondjam, hogy lehetséges Isten célját elérni, még ennyi tökéletlenséggel is. Adjátok meg magatokat!

Kedveseim, ne várjátok meg, amíg erőtök elfogy, és legyőz benneteket a fájdalom, a szenvedés, az, hogy nem bírjátok tovább azt, hogy ezen a világon éljetek, nem viselitek el tovább önmagatokat. Adjátok meg magatokat most, amíg az öröm átjárhatja szíveteket, amíg reményt adhattok azoknak, akik elveszettek, és a segítség forrása lehettek, és nem olyan szívek, amelyeknek oly nagy szükségük van a segítségre.

Érezzétek a Békémet, érezzétek a hálát, amelyet szívetekbe árasztok, mert mindaz, amit ebben az órában mondok nektek, nem csak értetek van, hanem azért is, hogy egy kis gyógyulást, egy kis reményt hozzak erre a szent földre, amely Mögöttem van, amely Aurora Királyságából születik, amely megnyilvánul szívetekben és kisugárzik a legelvesztettebb lelkek felé.

Miért féltek békében élni, miért féltek annyira az alázattól?

Tudom, hogy fájdalmat okoz nektek, hogy Isten legyőzött benneteket, de ez a fájdalom a Teremtő nagy győzelmének fájdalma a szívetekben.

Helyezzétek mélyen a szívetekbe mindazt, amit elmondtam nektek, és pecsételjétek meg a szavaimat Legtisztább Szívemmel, hogy ne szökjenek el, hanem elvezessenek benneteket a tudatotok, az élet és az emberiség átalakulásához.

Ma úgy beszélek hozzátok, mint egy apa, mert az Atya Szíve az Én Szívemben van.

Azért mutatkozom be Atyaként az emberiségnek, mert alázatosan egy vagyok Istennel. Ő nyilvánul meg Általam, mert az Ő Akaratából jöttem a világba. Azért jöttem, hogy kimondjam az Ő szavait az Én számon keresztül. Egyetlen mozdulat sem független Isten Akaratától, amit ezen a Földön teszek, és azért teszem ezt, drága gyermekeim, hogy a tiétekhez hasonló emberi szívből tanulhassatok, mert ez az emberiség tovább fog fejlődni, és sok apára és sok anyára lesz szüksége, akik vezetni tudják azokat a tudatokat, akik első alkalommal tanulnak meg szeretni.

Ez a mai üzenetem. Ahogyan most is hallgattatok Rám, úgy fogtok minden nap hallgatni Rám. Amikor olvassátok a szavaimat,  hallgassatok a hangomra, mert Én vagyok az, aki a szívetekben szól hozzátok.

Mielőtt elbúcsúznék, egy kérést hagyok hátra, mert az emberi elméknek szükségük van rá: szeretnék ezen a helyen egy olyan házat, amely a Szent Család alázatát képviseli, amely egyszerű, mint a Názáreti Otthonunk, de tele van békével, és amely az egész világ számára a Kegyelem Forrása. Ennek a háznak az ajtajánál várom, hogy megvalljatok Nekem, és tiszta szívvel lépjetek be. Benne megtaláljátok a Szent Családot, aki alázattal vezet benneteket egy új életre, egy megváltott életre.

Ez azért lesz így, mert az emberiségnek szüksége van szimbólumokra, fizikai menedékhelyekre, amelyekbe reményét helyezheti, amelyek felébresztik a hitét, hogy folytathassa útját, hogy minden nap felébressze a békét és az Istennel való egységet.

Ebben a szerény házban ünnepeljétek az Eucharisztián keresztül a Krisztussal való egyesülést azokban a pillanatokban, amikor egy kicsit egyszerűbb és alázatosabb szívre van szükségetek, hogy megtaláljátok Istent.

Ezekkel a szavakkal áldalak meg benneteket, és megáldom ezt a képet is, amelyet az oltáromra helyeztetek.

Ezt a képet a kertben akarom elhelyezni, mint Jelenlétem jelképét az Élővilágban, amelyet oly szeretettel készítettetek Nekem, hogy soha ne felejtsétek el, hogy ahhoz, hogy megtaláljátok az új emberiséget, hogy megtaláljátok magatokban az új embert, meg kell élnetek az egyesülést az Élővilággal, fel kell ébresztenetek a szeretetet az Élővilág iránt, és fel kell fedeznetek a vele való kapcsolatban  azt, amiért jöttetek, hogy kinyilvánítsátok ebben a világban, hogy így, a bolygó teremtéseként fejezhessétek ki Isten Tökéletességét.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

Köszönöm nektek.

Legtisztább Szent József