Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik nem féltek a haláltól, hanem őrülten vágytak a Krisztusban való életre, és folyamatosan Istennek ajánlották fel létüket, hogy a kegyelem és az irgalom befogadójává tegye a lelküket, hogy a kegyelem és az irgalom eljusson a világba.

Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik Isten országát hirdették, nemcsak az Igével, hanem mindenekelőtt az életükkel; azokéval, akik hagyták, hogy Isten Szeretete lángra lobbantsa őket, és felfedezték az igazi hitet a Mennyei Atya Szívében.

Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik nem arra törekedtek, hogy elérjék és felhalmozzák a világ dolgait, hanem hogy átadják magukat, hogy beleolvadva Isten Szívébe, eggyé válva az Atyával megnyerjék a helyüket a Mennyben.

Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik életüket adták az általuk nem ismert titkokért, egy nagyobb tapasztalatért és egy nagyobb Életért, amelyet csak a szívük bizonyossága és az abszolút hitük sötétsége őrzött meg.

Fiam, élj ezzel a hittel, hagyd, hogy lángra lobbanjon benned az imádságban. Ez a benned elrejtett hit nyerjen teret egész lényedben, hogy Krisztus legyen az, aki kitágul benned.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Amikor egy lény belép a sivatagba, még ha csak megérintette is a homokját és érezte a melegét, többé nem tud visszafordulni.

A sivatag veszélyesnek tűnhet, tele szenvedéssel és nehézségekkel. De ma azt mondom nektek, hogy nincs nagyobb szenvedés egy lélek számára, mint belépni a sivatagba anélkül, hogy elmélyülne benne, hogy átadná magát Istennek, és hogy felfedezné az Ő titkait.

Az a lélek, amely a sivatagot tapossa, de nem jár benne, hanem félelmeinek prédája marad, nem engedi el a mankókat, amelyek a lépteit támogatták, nem fedezi fel bennük az igazi támaszt, és nem tudja, mi az, hogy a saját lábán járni.

Ez a lélek, akit legyőznek a félelmei, és nem hajlandó elengedni az érzelmeit, az érzéseit vagy magát a múltat, végül újabb mankókban és láncokban keresi azokat az érzéseket, amelyeket nem talál meg azokkal, amelyeket a kezében tart, és azokkal, amelyek megkötik a lábát.

Ez a lélek önmaga foglyává válik, egyre üresebbé, egyre jobban rabszolgává, egyre félelmetesebbé, egyszerűen azért, mert nem tudja átadni magát az előtte megjelenő végtelen sivatagnak.

Isten arra hív benneteket, hogy a pusztában érlelődjetek, hogy hagyjátok magatok mögött az emberi érzelmeket, hogy felfedezzétek a Krisztusi Szeretetet és megszilárdítsátok abban a szíveteket. De ehhez, gyermekeim, el kell engednetek a mankókat, el kell szakítanotok a láncokat, meg kell tapasztalnotok az űrt és járnotok kell benne, még akkor is, ha nem érzitek a talajt a lábatok alatt.

Ezt hívják a hit megtapasztalásának.

Ne legyetek önmagatok rabszolgái. Ismerjétek fel, hogy nincs más hóhér, csak a büszkeség, a hiúság és a tudatlanság a szívekben, amelyek azt hiszik, hogy akkor a legbiztonságosabbak, amikor el vannak telve önmagukkal, de nem veszik észre, hogy még önmagukat sem ismerik.

Áldásomat hagyom rátok, hogy szabadulásért kiáltsatok és meg is tapasztaljátok.

Ha úgy érzitek, hogy a lábatok a sivatagi homokban van, menjetek, és ne állítsátok meg a lépteiteket. Szilárdítsátok meg az Istennel való egységeteket és erősítsétek meg a hiteteket. Ettől lesztek igazán szabadok.

Legtisztább Szent József