Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik nem féltek a haláltól, hanem őrülten vágytak a Krisztusban való életre, és folyamatosan Istennek ajánlották fel létüket, hogy a kegyelem és az irgalom befogadójává tegye a lelküket, hogy a kegyelem és az irgalom eljusson a világba.

Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik Isten országát hirdették, nemcsak az Igével, hanem mindenekelőtt az életükkel; azokéval, akik hagyták, hogy Isten Szeretete lángra lobbantsa őket, és felfedezték az igazi hitet a Mennyei Atya Szívében.

Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik nem arra törekedtek, hogy elérjék és felhalmozzák a világ dolgait, hanem hogy átadják magukat, hogy beleolvadva Isten Szívébe, eggyé válva az Atyával megnyerjék a helyüket a Mennyben.

Élj az első keresztények hitével, azokéval, akik életüket adták az általuk nem ismert titkokért, egy nagyobb tapasztalatért és egy nagyobb Életért, amelyet csak a szívük bizonyossága és az abszolút hitük sötétsége őrzött meg.

Fiam, élj ezzel a hittel, hagyd, hogy lángra lobbanjon benned az imádságban. Ez a benned elrejtett hit nyerjen teret egész lényedben, hogy Krisztus legyen az, aki kitágul benned.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Amikor egy lény belép a sivatagba, még ha csak megérintette is a homokját és érezte a melegét, többé nem tud visszafordulni.

A sivatag veszélyesnek tűnhet, tele szenvedéssel és nehézségekkel. De ma azt mondom nektek, hogy nincs nagyobb szenvedés egy lélek számára, mint belépni a sivatagba anélkül, hogy elmélyülne benne, hogy átadná magát Istennek, és hogy felfedezné az Ő titkait.

Az a lélek, amely a sivatagot tapossa, de nem jár benne, hanem félelmeinek prédája marad, nem engedi el a mankókat, amelyek a lépteit támogatták, nem fedezi fel bennük az igazi támaszt, és nem tudja, mi az, hogy a saját lábán járni.

Ez a lélek, akit legyőznek a félelmei, és nem hajlandó elengedni az érzelmeit, az érzéseit vagy magát a múltat, végül újabb mankókban és láncokban keresi azokat az érzéseket, amelyeket nem talál meg azokkal, amelyeket a kezében tart, és azokkal, amelyek megkötik a lábát.

Ez a lélek önmaga foglyává válik, egyre üresebbé, egyre jobban rabszolgává, egyre félelmetesebbé, egyszerűen azért, mert nem tudja átadni magát az előtte megjelenő végtelen sivatagnak.

Isten arra hív benneteket, hogy a pusztában érlelődjetek, hogy hagyjátok magatok mögött az emberi érzelmeket, hogy felfedezzétek a Krisztusi Szeretetet és megszilárdítsátok abban a szíveteket. De ehhez, gyermekeim, el kell engednetek a mankókat, el kell szakítanotok a láncokat, meg kell tapasztalnotok az űrt és járnotok kell benne, még akkor is, ha nem érzitek a talajt a lábatok alatt.

Ezt hívják a hit megtapasztalásának.

Ne legyetek önmagatok rabszolgái. Ismerjétek fel, hogy nincs más hóhér, csak a büszkeség, a hiúság és a tudatlanság a szívekben, amelyek azt hiszik, hogy akkor a legbiztonságosabbak, amikor el vannak telve önmagukkal, de nem veszik észre, hogy még önmagukat sem ismerik.

Áldásomat hagyom rátok, hogy szabadulásért kiáltsatok és meg is tapasztaljátok.

Ha úgy érzitek, hogy a lábatok a sivatagi homokban van, menjetek, és ne állítsátok meg a lépteiteket. Szilárdítsátok meg az Istennel való egységeteket és erősítsétek meg a hiteteket. Ettől lesztek igazán szabadok.

Legtisztább Szent József

Gyermekem!

Vesd magad a lehetetlenbe, ha az Úr erre kér téged. Győzd le bármilyen természetes vagy természetfeletti félelmedet és válaszolj az isteni Akaratra, akkor is, ha nem érted azt.

Mi tűnhet lehetetlenebbnek egy férfi számára annál, mint elfogadni, hogy szűz felesége magában hordozza a Szentlélek által hozott és fogant Isten Fiát? Eközben, gyermekem, életem eme és annyi más rejtélye közepette, soha sem tagadtam meg az Úr Akaratát.

Emiatt a korlátlan engedelmesség miatt a  Teremtő az Ő egyszerű szolgájának megadta azt a  Kegyelmet, hogy megossza vele Erejét és Dicsőségét, még úgy is, hogy Én emberi testben éltem; elmém, lelkem és szívem emberi volt.

Az Úr mindig lehetetlen dolgokat kért Tőlem, és mind közül a leglehetetlenebb az volt, amikor egy napon arra kért, hogy legyek annyira hasonló Hozzá, mint az Ő Fia, annak a Kisgyermeknek az emberi mivoltában, akit éveken át a karjaimban hordoztam.

Annak a Gyermeknek, bármilyen pici testben volt is, oly hatalmas volt a Nagysága, oly végtelen a Szentsége és Méltósága, hogy lehetetlennek tűnt számomra hasonlóvá válni az így megnyilvánult szeretethez. De nem utasítottam vissza ezt az isteni kérést, és  megnyitottam magam egyedül arra, hogy Fiamat és Istent szeressem. Hagytam, hogy életemet átitassa az isteni Jelenlét, megnyitottam testem minden egyes sejtjét, hogy megtapasztaljam  magamban a szeretetre és az Istennel való hasonlatosságra való ráébredést.

Lassacskán rájöttem, hogy az Atyához hasonlónak lenni, amiként a Fiam az volt, abban áll, hogy úgy szeretem az Atyát, ahogy a Fiam szereti Őt, és mindent úgy szeretek, ahogyan az Atya szeret. Minden dolog és minden út kezdete, közepe és vége a szeretet esszenciája volt.

A kis Jézust figyelve fedeztem fel, hogy örök a fejlődés és, hogy folyamatosan és szüntelenül egynek kell lenni Istennel. Így történt, hogy még a halál után is tovább szemléltem szeretett Fiam lépéseit és győzelmét, és egyre inkább behatoltam a szeretet és az Istenhez való hasonlóság megélésébe.

Azért mondom ezt el neked, mert a Teremtő lehetetlen dolgokat kér minden gyermekétől. Sőt, ahogyan Engem megkért, téged is arra kér majd, hogy úgy szeress, ahogyan az Ő Elsőszülött Fia szeret, és legyél hasonlatos Hozzá, az Ő szeretett Fiához.

Gyermekem, tudd meg, hogy mindennek a lényege abban áll, hogy ne félj attól, hogy beleveted magadat a szeretetbe.

Még ha a kétség, a félelem, a büszkeség és a béke hiánya gyötör is, soha ne hagyj fel az Atya Akaratának teljesítésével. Amikor válaszolsz az Ő Hívására, látni fogod, hogy meg fognak nyilvánulni az életedben az Ő Csodái.

Szeretlek téged, és példámmal mindig inspirálni foglak.

Atyád és barátod,

Legtisztább Szent József