Krisztus Kínszenvedése, Feltámadása és Mennybemenetele után az Úr apostolai és tanítványai néhány napig mélységes csendben maradtak, hogy lelkük szellemileg és emberileg feldolgozza mindazt, amit átéltek.
A csendnek ez az időszaka szükséges volt ahhoz, hogy megértsék az Isten által rájuk bízott küldetés Kegyelmét.
A világ ugyanaz maradt, az emberiség változatlannak tűnt, de a szívüket egy olthatatlan szeretet lobbantotta lángra, amely az évszázadokon át egészen napjainkig tartott.
A történelem megismétli önmagát, gyermekeim.
A szellemi ciklusok olyanok, mint egy nagy spirál, amely Isten Szíve felé emelkedik, és minden egyes fordulatnál az impulzusok megújulnak, és a szívek, úgy tűnik, különböző módon, újra átélik ugyanazokat az eseményeket. És így van ez.
Ma annak az evolúciós spirálnak egy új fordulóján vagytok, amelyben az Úr ugyanazokat az impulzusokat adta nektek, mint kétezer évvel ezelőtt.
Ezek az impulzusok rezonálnak bennetek, átalakítanak benneteket, megmozgatnak benneteket, lebontják a korlátokat, eloszlatják az illúziókat, hogy lényetek Isten Akarata szerint formálódjon.
Legyetek a tudatában annak, hogy mit éltek át, és egy pillanatra engedjétek meg a belső világotoknak, hogy befogadja az összes kapott impulzust. Meditáljatok Krisztus Szavain, érezzétek újra azokat az állapotokat, amelyekbe Ő helyezett benneteket minden nap, és vegyétek végre észre, hogy mire vagytok hivatottak, hogy megéljétek ebben az időben.
Áldásomat adom erre.
Legtisztább Szent József
