Egy lélek, amely félt Isten Igazságosságától, állandóan Irgalomért imádkozott és kiáltott, és egy napon, amikor úgy érezte, hogy az igazságszolgáltatás ciklusa elérkezett a világra, megkérdezte az Urat, mondván: "Uram, Te, aki a Szeretet, a Kegyelem és az Irgalom Istene vagy, aki képes voltál odaadni Magadat a Kereszten a világ megváltásáért, magyarázd meg nekem, hogy mi az igazságosság, és hogyan tudja a Szeretet Istene az Igazságszolgáltatást alkalmazni gyermekeivel szemben".

És az Úr békével tekintett erre a lélekre, és így válaszolt neki: "Szeretett lélek, nem ismered Isteni Igazságosságom valódi jelentését. Szívem Igazságossága egy Törvény, amelyet olyan nagy szeretet hat át, mint az Isteni Irgalom. Míg az Irgalom felemeli azokat, akik vakok, és megadja nekik Királyságom legjavát, még a tudatlanoknak is, addig Igazságosságom először megmossa a szemüket, megnyitja őket, és tudatosítja a lelkekben mindazt, amit már megadtam nekik.

Miután kiárasztottam Irgalmamat a szívekre, és látom, hogy még mindig elmerülnek a közömbösségben, a hálátlanságban és az öntudatlanságban, Szellemem Igazságot áraszt rájuk. Az Igazságosság pedig a Szívemből érkező Szeretet sugara, amely megrázza a lelkeket, és lerombolja legmélyebben gyökerező illúzióikat, hogy felismerhessék az igazságot és bűnbánatot tarthassanak.

A lelkekben nem az Én Igazságosságom okozza a szenvedést, hanem saját tudatlanságuk, mert tudatosult bennük, hogy homokos alapokon álltak, miközben Én oly sokszor felajánlottam nekik Szívem szikláját.  Kis lélek, az igazságszolgáltatás  Szeretetem része, hogy egyetlen gyermekem se maradhasson a világban anélkül, hogy felébredne, és ne érzékelné, hogy valójában mi is ő, és hogy milyen úton kell járnia.

Ezért ne szenvedj az Igazságossággal szemben, hanem csak imádkozz, hogy ez az új lehetőség, amely az Igazságosság törvénye által jön, ne legyen hiábavaló a tudatlan lelkek számára, és hogy első lépésként lássák ezt az isteni korrekciót ahhoz, hogy egyenesbe hozzák útjaikat".

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy szeressétek Istent, Irgalmát és Igazságosságát, és hogy megértsétek, hogy a törvények cselekedetei igazságosak és hogy tele vannak a lelkek iránti mennyei szeretettel.

Áldásomat adom erre

Legtisztább Szent József

Minden nap olyan legyen számodra az Irgalom, mint egy fény, amely megvilágítja a  legsötétebb, legrejtettebb és legmélyebb szakadékodat. 

Az Irgalmasság legyen a jelképe annak, hogy mindig megkapod Istentől a lehetőséget az újrakezdésre, és még ennél is több, gyermekem, hogy mindig megkapod az Atyától azt a lehetőséget, hogy mélyebbre menj a gyógyulásodban és az átalakulásodban, és hogy meggyógyítsd magadban azokat a sebeket, amelyekről néha nem is tudod, hogy léteznek.

Legyen minden új napon az Irgalomért kiáltás a reménységed, hogy a világ nyomorúságaira nézz, és azokra is, amelyek benned rejlenek, és ezen túl, gyermekem, forduljon a tekinteted Isten Szíve felé, az Ő Tekintete és Szeretete felé, és legyen bizalmad az Ő végtelen Irgalmasságában.

Messze túl minden emberi bűnön és eltérésen, Isten Szíve Fián keresztül továbbra is Vért és Vizet áraszt a világra. Ez a forrás ne maradjon észrevétlen a számodra, hanem találjon a szívedben új, tiszta és üres edényt, amelyet meg lehet tölteni.

Így minden nap újítsd meg a hitedet az Isteni Irgalmasságban. És a tegnapi bűnökön messze túl, ma tudd meg, hogy újra kezdheted, megbánhatod a tévedéseidet és besétálhatsz Isten örökké nyitott Karjába.

Teremtőd türelmes és fáradhatatlan. Ezért menj, gyermekem, hogy találkozz az Irgalmával, és ne feledd, hogy szívedben hordozd az összes lélekért való kiáltást.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József