Amikor a Természet lelke párbeszédet folytat Istennel, mit mond neki? Mit válaszol a Teremtő?

A Természet lelke a csendben, az elemek szépségének és mozgásának kifejezésén keresztül szól Istenhez. A Természet lelke fájdalmát fejezi ki a Teremtőnek a szél, az eső, a zárt és néma égbolt, az idő által, amely megállni látszik, hogy érezze a Föld életét.

A Természet a virágokon, a gyümölcsökön, a zöld és a száraz leveleken keresztül fejezi ki adakozását és szeretetét, és átadja magát a megújulásnak. Az óceánok mély csendjén, egyensúlyán és odaadásán, állandó és önzetlen szolgálatán, a Teremtő Tervének e világban való életben tartására irányuló erőfeszítésein keresztül szólal meg.

A Természet lelke a föld csendjén keresztül szól Istenhez, megújítja legmélyebb rétegeiben az emberiség legrégebbi feljegyzéseit, tűz által alakítja át azt, ami elmúlt, és olyan anyagot ad a bolygónak, amely táplál, ellát, fenntart.

És Isten válaszol a Természetnek a nap által, amely megvilágítja és közvetíti az életet, az éjszaka által, amely helyreállít és pihenést hoz, az által a lehelet által, amely levegővé és lélegzetté válik, hogy a bolygó teljes sűrűsége ellenére legyen jelen a Szent Szellem a lények szellemében. Isten hálaadással válaszol a Természetnek, megújítva annak tökéletességét és szépségét, életét és formáját, békéjét.

Gyermekek, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy feltétel nélkül szolgáljatok, hogy szeretetből adjátok oda magatokat, hogy a káosz idején is békét fejezzetek ki, hogy csendben imádkozzatok, amikor a világ zűrzavarban van, és hogy megkapjátok az Úrtól Végtelen Szívének Háláját és Szeretetét.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József