María Shimani de Montserrat anya: 

Elkezdjük az imamunkát, és tudatosan fogunk imádkozni, hogy együttműködjünk egy tegnapi eseményben. Tegnap egy nagy földrengés volt a Himaláján, amely Nepált, Indiát és Tibetet érintette.

Szívünkbe zárjuk ezeket a helyeket, hogy együttműködjünk szenvedő testvéreinkkel, akik új földmozgásokra, új földrengésekre várnak.

Imádkozzunk buzgón és hozzunk felajánlást a bolygó egyensúlyáért, emlékezzünk a mérleg képére, hogy egyensúlyba hozzuk a megnyilvánuló tektonikus erőket, és emlékezzünk arra, hogy valóban imádkoznunk kell.

Együtt fogunk működni az Egyetemes Anyával, és ajánlatot teszünk a Teremtőnek, hogy képes legyen átalakítani és egyensúlyba hozni ezt a helyzetet vagy más helyzetet, amire szükség van.

Elkezdődött az „Egyetemes Anya” imádkozása.

Egy idő után elénekelték az Üdvözlégy Máriát,  miközben folytatták az Egyetemes Anyához szóló imát.
 

María Shimani de Montserrat anya:

Az Anya arra kért minket, hogy mondjuk el mindenkinek, hogy minden nap kevesebb időt tud majd velünk tölteni, mert más feladatai vannak, mert sok minden történik a világban. Senki ne érezze rosszul magát, hogy nem beszél mindannyiunkkal, mint az első napokban, mert azt teszi, amit megtehet; legyünk nyugodtak, minden rendben van.

Tegnapi sírásának az volt az oka, ami Keleten történt ezeken a helyeken. Kérte, hogy hívjanak össze egy önkéntesekből álló csoportot, amely orvosokat, ápolókat, szerzeteseket és önkénteseket tartalmazna, hogy Nepálba menjenek szolgálni. Reméli, hogy képesek leszünk válaszolni erre a hívásra, és hogy az utazás, amit ez a csoport Tibetbe és Indiába tervezett, kizárólag a szolgálatra fog szólni. Ez egy másik csoport, mint az, amelynek Afrikába kell mennie.

Ezért Ő arra hív benneteket, mindannyiótokat és néhányatokat, akik nincsenek itt, hogy önkéntesekből álló csoportot alakítsatok, akik Nepálba mennek, hogy szolgáljanak ezeken az eseményeken, mert elmagyarázta nekünk, hogy megpróbálja kiárasztani az Istenségét utoljára azon a helyen.

Így ez megszűnt szimbolikusnak lenni, és mindenki számára valósággá vált.

Szóval, mindenki, aki ráér, beszélhet velem, mert megpróbáljuk megszervezni a feladatot, és mindannyiunknak a tudatában kell lennie ennek.

Azt is elmagyarázta nekünk, hogy itt az ideje, hogy adjuk oda az életünket, és ne csak azt, ami a feleslegünk, ezt már ismerjük.

Mindazoknak, akik kedvet éreznek ehhez a lépéshez, tudniuk kell, hogy ez azt jelenti, hogy teljes mértékben felajánlják magukat, hogy ez azt is jelentheti, hogy biztosítják az ehhez szükséges forrásokat. Mert mi biztosan nem leszünk abban a helyzetben, hogy ezeket a költségeket fedezni tudjuk, de menni kell, ezért ebben a pillanatban mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy adjunk meg mindent, amit tudunk, és hogy ez nem csak egy mentális dolog vagy egy imatalálkozó.

Elmondta nekünk, hogy ez egy rövid időre szól, és együttműködik a Szeretet Misszionáriusai Kongregáció nővéreivel mindezeken a helyeken, bármit is kell tenni. Tehát mindenkit meghívunk, és mindegyikőnkben tudatosuljon az, hogy hogy reagál.

Megkért minket, hogy ma este 7 órakor találkozzunk Vele. Megszervezzük, hogy imádkozzunk és fogadjuk Őt akkor. Egy órával előtte kezdjünk el imádkozni 150 szemet a Fénylő Madár című imából, mindenki a saját területén, hogy megpróbáljuk kiegyensúlyozni ezt a helyzetet.

Tehát, testvérek, a feladat már elkezdődött, már nem valami a sorok között, vagy már nem egyszerűen egy kényelmes helyzet F2 nagyermében.

Reméljük, hogy ma délután mindannyian tudunk elmélkedni, mindenki felírja egy papírra, hogy mire áll rendelkezésre, emlékezve arra, hogy ez nem csak a személyünk hozzájárulása, hanem minden, ami lehetséges, hogy együtt tudjuk elvégezni ezt a feladatot.

Azok, akik úgy érzik, hogy együtt tudnak működni, de nem tudnak elmenni, ezt is írják fel egy papírra. A csoportból meghívjuk azokat, akik nincsenek itt, de szeretnének részt venni.

Arra kért minket, hogy vonuljunk vissza csendben, legyünk ma nagyon csendben, hogy valóban megértsük, mi történik.

Portugáliában fogunk szolgálatot teljesíteni, aztán Tibetbe és Indiába, valamint Mongóliába megyünk. Tibetbe és Indiába kifejezetten azért megyünk, hogy szolgáljunk, nem pedig azért, hogy üzeneteket közvetítsünk, vagy hogy találkozzunk az Idősebb Testvérekkel. Azt mondta nekünk, hogy minden más úgy fog történnni, ahogy a Hierarchia jónak látja.

Bizonyára, mint munkacsoport, mint annak a Mentőtervnek a tagjai, amelyhez tartozónak valljuk magunkat, mint a Fény Hálózatainak tagjai, amelyeket oly sokáig szerveztünk, és amelyekről oly sokat beszéltünk, most kezdjük el a valódi gyakorlati munkánkat, a környezetünkön kívül.

Tehát mindannyian elmélkedjünk, zárjuk ezt a szívünkbe, és remélhetőleg annyi papírdarabunk lesz, ahány kérdés volt az Isteni Anya táskájában, és sok volt belőlük.
 

Elías del Sagrado Corazón de Jesús testvér: 

Ezzel a felhívással Mária azt mondta, hogy most van itt az ideje, hogy a négy Fényhálózat elkezdjen cselekedni és felkészüljön arra, hogy összehívják őket azokon a helyeken, ahol segítségre van szükség, azokon a helyeken, ahol valamilyen vészhelyzet van.

A négy Hálózat az Anya szerint részt venne néhány olyan helyen, ahol bolygószintű csoportos együttműködésre van szükség.

María Shimani de Montserrat anya:

Tegnap nem azt mondtuk, hogy „a bolygó megváltásáért, Mária, Veled vagyunk, a szenvedő lelkekért, Mária, Veled vagyunk”?

Vigyázzatok, mit mondtok, mert meghallják a Mennyben.

Nos, testvérek, folytassuk a napunkat. Legyünk olyan csendben, amennyire csak lehet. Ez egy olyan ajánlat, amelyet mindannyiunknak egyénileg kell megtennie, ez a tudatunk, Isten és Édesanyánk közötti ügy.