Az imádságra törekvő lélek megnyitja a Mennyország Kapuit, és engedélyt ad Istennek, hogy magasabb Törvények működjenek a Földön.

Ezek a Törvények imádságos szavain keresztül szállnak le a bolygóra, behatolnak belső világának legmélyebb szintjeire, majd az imádkozó lélek szándékának tisztaságától vezérelve elérik a világ azon részeit, amelyeknek a legnagyobb szükségük van azokra.

Szívből imádkozni annyi, mint belépni Isten Szívébe, annyi, mint megállni az Ő Szent Könyvei előtt, amelyekben az Ő Terve van megírva erre a világra és minden életre vonatkozóan, és így az Ő Igazsága előtt a lélek megkapja Istentől azt az ajándékot, hogy kinyilvánítsa Terveit, és azt a Kegyelmet, hogy ezt megtehesse.

Szívből imádkozni – még az ürességben és a sivatagban is – azt jelenti, hogy a hit útján jársz, amely az emberi szem számára láthatatlanul lehozza a földre Isten teremtményeinek valódi lehetőségeit.

Imádkozni annyit jelent, mint egyesülni az Igazsággal. Tehát, gyermekem, még ha nehéz is neked, még ha az ürességben is vagy, minden belső érzékelés nélkül, tudd meg, hogy csak a hit ébredése az, amire szükséged van az élethez. A hit, amely arra késztet, hogy folytasd az imádkozást, még az ürességben is; a hit, amely Isten elé állít, még ha nem is tudsz róla; a hit, amely közelebb visz ahhoz, aki valójában vagy.

Élj ebben a hitben minden nap, igyekezz  megismerni azt a szeretettel végzett imádság élő megtapasztalásán keresztül.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József