Igazítsd állandóan a tudatodat az Isteni Célhoz az ima, az imádat, az éneklés, a csend, a természettel való kapcsolattartás által és mindazáltal, amely felébreszti az igaz és szellemi szeretetet a szívedben.

Eljött annak az ideje, hogy erőteljes áramlatok ereszkedjenek le a Földre, egyre intenzívebb impulzusokkal, amelyek nemcsak a belső világokat, hanem az emberi tudat összes terét megmozgatják, a sejtektől a szellemig.

Ez azért van így, mert az emberiségnek vissza kell térnie tisztaságának kezdetéhez, be kell lépnie az Időbe és Isten Kegyelmébe, hogy ez a világ ismét szent legyen.

És amikor ezek az egyetemes áramlatok ellenállásba ütköznek a lelkekben és az emberi életben, összeütközéseket, egyensúlytalanságokat, konfliktusokat generálnak, hogy lebontsák a tudatban a közömbösség falait.

De ha egy lény imádkozik, és apránként megteremti magának az Istenhez vezető utat, akkor ezek az áramlatok úgy fognak hatni tudatában, mint egy Kegyelem, mint egy fenséges szél, amely a hajót a mélyebb óceánok felé sodorja, így a hajó megindul és eléri a célját. 

Ezért, gyermekem, ne félj, hanem csak igazítsd tudatodat az Isteni Célhoz, és ne állj ellen annak, ami tudatod belső növekedéséhez és éréséhez vezet. Így minden beteljesedik.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Ha egy szív szereti Isten Törvényét és Kegyelmét, akkor az Ő Szeretete és Irgalma alatt él, és bár végtelenül sokszor eleshet, tudja, hogy Atyja kinyújtja a Kezét, hogy felemelje a földről.

Amikor egy szív szereti Isten Akaratát és hisz az Ő Tervében, akkor az Akaratának megfelelően él, és nem fél attól, hogy letérjen az Ő útjáról. Az ilyen szív segítséget és Irgalmat kér az Úrtól a kísértésekkel szemben, hogy megőrizze szelleme tisztaságát és egyenes útját vissza Istenhez.

Az a szív, amely úgy dönt, hogy elhagyja a Törvényt és az Isteni Kegyelmet, olyan szív, amely átadja magát saját akaratának, gondolatainak és emberibb vágyainak, elfelejti életcélját, és úgy dönt, hogy hátrahagyja azt, hogy élhesse emberibb törekvéseit.

Gyermekek, ez a szív nem Isten előtt törékeny, hanem a világ előtt, és önmagát ítéli el, mert azt hiszi, hogy lelke verhetetlen a kísértésekkel, a Törvénnyel és a Kegyelemmel szemben.

Az a szív, amelyik a megfelelő pillanatban nem ismeri fel saját eltéréseit, amikor eljön az ideje annak, hogy helyrehozza lépteit, annyira eltávolodik Isten Törvényétől és Kegyelmétől, hogy elveszíti önmagát, és elzárkózik Atyja Jelenlétének érzékelése elől; becsukja szemét, hogy ne tudja befogadni az Ő Szeretetét, és nem érzékeli azt újra, amíg az Ő Igazsága le nem száll a Mennyből, mint sugarak, amelyek áttörnek vakságán és illúzióján.

De abban a pillanatban az elveszett léleknek bűnbánatában és megalázkodásában új utat kell találnia, amelyen újra felfedezi az Atya Akaratát és Kegyelmét.

Semmi sem veszik el, még a legbűnösebb lélek számára sem, ha átadja magát, megalázkodik és megnyitja szívét az Atya előtt. Elveszett lépteinek egy pontján a Teremtő megtalálja őt, és egy új helyre helyezi, ahol az Ő Kegyelme szerint élhet. De ehhez, gyermekeim, szükséges, hogy átadja magát Isten Szeretetének.

Nem azért mondom ezeket a dolgokat, hogy féljetek, hanem azért, hogy megértsétek, hogy az a lélek, aki a világot választja, amikor Isten elhívja, hogy az Ő Akarata szerint éljen, szellemileg elhagyja Urának Kegyelmét és védelmét, hogy az Ő Igazságossága és a világ illúziói alatt éljen.

Mindazonáltal minden utat helyre lehet hozni. Sok út vezet Isten Szeretetéhez és a tudat felébredéséhez. Egyesek az Irgalom által való megtapasztalást választják; mások – bár az Irgalom gyermekei – az Igazságszolgáltatást választják.

A törvények az emberi döntéseknek megfelelően teljesülnek. Ezért legyetek a tudatában annak, hogy a kis és nagy tetteitek, az érzéseitek és a szívetek az a mérce, amely arra a helyre tesz benneteket, amit választottatok, hogy tanulhassatok ebben a világban.

Tehát legyetek a megfelelő helyen.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

A sivatagban járni és hagyni, hogy Isten ereje legyőzzön benneteket, nem jelenti azt, hogy közömbösek vagytok az élet vagy embertársaitok  iránt. A sivatag elvezet benneteket Isten megismeréséhez, hogy képesek legyetek arra, hogy az összes teremtményt és az összes életformát megtaláljátok a Teremtőben.

A sivatag egy találkozás.

A szívek megtapasztalják a Találkozást az üresség, a szárazság és a magány átvészelése után; a sivatag első szakaszának meghaladása után, a szív megtisztítása és átadása után Istennek, aki a tiszta víz egyetlen és végső Forrása. Istenben fedezitek fel az igazságot, a tisztaságot és magát az Életet, amely magában hordozza  az összes teremtményt.

A sivatag egy módja annak, hogy valóban találkozzatok a felebarátototokkal. Ha megismeritek magatokat, ha elhagyjátok a látszatot, a mankókat, a láncokat, akkor ti is elkezdtek tiszta szemmel látni. Miután átkeltek a sivatagon és megtaláljátok Istent, képesek lesztek Őt mindenben és mindenkiben észrevenni, és felfedezni az emberiség lényegében megnyilatkozó Szeretetét.

Amikor egy szív szárazságban él, az nem azért van, mert egyszerűen csak átkel a sivatagon, hanem azért, mert belépett a sivatagba. De szüksége van arra, hogy benne járjon, hogy hagyja magát átalakítani általa, hogy megélje az ürességet és a Találkozást is.

A sivatag szakaszokból, felfedezésekből, mély és belső megtapasztalásokból áll, amelyeket ma kell megérteni. Ha szívetek szárazságot, ürességet, kísértést, magányt érez, menjetek mélyebbre abban, amit tapasztaltok, és jussatok el az átadáshoz, a hit kinyilatkoztatásához.

Engedjétek el a mankókat, a láncokat. Engedjétek el az emberi, sőt a szellemi támaszokat is, amelyek erények és képességek formájában nyilvánulnak meg, és engedjétek meg magatoknak, hogy semmik legyetek.

Menjetek a sivatagban egy hosszú úton, ami azt jelenti, hogy kiüresítitek magatokat.

Érezzétek, hogy a semmiben lebegtek, és ugyanakkor nagyon közel érzitek magatokat ahhoz, hogy megérintsétek Istent.

A sivataggal való találkozás az, ami megerősít benneteket, hogy megújítsátok Isten Szeretetét. Ha nincs sivatag, nincs Krisztusi Szeretet. De nem csak arról beszélek, hogy megérintitek a forró homokot a lábatokkal, és érzitek a szárazságát; arról beszélek, hogy tudjátok, hogy a sivatagban vagytok, elfogadjátok, beléptek, és teljes mértékben megélitek.

Ezért beszélek nektek a sivatagról, nem azért, hogy fellélegezhessetek, hanem hogy bátorságot adjak nektek. Bátorságot ahhoz, hogy semmik legyetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József