Amikor a földön, Názáretben voltam, és emberi és törékeny szívem fáradtnak érezte magát, elvonultam mindentől és mindenkitől, és egyedül Istennel imádkoztam.
Sokszor nem volt erőm imádkozni, és a szorongás nem csak a hangomat, de a gondolataimat is elhallgattatta. Ilyenkor az Úr előtt térdelve hallgattam. Csendben maradtam, éreztem, ahogy az Ő Lehelete belép testembe, a levegőben, amit belélegeztem. Békét kerestem.
Semmit sem kértem az Úrtól, és minden, amim volt, már az övé volt; ezért csak hallgattam és vártam, kiürítve szívemet a félelemtől és a gyötrelemtől, és erőt találtam abban a mély csendben, amelyet megosztottam Istennel.
Miért mondom ezt nektek ma?
Mert ismerem a szívetek mélyét, és tudom, hogy a mostani idők nyomása alatt fáradtak vagytok, szorongtok, és mindig érzitek a késztetést egy nagyobb átalakulás, egy mélyebb lépés felé az ismeretlenbe.
Ezért tanítalak titeket, gyermekeim, hogy még a gyengeségekben is Istenben van az erőtök. És amikor nincsenek szavaitok vagy érzéseitek, amelyeket megoszthatnátok az Úrral, csak hallgassatok és keressétek a békét, megosztva Isten Csendjét. Az Ő Isteni Lélegzete feltárja előttetek ezt a békét.
Áldásomat adom erre.
Legtisztább Szent József
