Gyermekem, amikor a szellemed fáradt, lépj be Teremtőd Jelenlétébe, abban a tudatban, hogy Ő mindenben ott van, és egyszerűen adj hálát.

Köszönd meg és ajánld fel az Atyának az összes ürességet, az összes sivatagot, az összes gyötrelmet, gondjaidat és félreértéseidet, örömeidet, hódításaidat, győzelmeidet és az Ő győzelmeit a szívedben. Adj hálát mindenért Istennek.

Légy hálás, amikor érezhetővé teszi Magát, amikor egy pillanatra úgy tűnik, hogy hallod a Hangját.

Légy hálás, amikor imádkozol, és a szíved megkönnyebbül, amikor visszanyered a békét és az örömöt, még ha csak egy kicsit is.

Légy hálás, amikor a szolgálat életre kelt, amikor a felebarátod megsegítése által Isten Kegyelme elárasztja a szívedet, és képes vagy arra, hogy élj, szeress, örülj, és így békét hozz a szenvedőknek.

Légy hálás, amikor ugyanazok a testvérek vesznek körül minden nap, és kérd azt a Kegyelmet, hogy mindegyikükben meglásd a szolgálat szükségességét és lehetőségét, hogy amikor készen állsz a szeretetre, Isten Kegyelme leszálljon rád, és elárassza a szívedet és felebarátod szívét is. 

Adj hálát Istennek, hogy tudatában vagy a bolygó sürgős időszakainak; hogy tudod, hogyan kell imádkozni és imádni; hogy tudod, hogyan kell hálásnak lenni, még a fájdalomban és az ürességben is; hogy tudod, hogy Ő mindig ott van, még a legmélyebb csendben is.

Gyermekem, a hála az a kapocs, amely összeköt téged Istennel, és nem számít, milyenek az életed körülményei, vagy mit érzel a szívedben. Amikor hálát adsz Istennek, az olyan, mintha így szólnál az Úrhoz:
 

Uram, tudom, hogy itt vagy, 
Tudom, hogy megnyilvánul az életemben a Te Akaratod, 
és tudom, hogy nem ismerem Terved mélységeit,
és azt az utat, amelyen járnunk kell, hogy elérjük Szívedet. 

De bízom Benned, bízom a Szeretetedben, 
és hálás vagyok, hogy tudom, hogy mindig a Te Szereteted az, 
amely munkálkodik az életemben.

Te mindig jelen vagy az örömökben és a pusztaságokban,
a teljességben és az ürességben, és ezért hálát adok Neked.
 

Legyen ez az állandó imádságod, mert így mindig képes leszel arra, gyermekem, hogy érzékeld, hogyan vezet téged a Teremtő az emberi felfogásodon túl, hogyan gyógyít meg, hogyan formál és alakít át Akarata szerint. Ezért mindig és minden körülmények között légy hálás.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor az Úr a pusztában volt, hogy felkészítse Szívét az önátadásra, amelyet a Kereszten keresztül élt át később, Édesanyja, Mária összegyűjtötte a tanítványokat és a szent asszonyokat, és kioktatta őket Isten Országáról, a magasabb igazságokról és arról, hogy hogyan lehet ezeket elérni alázat, szolgálat, önátadás és mindenekelőtt Isten és az élet iránti szeretet által.

Ugyanakkor, amikor Krisztus legyőzte a kísértéseket a pusztában, legemberibb részében is próbára tették, és így Atyja isteni Szívébe menekült. Azok a lelkek, akik létük kezdetétől fogva elkötelezték magukat Neki, szintén belsőleg a belső sivatagba kerültek. Abban a pillanatban felismerték gyengeségeiket, és felkészültek valami nagyobb, bár ismeretlen dologra.

A Messiás diadalát az emberiség többsége nem értette meg, mert Isten Akarata nem hasonlított az emberek elképzeléseihez. De azok, akik szellemileg elkötelezték magukat Krisztus mellett, készen álltak, és előbb-utóbb egyesülni tudtak az Úr önátadásának a lényegével, hogy utánozzák nyomdokait.

Azért mondom ezt nektek, gyermekek, mert ahogy a Nagyböjt szellemi időszaka kibontakozik, a szíveteknek el kell mélyülnie a kereszt jelentésében, meg kell figyelnetek a kísértéseket, és le kell győznötök azokat a csend és az imádság által, a hit ébredése által.

Ne az ellenség nevetése vonja el a figyelmeteket, hanem Isten Igéje. Hallgassatok az Ő Hangjára, és magatokban egyre inkább afelé menjetek.

A nagyböjt a Krisztust elkísérni induló lelkek mélységes elhatározásával ér véget, és minden egyes új ciklusban, minden egyes új nagyböjtben egy nagyobb, szélesebb, teljesebb döntés közeledik, amíg el nem jön az a nap, amikor beléphettek Jeruzsálembe, nem azért, hogy ünnepeljetek, hanem hogy megtapasztaljátok az abszolút önátadást.

Ezért ne feledkezzetek meg annak mélységéről, aminek megélésére hivatottak vagytok, ne feledkezzetek meg arról a belső és isteni nagyságról, amelyben való részvételre vagytok elkötelezve.

A kereszt napját csak Isten ismeri. Amíg ez az idő el nem jön, addig annak az idejét élitek meg, hogy egyre inkább az Atya felé haladjatok, hogy összeolvadjatok és eggyé váljatok Vele, hogy életetek átadása gyümölcsöző legyen, a Mennyben éppúgy, mint a Földön.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekeim, a nagyböjt a sivatag, de a találkozás ideje is.

Egy alkalom arra, hogy találkozzunk az alázat szellemével, a Világegyetem hatalmasságával, a magasztos Törvényekkel, amelyek kicsivé tesznek minket, Isten Gondolatával, amely oly törékennyé tesz bennünket az Ő Akarata előtt.

A nagyböjt annak az ideje, hogy az Isteni Szavak mérhetetlen mélységében járjatok, amelyek Isten az emberiségre vonatkozó Terve Könyvében vannak megírva; hogy megértsétek, hogy ebbe az irányba kell mennetek, és hogy a Mennyei Atya betűi olyanok, mint a földön lévő lábnyomok, amelyekbe tökéletesen beleillik a lábatok. Elég, ha követitek azokat.

A böjtben összeomlanak az önmagunkról alkotott hamis hiedelmek és az emberi egó homokjára épített erődök. Mindezek összeomlanak; a gyarlóság feltárul, gyermekem, de Isten is felfedi Magát.

Meg kell tanulnotok megélni a nagyböjti időszakot, amelyben a tudat elindul, hogy megtalálja azt, ami magasztos és tökéletes, és ami, miközben feltárja az összes nyilvánvaló emberi nyomorúságot, elhozza a számotokra az Isteni Jelenlét bizonyosságát és azt a szabadságot, hogy legyetek a tudatában annak, hogy minden meg van írva.

Mert aki Isten Törvénye szerint jár, az összes harc, kihívás és megpróbáltatás ellenére is mérhetetlen diadala lesz Ura Szeretetének, amelynek ebben a világban nincs mértéke, csak határtalansága.

A nagyböjt tehát az az idő, amikor felismeritek a port, és a pornak hagyjátok azt, ami belőle származik; de a nagyböjt annak is az ideje, hogy felismerjétek a szellemet, és utat adjatok ennek a szellemnek, hogy kifejezze magát mindabban, ami vagytok.

Éljétek meg a nagyböjtöt teljes egészében; érezzétek magatokat kicsinek, törékenynek, semminek, de legyetek képesek arra, hogy átadjátok ezt a kicsinységet Isten nagysága előtt és hogy megvalljátok:
 

Uram,
Felismerem gyarlóságomat és nyomorúságomat,
felismerem tökéletlenségemet és illúziómat,
és mint aki semmivé és porrá lett, itt vagyok,
mint áldozat a Szellemed oltárán,
hogy kinyilatkoztassa Magát bennem,
és hogy a leheleted életre keltse az agyagot,
és hogy az Életed beteljesedjék bennem,
hogy eszközöddé váljak,
és így teljesüljön be a Te Akaratod.
Ámen.
 

Ez legyen azon szívek imája, amelyek megadják magukat a sivatag előtt, amelyek készen állnak arra, hogy a nagyböjt alatt az Úrral együtt készüljenek fel a világ keresztjére.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Értsd meg, hogy az ürességre és a magányra való hívás azt jelenti, hogy közelebb hívnak Isten Szívéhez, annak igazságához, ami vagy, távol az illúzióktól és az emberi zavarodottságtól.

A sivatag az átmenet útja. Izrael népe azért kelt át a sivatagon, hogy új életet, tiszta és egyszerű, de áldozatban és hitben kovácsolt genetikát teremtsen.

A ti Uratok átkelt a sivatagon a Kínszenvedése előtt, és ott találta meg a végső egyesülést Istennel, ami nemcsak az Atyával való párbeszédet jelentette, hanem az Atya megtapasztalását is önmagában.

A belső sivatagon való átkelés során minden lény átmenetet tapasztal meg valami új, igaz és mélyreható dologba.

Bízz abban, hogy a sivatag ürességében valami új keletkezik és épül fel benned. Engedd, hogy szellemed megerősödjön, és lelked megtalálja az igazságot, amit ebben a ciklusban fel kell fedeznie.

Bár nem látod, nem érzed és nem tudod, haladj át a pusztaság különböző szakaszain. Érezd a belépés ürességét, a benne maradás zűrzavarát, az érkező megpróbáltatásokat, a pusztulást; de érezd a hit ébredését is, az igazság megszilárdulását és végül Isten kinyilatkoztatását is magadban.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Adj hálát Istennek minden ciklusért, amely véget ér, és adj dicsőséget Istennek minden új ciklusért, amely elkezdődik. Hagyd, hogy megvalósuljon benned mindannak a szintézise, amit az elmúlt években megtanultál, és hálával teremtsd meg az alapot egy új idő, a szolgálat, a tanulás, a döntés, a Kegyelem új ciklusának megkezdéséhez.

Gyermekem, nyisd meg magad, hogy minden nap megtegyél egy új lépést, hogy megerősítsd szívedet és tudatodat ezen az úton, és mindenekelőtt azért, hogy amellett, hogy Isten gyermeke vagy, az Ő barátja és társa is lehess, az, akire a Teremtő ráteheti a Keresztjét, az, akiben a Teremtő megújíthatja Szeretetét.

Az legyen a törekvésed, hogy ebben a ciklusban lényed még nyitottabb legyen az átalakulásra és az igazságra, hogy felfedezd és megismerd eredeti lényedet, és ebben feloldjad az emberi állapot illúzióit.

Legyen ez egy olyan ciklus, amelyben mélyebbre hatolsz a szíved pusztaságába, ahol megállsz önmagad előtt, hogy szívből dönts, ésamelyben megállsz Isten előtt, hogy megismerd az Ő Akaratát, és szeretettel elfogadd azt.

Ez az üresség, az önátadás, a magány időszaka lesz, mert a szívednek meg kell érnie ahhoz, hogy szembenézzen azzal, ami jönni fog. Erősítsd meg a tudatodat az igazságban és az isteni tudásban, hogy az új élet jövőjének fényében teljes bizonyossággal haladhass át az átmeneti időszakon.

Itt az ideje, hogy az Atya elé állj és átvedd a Kezéből Akaratának tekercsét, hogy beteljesítsd azt. Itt az ideje, hogy növekedj szellemileg és megnyilvánítsd azt az erőt, amelyet az Úr oly sok éven át épített a szívedben.

Ezért menj, és mélyülj el belső éned sivatagjában, éld meg a döntés ciklusát, éld meg az önátadás megerősítését, éld meg a találkozást az összes dolog Teremtőjével, és készítsd fel a tudatodat arra, hogy hordozza az idők végének keresztjét, és legyen a lándzsahegy, amely megnyitja az új élet, az új emberiség ciklusát.

Áldásomat adom erre.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József