Egy lélek, amely arra törekedett, hogy a krisztusi úton éljen és utánozza Urát, minden nap küzdött az emberi kísértésekkel és hajlamokkal, és mivel mindig úgy érezte, hogy a világ legyőzi, kérdőre vonta Istent, és azt kérdezte tőle: "Uram, hogyan győzhetem le a világ kísértéseit és a test gonoszságait, amelyek annyira leuralják az emberi állapotomat?"

És az Úr kérdéssel válaszolt neki, és így szólt hozzá: "Lelkem, nem adtam-e neked példát arra, hogy legyőzd az emberi állapotot, nem győztem-e le az emberiség romlottságát és hajlamait, törékeny és halandó testben, Fiam által? Akkor szemléld Krisztus Keresztjét, mert benne találod meg a választ a legmélyebb kérdéseidre; tested, elméd és érzéseid megmozdulnak benned, hogy átéld az átalakulást. Krisztus Szeretete által megtalálod a kulcsot és a lendületet ahhoz, hogy a krisztusi életet válaszd, és ne a világot, az élet minden olyan helyzetében, ahol kísértések elé kerülsz.

Krisztus Kíszenvedése legyen a menedéked, ahová menekülnöd kell, amikor a világ a szívedet keresi. Amikor kísértésbe esel, hogy a világ dolgait válaszd, vesd a tekintetedet a Keresztre, és szemléld az Úr minden egyes sebét. Mindez érted volt, hogy ma a Szeretetet és ne az illúziókat válaszd, hogy ma felfedezd, hogy ki vagy, és ne maradjon az arcod fátylakkal fedett.

Az emberi erkölcstelenségeket csak akkor győzheted le, ha a tudatodat megragadja a Nagyobb Szeretet, amely Krisztus felé vezet, és ez a Szeretet a Keresztben található. Ezért szemléld minden nap a Golgota Urát, és ott békét találsz".

Azért mondom el nektek ezt a történetet, hogy tudjátok, hogyan győzhetitek le a bennetek tomboló világot, a régi és az új ember közötti állandó harcot, amely a szívetekben tombol.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Eljött az idő, hogy tudatára ébredjetek annak a szentségnek, amelynek megélésére hivatottak vagytok, annak a szentségnek, amely a talajban lakozik, amelyen jártok, annak a szentségnek, amely a láthatatlan életben fejeződik ki, amelyet nap mint nap átéltek.

Itt az ideje, hogy mindenben érzékeljétek a Hierarchia jelenlétét, amely oly sokáig hallgatott az emberiség előtt, de amely nemcsak valóságát, bölcsességét és titkát, hanem önmagát is fel fogja tárni az összes lény előtt.

Apránként át kell alakítanotok azt, ami még mindig felszínes az életetekben. Arról beszélek, ami a szívetek mélyén van, a törekvéseitekről, a gondolataitokról, a vágyaitokról és az emberi akaratról, mert ami külső és a cselekedeteitek által a világban kifejeződik, az elkerülhetetlenül átalakul, ha a szívetek átalakul.

Ezért nem arról beszélek, hogy kifelé nézzetek, nem arról beszélek, hogy másoktól követeljétek meg, hogy helyrehozzák a lépéseiket, életmódjukat és kifejezésmódjukat. Mert a kívülről jövő javítás egy olyan lépés, amely gyakran nem szilárdul meg, mert bennetek marad a világ és a vágyai, a felszínessége és az illúziója.

Ezért itt az ideje, hogy befelé nézzetek, és tudatára ébredjetek a saját szívetekben lévő szentségnek; hogy megismerjétek és felismerjétek a Hierarchia Szeretetét és azt a Kegyelmet, amelyet Isten a magasabb életen keresztül adományoz nektek.

Így képesek lesztek arra, hogy felemelkedjetek, amikor megtapasztaljátok a bennetek végbemenő átalakulást.

Az igazi átalakulás a láthatatlanban zajlik, ahol senki sem látja, mert ott maradnak meg a tudat azon aspektusai is, amelyek ellenállnak az átadásnak.

Sokféleképpen tűnhettek fel a világ számára, amely nem hiteles, de az igazság bennetek lakozik.

És amikor belül átalakultok, kívülről az átalakulás hordozóivá váltok. Pusztán a jelenlétetek beszélni fog a világnak az igazságról, és arra ösztönzi a szíveket, hogy keressék azt.

Ezért, gyermekek, itt az ideje, hogy önmagatokban tudatára ébredjetek a Hierarchia és a teljes élet szentségének, jelenlétének és csendjének, amely a Földön lakozik. Mert ez az élet elkezd felszínre törni a bolygó felszínén, és ahhoz, hogy külsőleg is részt vehessetek benne, először belül kell igazán megélnetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekem, a sivatagok az emberi önátadás és átalakulás különböző szakaszaiban tapasztalhatók.

A belső növekedés során a Teremtő sokszor viszi gyermekeit a pusztába.  Néha gyorsan és egyszerűen, máskor pedig mély és hosszan tartó módon, amelynek látszólag nincs vége.

A sivatag az üresség belső állapota, ahol a Teremtő megvonja gyermekeitől és barátaitól az összes földi vigasztalást, az összes érzést, az összes szeretetet, mindazt, amit a szellemi lény támaszként és néha ugródeszkaként használ a belső élet felé vezető úton.

Mindezeket eltávolítja, hogy a tudat megtanuljon tisztán szellemi alapokon létezni, hogy Isten ismerete és megtapasztalása legyen az alapja, amely a hitből és az üresség megtapasztalásából születik.

Erősítsd meg az Istennel való egységedet azzal az egyszerű bizonyossággal, hogy Ő jelen van, még akkor is, ha nem érezteti, ha nem hallod vagy nem látod Őt.

Gyermekem, lehet, hogy keménynek és fájdalmasnak látod a sivatagot, de valójában a sivatag Isten hívása a lelkek számára, hogy mély és közvetlen egyesülést érjenek el Vele, távol az illúzióktól és az érzékektől, távol az anyagi dimenzióktól és mindattól, ami alkotja azokat.

A sivatag annak a megismerésére hív, ami valódi, de ahhoz, hogy átkelj ezen a sivatagon, nem elég a tudás. Fel kell fedezned az alázat és az önátadás tudományát, az Isteni Kézben való tartózkodás tudományát, és tudnod kell, hogy az Ő Akarata tökéletes, mind az oázisban, mind a sivatagban, mind az ébredező lelkekkel teli templomokban, mind a megvető lelkekkel teli Kálvárián.

Azért beszélek a sivatagról, hogy megtanuld azt, hogy szeresd, és hogy törekedj rá. Ne a szenvedésre törekedj, hanem a közvetlen, mély és igaz egyesülésre azzal, Aki teremtett téged, és aki arra hív, hogy kifejezd az Ő Szívének hasonlatosságát.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József