Ó, emberi lélek, aki tökéletlenséged utolsó idejében vagy, mondj le arról, ami a régi világhoz köt, és vesd bele magad egy új élet végtelenségébe. Határozottan vívd meg utolsó csatádat a sötétség eme körforgásában, egy olyan csatát, amely magasztos valóságba emel fel, és annak ellenére, hogy hosszú és fájdalmas, végtelen érdemei lesznek.
Ó, Lélek, aki olyan ismeretlen vagy önmagad számára, mélyedj el belső világodban, és távolítsd el az emberi szemeidet eltakaró fátylat, hogy felfedezd saját tudatod végtelenségét.
Isten lelke, aki már annyira belefáradt a Földön élt illúziók körforgásaiba, vess véget a vakságnak és a közömbösségnek, hogy megpihenhess egy új nap, egy új korszak napfelkeltét szemlélve.
Isten lelke, aki egyszerre oly kicsi és végtelen; nagyságodat az emberi elme tudatlansága elrejtette, és kicsinységed pedig az alázatban rejlik, amit neked kell leleplezned.
Saját magadban kell megtalálnod az alázatot és a nagyságot, mert csak úgy tudod felfedezni az Istenhez való hasonlatosságodat, amely mindent magában foglal, ha kis semmiként ismered el magadat.
Nyisd meg szívedet a Teremtő Ige számára, és beszélj az imán keresztül, de már nem korlátolt emberi elképzelések és gondolatok által.
Elmélkedj a Szent Család grandiózus példáján, és győzd le azt az ősi előítéletet, hogy tiszta és egyszerű légy, mint a három Szent Szív. A legnagyobb rejtély az egyszerűségben tárul fel.
Ne keresd annyira a nagy tudományokat, ha az összes tudomány közül a legnagyobb az Istenhez való hasonlóságod felfedezése: Benne van a Mindentudás.
Miközben a világ az anyagot a régi földi mintákba rögzíti, emelkedj fel, kicsi lélek.
Légy könnyű, mint a szél, és térj vissza az Atyához. Példád csendjében vidd magaddal az egész emberiséget, és elérve az egeket, nyiss ajtót az új időnek, annak az időnek, ami mindig is volt, de amit világod soha sem ismert.
Keresd az újat, az örökkévalót, a Végtelent.
Aki utat mutat az új korszak felé,
Legtisztább Szent József
