Egy lélek, amely mindig az igazságot kereste magában, vagy a Menny felé fordult, vagy elmerült a világban. Elmerülve a világ dolgaiban, elveszett annak vizeinek mélyén, és amikor sikerült visszatérnie a fénybe és fellélegeznie, úgy érezte, hogy nehezen tér vissza az igazsághoz, hogy összezavarodott, és már nem tudja, hogy mi a valóság.

Aztán egy napon, amikor Istennel beszélgetett magában, megkérdezte Tőle: "Uram, abban a pillanatban, amikor érzem a Jelenlétedet, a lelkem megerősödik, hogy a Te utadon járjak, de abban a pillanatban, amikor a figyelmem elterelődik Rólad, már nem sikerül Rád találnom, elveszek és belefulladok a világ dolgainak tengerébe. Istenem, hogyan tudok növekedni Benned anélkül, hogy elmerülnék a világban?"

És az Úr kérdéssel válaszolt neki: "Látod a lelkek szenvedését? Látod, hogyan szenvednek a háborúkban és viszályokban? Látod, hogyan szenvednek azok, akiknek nincs reményük? Látod, hogyan tévednek el azok, akik a sötétségben járnak? Megindítja ez a te kis szívedet?

Csukd be hát a szemed, és szemléld a belsődben a Jelenlétemet. Képzeld el, kis lélek, hogy benned vagyok. Emlékezz mindarra, amit az élet kezdetétől fogva felépítettem: a dimenziókra, a csillagokra, a magasztos valóságra és az egész Földre. Érzed, milyen kicsiny vagy? Érzed, hogy  milyen kicsiny a szenvedésed?

Amikor a világ szenvedését nézed, vagy amikor a Mennyország nagyságát nézed, találd meg ebben az erőt, hogy ne ess bele ugyanazokba a hibákba, és ne panaszkodj a kis nehézségeid miatt. Nem éri meg az erőfeszítésed, hogy enyhítsd a világ szenvedését? Nem éri meg a lemondásod, hogy közbenjárj egy lélekért? Nem éri meg az erőfeszítésed, hogy teljesítsd Tervemet? Nem éri meg a lemondásod, hogy a világ megismerje az igazi életet?

És bár életedet adod, kicsi lélek, hogy mások megismerjék a Királyságomat a földön, tudd, hogy igen, minden lemondásnak megvolt az értéke, minden erőfeszítésnek megvolt az értéke, minden győzelemnek megvolt az értéke, minden alkalommal, amikor Engem választottál, és nem a világot, megvolt az értéke.

Ezért, amikor a szíved nyugtalan, és úgy érzed, hogy inkább a világot választanád, minthogy a Szívemhez vezető utat kövesd, gondolj azokra, akik szenvednek, gondolj azokra, akik gyötrődnek, majd elmélkedj a Végtelenről, az életről, a világegyetemről, és mindez tegyen kicsivé, és váljanak kicsivé a problémáid is. Oldódjanak fel Leheletem által."

Inspiráljon benneteket ez a történet arra, hogy minden nap felülmúljátok önmagatokat, miközben szemlélitek a szenvedést, az egész életet.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József