Amikor a Menny bejelenti egy bolygó számára a megváltás utolsó óráját, az ott élő lelkek választhatnak: vagy megadják magukat a világ mélységének, és megtagadják a bennük lévő tökéletességet, vagy végleg legyőzik a kétségeket és a félelmeket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy beteljesedjen a szellemi küldetésük.

Ismerjétek fel, hogy a mennyei trombitaszó hirdeti azt az időt, amikor félre kell tennetek a középszerűséget, és el kell kezdenetek teljesen beteljesedni Isten szelleme által.

Életetek minden pillanatában emlékeznetek kell arra, hogy itt az ideje, hogy bemerüljetek a szellemi életbe.

Minden nap úgy éljetek, mintha az utolsó lenne, mintha ez lenne az utolsó lehetőségetek arra, hogy megbocsássatok, hogy kibéküljetek a felebarátotokkal, hogy megtegyétek azt a szolgálatot, amit soha sem voltatok képes felajánlani, hogy lemondjatok a hiábavaló élvezetekről és ízlésekről, amelyek mindig is kis akadályok voltak az életetekben, és amelyek ma már nagyok, mert nem teszik lehetővé, hogy elérjétek a tudatotok célját.

Eljött az ideje annak, hogy felvállaljátok az egyetemes életet annak teljes tudatában, hogy az egész világegyetem krisztusi iskolájában vagytok, és hogy a nektek adott lehetőséggel összhangban éljetek.

Gondoljatok egy pillanatra arra, hogy életetek csúcspontján vagytok. Gondoljatok arra, hogy a végtelen kozmoszban a Teremtés arra vár, hogy az Élő Krisztus megtapasztalásával a szellemetekben térjetek vissza.

A világegyetem várja, hogy egy olyan faj származzon az Egyetemes Királytól, amely képes arra, hogy teljesen megváltoztassa Isten Teremtését, és lehetővé tegye, hogy az összes teremtmény, amelynek nem volt lehetősége arra, hogy megtapasztalja ezt a világot, megélhesse a szeretet és az egység krisztusi kódjait.

Azért jöttetek erre a bolygóra, hogy megtanuljátok, hogy ne magatokért, hanem egymásért éljetek. Ez a földi tanulás lényege: hogy adjatok oda mindent és szenvedjetek el mindent mások fejlődéséért és növekedéséért. És mégis, mostanáig csak a büszkeség és az önzés növekedett, amit a világegyetemből hoztatok magatokkal, és ami csak azt teszi lehetővé, hogy csak önmagatokért cselekedjetek.

Krisztus példát hagyott nektek. Ő nem azért jött a világra, hogy király legyen. Azért lett király, mert képes volt arra, hogy Atyja teremtményei iránti szeretetből lemondjon önmagáról. Krisztus megélte önmagában Isten Szeretetét a teremtményei iránt. Az egész egyetemes teremtés fejlődéséért adta az Életét, és továbbra is teljesen odaadja Önmagát, még szellemi és isteni létformájában is.

Kedves és szeretett társaim, eljött annak az ideje, hogy elkezdjetek növekedni a régi életmód elhagyása által, és hogy megnyíljatok az új, a szellemi erények, az igazi lény, a szeretet, az egység felé.

Ha a béke hadseregének a katonái vagytok, éljetek békében, éljetek szeretetben, éljetek testvériségben.

A Magasságos Isten Terve be fog teljesülni, mégpedig a ti erőfeszítésetek és bátorságotok által ahhoz, hogy semmivé váljatok, hogy Isten által beteljesedjetek.

Békémet és az ébredés áldását hagyom rátok.

Társatok a korszakokon keresztül,

Legtisztább Szent József