Egy megtért lélek, amely megbánta legmélyebb bűneit, így szólt az Úrhoz: "Uram, itt vagyok, bízom Szereteted nagyságában és felfedezem Megbocsátásod Kegyelmét. Mondd meg nekem, Atyám, hogyan nyerhetem el a megbocsátást és a szeretetet, és még inkább, hogyan érezhetem a szívemben, hogy megérintett a Megbocsátásod?"

És az Úr így válaszolt: "Szeretett kis lélek vagy te, öntudatod első belélegzésétől fogva, amióta Szellemem rajtad nyugszik, és lélegzetet és életet adott neked. Azóta mélységesen szeretlek.

Elnyered a megbocsátást, ha elfogadod, és megérted, hogy nem Én vagyok az, aki megfoszt attól, hanem te vagy az, aki elhaladsz előtte, és nem látod; te vagy az, aki nem nyúlsz utána, mert a tudatlanság és a bűn foglalkoztat.

Amikor felébredsz és kinyitod a szemed Végtelen Szeretetemre, Szent Kezem megérinthet. Lelkem visszaemel a tisztaságba és a békébe, és ott megtalálhatod Megbocsátásomat, és megértheted, hogy Én valóban mindig is itt voltam.

Engedd hát, lelkem, hogy aggodalmaid és bizonytalanságod átadja helyét az irántad érzett Szeretetemnek, és lásd, hogy Megbocsátásom a szemed előtt van, és kopogtat szíved ajtaján. Engedd, hogy belépjen és átalakítsa belső lakóhelyedet."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy a lények választásától függ, hogy a bűnben vagy tudatlanságban maradnak, vagy a Szeretet és a Megbocsátás öleli át őket. Gyermekek, kezdettől fogva szeretlek benneteket, és Teremtőtök vár rátok. Csak nyissátok ki a szemeteket és lássátok, hogy előttetek van Isten türelmes és reményteljes Szeretete.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Mária minden gyermeke emelje ma szemét és szívét az Ég felé, nem azért, hogy könyörögjön, hanem hogy hálát adjon és elismerje, hogy a Teremtő mennyi Kegyelmet és Irgalmat árasztott az életükre, és hogy mennyi minden vár még rájuk ezen az Istenben való úton, az Ő Szeretetének és Teremtésének végtelensége felé.

Adjon ma hálát az Atyának Mária minden gyermeke a Szeplőtelen Szívből állandóan áradó Szeretetért, a Máriából származó Békéért, amely elárasztja a lelkeket, átalakítja és Istennek szenteli oda őket.

Adjon ma hálát az Atyának Mária minden gyermeke az ébredésért, az Ő titkainak kinyilatkoztatásáért, a fátylakért, amelyek felszakadtak és felszakadnak majd, az életért, amely minden új imában újra és újra megszentelődik.

Legyen a hálaadás Mária minden Gyermekének örök imája, mert csak a Mennyben fogjátok megérteni,   az átalakulás és a szeretet ezen útja után, hogy milyen áldott volt az életetek, gyermekeim.

A hála megnyitja az Örökkévalóság kapuit.

A hála megtermékenyít minden kapott Kegyelmet.

A hála eszközzé tesz benneteket Mária kezében, hogy az egész világot újra az Ő Szeplőtelen Szívének szentelje oda.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekeim! Legyen ez az új ciklus olyan, amely új gyümölcsöket szül mindannyiunk tudatában, és aztán lássuk, hogy ezek a gyümölcsök megnőnek és megérnek, és új magok fognak belőlük kibújni.

A tudatban megszületett gyümölcsök a Kegyelem az életetekben való működésének eredményét mutatják. A mai napig sok impulzust, útmutatást, kegyelmet és áldást kaptatok, hogy felkészüljetek arra, hogy kitartással és belső békével átkelhessetek azokon az időkön, amelyek már elérkeztek.

Ezt az új ciklust azoknak a gyümölcsöknek a megszületése és érése fogja jellemezni, amelyekért mindannyiótoknak felelőssé kell válnia. Ez azt jelenti, gyermekeim, hogy kezeitekkel kell gondoznotok a tudat kertjét, és elő kell készítenetek a magokat az új időre, amelyeket elültettek majd a Föld talajába.

Ez a ciklus mindannyiótoktól több erőfeszítést és elkötelezettséget igényel majd az érettséghez. Ez lesz az az időszak, amikor a tudatnak meg kell erősödnie ezen az úton, és saját erőfeszítéseket kell tennie, hogy rajta maradjon.

Eddig sokakat támogattunk és bátorítottunk azok közül, akik elkötelezték magukat Krisztus mellett, de még nem érett meg bennük az a  lehetőség, hogy lépéseket tegyenek a fejlődésben, és megálljanak a saját lábukon, a saját belső erejükön keresztül.

Eljött annak az ideje, hogy a tanítványok minden tekintetben felismerjék az igazságot önmagukról; hogy szembenézzenek azzal, amit át kell alakítaniuk, és megálljanak a saját belső érettségük lehetőségei mellett. Ez lesz az átmenet a szellemi serdülőkor és a felnőttkor között, amikor a tudat felelősséget vállal önmagáért.

Azokat, akik az utolsó órában fognak felébredni, a Kegyelem fogja vezetni, hogy megtegyék lépteiket, és belépjenek ugyanazokba a ciklusokba, mint azok, akik már oly régóta járnak az evolúciós úton. A belső érettségről beszélek nektek, a tudat érettségéről, és nem az anyagi testek érettségéről, mert az anyagnak mindig is nevelésre lesz szüksége, hogy kifejezze belső világát.

Gyermekeim, úgy vigyázzatok erre a ciklusra, mintha az utolsó lenne, és használjatok ki minden egyes napot és pillanatot arra, hogy megtaláljátok az Igazságot, és kifejezzétek azt. Legyen állandó mindannyiótok tudatos erőfeszítése, hogy minden nap egyre inkább az Isteni Célban legyetek.

E ciklus után, az elkövetkező ciklusokban eljön az ideje annak, hogy a gyakorlatba ültessétek, amit tanultatok, mert a bolygóra ereszkedő áramlatok már nem fognak arra várni, hogy készen álljatok, hogy a bolygó tudatára hassanak. Ezek az áramlatok magukkal fogják vinni azokat, akik langyos szívűek, meghatározatlanok és a magasabb Célon kívül állnak.

Jellemezze ezt a ciklust az összes lény erőfeszítése. Mindenki foglalja el a helyét, és mint egy fiatal, aki elhagyja otthonát és nekivág az életének, mindenki alakuljon át, áldozza fel magát, kezdje el annak az építését, amit reménye szerint egy napon felajánlhat Krisztusnak.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József