Vonulj vissza a sivatagba Istennel, és bízzál az Ő csendjében és Jelenlétében.

Váltsa fel a hit ereje az összes szellemi és emberi érzést, amely egykor megerősítés és belső ösztönzés volt számodra, hogy a hit tisztán és egyszerűen egyesítsen téged Istennel.

Gyermekem, fogadd szeretettel a sivatag csodáját, mert Isten azokat hívja a sivatagba, akikben megbízik, akikre rábízhatja a Keresztjét, a Kegyelmét és mindenekelőtt azokat, akik kezdettől fogva készek voltak arra, hogy Isten Szeretetét felülmúlva megváltsák saját életüket.

Hangom bátorítás azon lélek számára, aki az ürességben jár, mert egyszerűen azt mondom neki: „Menj át ezen az ürességen és ezen a pusztaságon; gyalogolj messze és visszavonulva, mert ott, ahol nem ismerheted fel magadat, Isten kinyilatkoztatja magát, és végre megmutatja neked, hogy kik vagy.”.

Uratok azért vonult vissza imádkozni a sivatagba, hogy ott hagyja maga mögött emberi állapotát, és hogy átvegye isteni állapotát. Ezért a sivatagnak reményt kell jelentenie számodra.

Alakuljanak át a lemondás fájdalmai a világhoz való kötődéstől való megszabadulássá.

A sivatagban szenvedhetsz lépteid súlya alatt, mert a világ rabszolgaságának láncai fogva tartják lábadat, vagy leereszkedhetsz Isten elé, megérintheted az arcoddal a földet, és tudhatod, hogy a semmibe emelt kiáltással ezek a láncok elszakadnak, és szabadon járhatsz.

A sivatag mindig száraz és magányos lesz, de a lépteid szabadok lesznek, és a szíved könnyű lesz, hogy elérd a célodat.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József