Egy megtért lélek, amely megbánta legmélyebb bűneit, így szólt az Úrhoz: "Uram, itt vagyok, bízom Szereteted nagyságában és felfedezem Megbocsátásod Kegyelmét. Mondd meg nekem, Atyám, hogyan nyerhetem el a megbocsátást és a szeretetet, és még inkább, hogyan érezhetem a szívemben, hogy megérintett a Megbocsátásod?"

És az Úr így válaszolt: "Szeretett kis lélek vagy te, öntudatod első belélegzésétől fogva, amióta Szellemem rajtad nyugszik, és lélegzetet és életet adott neked. Azóta mélységesen szeretlek.

Elnyered a megbocsátást, ha elfogadod, és megérted, hogy nem Én vagyok az, aki megfoszt attól, hanem te vagy az, aki elhaladsz előtte, és nem látod; te vagy az, aki nem nyúlsz utána, mert a tudatlanság és a bűn foglalkoztat.

Amikor felébredsz és kinyitod a szemed Végtelen Szeretetemre, Szent Kezem megérinthet. Lelkem visszaemel a tisztaságba és a békébe, és ott megtalálhatod Megbocsátásomat, és megértheted, hogy Én valóban mindig is itt voltam.

Engedd hát, lelkem, hogy aggodalmaid és bizonytalanságod átadja helyét az irántad érzett Szeretetemnek, és lásd, hogy Megbocsátásom a szemed előtt van, és kopogtat szíved ajtaján. Engedd, hogy belépjen és átalakítsa belső lakóhelyedet."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy a lények választásától függ, hogy a bűnben vagy tudatlanságban maradnak, vagy a Szeretet és a Megbocsátás öleli át őket. Gyermekek, kezdettől fogva szeretlek benneteket, és Teremtőtök vár rátok. Csak nyissátok ki a szemeteket és lássátok, hogy előttetek van Isten türelmes és reményteljes Szeretete.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Amikor elérkezik a húsvét utáni második vasárnap, és a lelkeket már megmosta a Krisztus Kínszenvedése során kiontott Vér, eljött az idő, hogy újra megerősítsék az Ő iránti elkötelezettségüket, hogy megvallják Szíve előtt a legrejtettebb bűnöket, azokat, amelyek szégyent hoznak az emberekre, és amelyeket néha még Isten előtt sem tudnak kimondani.

Itt az ideje, hogy átadjuk magunkat a Teremtő abszolút Szeretetének, aki könyörületes Szemekkel fordul az összes földi lény felé, és Irgalommal és Kegyelemmel megbocsátja nekik legrégebbi és legismeretlenebb bűneiket.

Itt az ideje, hogy az alázat szellemében éljünk, és felismerjük saját tökéletlenségeinket és gyengeségeinket, a gyarlóságokat és a tudatlanságokat, amelyek miatt a lelkek nap mint nap elesnek.

Itt az ideje, hogy ránézzünk Krisztus Keresztjére és az üres sírra is, és hogy tudjuk, hogy Ő, akit az emberi bűnökért emeltek fel, Szeretete és Megbocsátása által feltámadt, megmutatva minden lénynek az örök élethez vezető utat, az összes emberi állapot meghaladásához, beleértve a halált is, amely elválasztja az embert Isten idejétől.

Az Isteni Irgalmasság Ünnepe az a pillanat, amikor a lelkek örvendeznek Krisztusban. Egyetlen bűn sem volt nagyobb az Ő Szeretetének erejénél, és még a lelkek önvádja sem tudja legyőzni a Megváltó Irgalmasságát, amikor a szívek megadják magukat a Kereszt előtt.

Gyermekeim, a mai nap arra való, hogy emlékezzünk Isten abszolút és kifürkészhetetlen Szeretetére, és tegyük ezt azokért is, akik nem teszik meg, mert Ő, Aki meghalt a Kereszten és feltámadt, szeretetből tette ezt az összes lélekért.

Ezért imádkozzatok azokért, akik elvesztek, imádkozzatok azokért, akik nem néznek Krisztusra és közömbösek a Megváltó Kegyelme és Irgalma iránt, mert akkor közbenjárhattok, hogy ezek a lelkek esélyt kapjanak a megtérésre legalább életük utolsó pillanatában vagy életük után.

Az Isteni Irgalmasság ünnepe az a pillanat, amikor a lelkek megértik azt az ajándékot, amelyet Isten ingyen ad azoknak, akik csupán megnyitják a szívüket és megbánják a bűneiket. Legyetek alázatosak a Teremtő előtt, adjátok meg magatokat az Akaratának, és legyetek készek arra, hogy mérhetetlen és kifürkészhetetlen Szeretetével szeressen benneteket. És az összes tévedés ellenére meg fogjátok ismerni az Isteni Irgalmasság erejét.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Vonuljon vissza a szíved az Úr Jelenlétébe, és lépj be Kínszenvedésének élő emlékezetébe, hogy minden évben felfedezhesd Szeretetének titkait, és egy kicsit jobban megtanulj szeretni.

Kezdj el Vele együtt érezni, hogy közeledik a megadás éjszakája. Érezd, hogy a szeretet és az együttérzés már elkezdett megszületni benne, mert tudta, hogy elérkezett az Ő órája.

Érezd a tekintetét a társain, amint könyörületet és irgalmat sugároz, megérti őket és megbocsát nekik, még mielőtt vétkeztek volna, elhagyva az Urat a Golgotára vezető úton.

Keresd ezt a magasabb Szeretetet, hogy te is elkezdhess elmélyülni az Ő Kínszenvedésében, amin a Föld most megy keresztül, az idők változásában, a bolygó megtisztulásában, a nagyobb Szeretet felébredésében. És kezdd el most megbocsátani a bűnöket, amelyeket nem csak te, hanem mindenekelőtt a felebarátod követett el. Kezdd el most megérteni az emberi gyarlóságot, és helyezd a szívedet abba a titokzatos lényegbe, amely Isten méltó gyermekeivé tesz benneteket.

A Golgota útja nem a hátadon lévő kereszttel kezdődik, hanem a sivatagban, ahol különböző szellemi szinteket átélve elmélyülsz, sokszor, mielőtt megnyilvánulna. Ezért, gyermekem, nyisd meg most a szívedet a Szeretet ébredésére, a mostani idők keresztjére.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József 

Amikor Jézus a Kereszten volt és azt mondta: "Atyám, miért hagytál el Engem?", az Ő embersége mondta ki ezeket a szavakat; az Ő sejtjei voltak azok, amelyeket addig a pillanatig az isteni erő tartott fenn, és amelyek mélyen legbelül rettegtek attól a magánytól, amikor egyedül maradnak fájdalmukkal és szenvedésükkel.

Emberi szíve e kérdését követően Jézus teljes tudatában felismerte fiúi mivoltát és Istennel való egységét. Legbelsőbb lényében megértette a szeretet és az emberi terv lényegét, és megtapasztalta az Atyához való hasonlatosság teljességét.

Sejtjei félelme eltűnt a belőle áradó szeretet és megbocsátás ereje által. Jézus megértette Atyja Akaratát és azt, hogy miért hagyta el Őt abban az órában, amely a legnehezebbnek tűnt, annak ellenére, hogy mindig elkísérte. Felfedezte, hogy az Atya azt akarta, hogy érezze és átélje azt a szeretetet, ami Benne van, ami Istenné tette Őt, és ami egyesítette Őt Istennel; és hogy valójában a Teremtő nem hagyta el Őt. Felfedezte, hogy az Atya Benne van, ahogyan Ő is az Atyában van, a szeretet, a megbocsátás és az irgalom által, amely abban a pillanatban kiáradt a Földre.

Szűz Mária és János megértették Isten Akaratát, amikor látták, hogy Jézus bocsánatot kért a Kereszten azokért, akik keresztre feszítették őt, és Krisztussal együtt megismerték azt a kifürkészhetetlen szeretetet, amely egyesíti az anyagot a szellemmel, amely isteníti az embert.

Szűz Mária és János is így tapasztalta meg ezt a mély egyesülést Istennel, egyszerűen azáltal, hogy megfigyelték Krisztust. Ezt az egyesülést élték át később Jézus és Mária apostolai és tanítványai a Szentlélek Kegyelme által, és így mindannyian legyőzték a halálfélelmet és a magányt; mindannyian azzal a bátorsággal töltötték meg lelküket, amely abból a bizonyosságból született, hogy Isten bennük van, mert az Isteni Tudat élő részei.

Ez a bizonyosság és ez a bátorság szilárdította meg Krisztus egyházát a földön. De az évszázadok során nem minden ember értette meg Jézus Kínszenvedését és elmélkedett az Ő példáján olyannyira, hogy hagyta volna magát isteníteni általa; nem mindenki találta meg az Istenhez való hasonlatosság bizonyosságát; nem mindenki kereste az erőt a benne jelen lévő élő Istenben.

Gyermekeim, ma a Teremtő beszél hozzátok és tanít benneteket a Küldöttein keresztül. A Magasságos Úr kíséri minden lépéseteket, és megújítja a történelmet, felébresztve az Új Krisztusokat. De ahogyan Ő "elhagyta" Jézust a Kereszten, ugyanúgy mindannyiótok számára is eljön az az idő, hogy magányosan felfedezzétek az Istennel való egyesülést. És egy pillanatra talán igazságtalannak, fájdalmasnak vagy érthetetlennek tűnik számotokra, hogy a Teremtő elhagy benneteket, amikor a legnagyobb szükségetek van rá. Ha azonban legyőzitek az emberi félelmet, és keresitek az Istennel való szellemi egyesülést, akkor megértitek, hogy az Atya, Akit mindig is a Magasságban kerestetek, a teljes lényetekben, a lényegetekben, a belső világegyetemetekben él.

Amikor eljön az emberiség próbatételének az ideje, emlékezzetek arra, amit mondtam nektek, és ne féljetek, hanem igenis, szeressetek és éljetek a megbocsátással, mint Ő, Aki előttetek szeretett és megbocsátott, és rátok hagyta ezt a példát.

Atyátok és barátotok, aki előkészíti utatokat az isteni egyesülésre, 

Legtisztább Szent József