A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József 

Gyermekeim! Legyen ez az új ciklus olyan, amely új gyümölcsöket szül mindannyiunk tudatában, és aztán lássuk, hogy ezek a gyümölcsök megnőnek és megérnek, és új magok fognak belőlük kibújni.

A tudatban megszületett gyümölcsök a Kegyelem az életetekben való működésének eredményét mutatják. A mai napig sok impulzust, útmutatást, kegyelmet és áldást kaptatok, hogy felkészüljetek arra, hogy kitartással és belső békével átkelhessetek azokon az időkön, amelyek már elérkeztek.

Ezt az új ciklust azoknak a gyümölcsöknek a megszületése és érése fogja jellemezni, amelyekért mindannyiótoknak felelőssé kell válnia. Ez azt jelenti, gyermekeim, hogy kezeitekkel kell gondoznotok a tudat kertjét, és elő kell készítenetek a magokat az új időre, amelyeket elültettek majd a Föld talajába.

Ez a ciklus mindannyiótoktól több erőfeszítést és elkötelezettséget igényel majd az érettséghez. Ez lesz az az időszak, amikor a tudatnak meg kell erősödnie ezen az úton, és saját erőfeszítéseket kell tennie, hogy rajta maradjon.

Eddig sokakat támogattunk és bátorítottunk azok közül, akik elkötelezték magukat Krisztus mellett, de még nem érett meg bennük az a  lehetőség, hogy lépéseket tegyenek a fejlődésben, és megálljanak a saját lábukon, a saját belső erejükön keresztül.

Eljött annak az ideje, hogy a tanítványok minden tekintetben felismerjék az igazságot önmagukról; hogy szembenézzenek azzal, amit át kell alakítaniuk, és megálljanak a saját belső érettségük lehetőségei mellett. Ez lesz az átmenet a szellemi serdülőkor és a felnőttkor között, amikor a tudat felelősséget vállal önmagáért.

Azokat, akik az utolsó órában fognak felébredni, a Kegyelem fogja vezetni, hogy megtegyék lépteiket, és belépjenek ugyanazokba a ciklusokba, mint azok, akik már oly régóta járnak az evolúciós úton. A belső érettségről beszélek nektek, a tudat érettségéről, és nem az anyagi testek érettségéről, mert az anyagnak mindig is nevelésre lesz szüksége, hogy kifejezze belső világát.

Gyermekeim, úgy vigyázzatok erre a ciklusra, mintha az utolsó lenne, és használjatok ki minden egyes napot és pillanatot arra, hogy megtaláljátok az Igazságot, és kifejezzétek azt. Legyen állandó mindannyiótok tudatos erőfeszítése, hogy minden nap egyre inkább az Isteni Célban legyetek.

E ciklus után, az elkövetkező ciklusokban eljön az ideje annak, hogy a gyakorlatba ültessétek, amit tanultatok, mert a bolygóra ereszkedő áramlatok már nem fognak arra várni, hogy készen álljatok, hogy a bolygó tudatára hassanak. Ezek az áramlatok magukkal fogják vinni azokat, akik langyos szívűek, meghatározatlanok és a magasabb Célon kívül állnak.

Jellemezze ezt a ciklust az összes lény erőfeszítése. Mindenki foglalja el a helyét, és mint egy fiatal, aki elhagyja otthonát és nekivág az életének, mindenki alakuljon át, áldozza fel magát, kezdje el annak az építését, amit reménye szerint egy napon felajánlhat Krisztusnak.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József