Lucía de Jesús nővér:

Aludtam, és hirtelen azt álmodtam, hogy Krisztus véres Arca nagyon közel van az én arcomhoz, és határozott hangon azt mondja: „Szomjas vagyok”. Ekkor megijedtem és felébredtem, és utána már nem tudtam elaludni.

Fekve elkezdtem mentálisan imádkozni a rózsafüzér Fájdalmas Titkait, hátha elalszom, de amikor befejeztem a titkot, nem aludtam el; akkor elkezdtem a másodikat. Mivel egyáltalán nem voltam álmos, felkeltem, és elmentem imádkozni a Szentostya elé.

Amikor a harmadik Fájdalmas Titoknál tartottam, láttam, hogy az ostya vérzik, és mögötte egy kapu nyílt meg, amelyen keresztül különböző helyzetek látszottak a bolygón, főleg a háborús helyszíneken. Ez a kapu kitöltötte a szobát, így két egymásra helyezkedő valóságot láttam, mintha ott ültem volna, és imádtam volna a Szentostyát ezeken a helyeken.

Éjszaka láttam azokat a helyeket, és az éjszaka közepén, abban a kapuban láttam Krisztust, aki nyitott szívvel, tűzbe burkolózva jött felém. Megkért, hogy folytassam az imádkozást, és én folytattam. Akkor láttam, hogy Ő más valóságokat nyitott meg azoknak a sötét tereknek a belsejében, olyan mélységeket, amelyek ott léteznek, igazi poklokat. Éreztem, hogy az imádság lehetővé tette Krisztusnak, hogy tovább járjon azon a helyen, és Jelenléte vigaszt és erőt adott az ott lévő lelkeknek. Nem láttam, hogy megmentette volna a lelkeket; mintha valami még nem engedte volna meg. Csak közöttük járt, és Jelenléte megkönnyebbítette őket.

Egy idő után megszólalt, és megkért, hogy készítsek hangfelvételt, mert ez lesz a mai üzenete:

Míg sokan alszanak, a világ csendjében, az éjszaka látszólagos nyugalmában, másutt a csendet háborúk, bombák, fegyverek, sikolyok, sírások hangja töri meg, és ez a repedés, amely a világ csendjében nyílik, megérinti a Szívemet.

Szomjas vagyok!

Míg sokan alszanak, a világ éjszakai látszólagos csendjében, másutt elhatalmasodik a lelkeken a kétségbeesés, a hit hiánya, a halál és a béke utáni vágy, mert már nem bíznak az életben, már nem találják meg Isten ajándékát az életben.

Szomjas vagyok!

Míg sokan alszanak, e világ álmában, az éjszaka látszólagos csendjében, lelkük sötét éjszakájára koncentrálva, mások elveszítik békéjüket, mások elveszítik életüket. Ezért jövök ma éjjel, hogy Szavammal és Szívemmel azt mondjam nektek: „Szomjas vagyok!”

Szomjazom az imádkozó lelkekre, akik közbenjárnak a világért, akik felülmúlják saját állapotukat, saját gondolataikat és véleményüket, saját igazságaikat, saját bizonyosságaikat, hogy csak imádkozva álljanak Előttem.

Szomjas vagyok!

Szomjazom azokra a lelkekre, akik megnyitják a Mennyeket, akik szívből imádkoznak, hogy Isten Irgalmat árasszon a világra, amely csak az Igazságszolgáltatást érdemli meg.

Szomjas vagyok!

Szomjazom a szenvedő, agonizáló, kiáltó szívekre, amelyeknek szükségük van arra, hogy az Én kimeríthetetlen Szeretetem Forrásából táplálkozzanak, amely nyitva áll a lelkek előtt, de ők nem látják.

Szomjas vagyok!

Nyissátok meg Nekem a szívetek, az életetek, az otthonotok ajtaját; nyissátok meg Nekem ennek a világnak az ajtaját a lelketek őszinte kiáltásával. Vigyétek el az Irgalmat azoknak, akik szomjaznak, mert Én szomjazom bennük!

Nyissátok meg a Menny kapuit dicséretetekkel, énekeitekkel és imáitokkal. Nyissátok meg az emberi tudat kapuit a lélek megadásával, alázatossággal, átláthatósággal és átalakulással. Engedjétek meg, hogy eszközök legyetek a Kezemben, mert szomjas vagyok!

Hallgassátok meg a csendben a szívek kiáltását. Sok lélek van, akiket fájdalmuk elnémított. De ezt a fájdalmat még mindig hallhatják azok, akik készek Irgalomért kiáltani.

Szomjas vagyok!

Hallgassátok meg a világ mélységéből, a lelkek mélységéből jövő könyörgéseket. Sokan már nem tudnak magukért közbenjárni, szükségük van a ti közbenjárásotokra. Ezért jövök, hogy a Szent Szívem Fényével áttörjem az éjszakát, hogy azt mondjam nektek: „Szomjazom!”

Múlja felül a lelketek önmagát, lépjen ki a szívetek  önmagából, hogy egy kicsit többet adjon Istennek, egy kicsit többet a lelkeknek, hogy itassanak Engem, mert szomjas vagyok!

Már mondtam nektek, és továbbra is mondani fogom, mert amíg az utolsó lélek is nem jön Hozzám, addig szomjas leszek.

Mesteretek és Uratok,

Krisztus Jézus