Amikor egy szív a világ impulzusaiból táplálkozik és egy belső hívásra válaszolva elmélyül a szellemi életben, de nem nyílik meg  az átalakulás felé, akkor, gyermekeim, a belső romlás útja kezdődik.

Ebben az időben nagyon régi tudatok jönnek a világba, hogy legyőzzék e korszak ingereinek hatását, és az átmeneti idők igazi Krisztusaivá váljanak.

De a világi alapokon megszilárdult és a világ illúziói által fenntartott lelkeknek, akik elkötelezik magukat Krisztus mellett, engedniük kell, hogy Ő átalakítsa őket, mert az ilyen ingerek legyőzésének része, hogy lemondanak mindarról, ami a világ dolgaiban fenntartja őket: az igazságról és Isten Tervéről alkotott belső és intellektuális elképzelésekről, arról az igényről, hogy kitűnjenek mások közül, még az erények és a szentség terén is, arról az igényről, hogy pótolják a számukra érzékelhető hiányosságokat, arról az igényről, hogy szeretve érezzék magukat azért, ami látható és amit a világ csodál. Gyermekek, mindezt  át kell alakítani abban a lélekben, amely újra felfedezi Krisztus iránti elkötelezettségét.

Ezekben a végleges időkben Uratok eltávolítja a lábatokat fenntartó homokos alapokat, és amint átkeltek a sivatagon, az Ő Tudatának a sziklájára helyez benneteket.

Meg kell szabadulnotok a világ dolgaitól, hagynotok kell, hogy az Isteni Akarat legyőzze azokat, és ezt nem oldalra, hanem befelé és felfelé tekintve kell megtennetek.

A legyengült lelkek oldalról keresik a nagyobb nyomorúságokat, hogy igazolják a hibáikat, és lekicsinyítsék azokat; de ez, gyermekeim, nem az a mód, amellyel bármilyen nyomorúságot igazolni lehet.

A megigazulás igazi értelme a szeretetben rejlik, Krisztus Szeretetében, Isten Szeretetében, amely nemcsak megigazítani képes, hanem arra is, hogy mindent átalakítson.

Ezért a gyengeségekkel szemben ne oldalra, hanem befelé nézzetek. Ne kritikával, hanem vallomással álljatok Isten elé, mert aki megadja magát, annak nem kell védekeznie, nem kell félnie vagy menekülnie sem önmagától, sem Istentől, mert megismeri az isteni Szeretetet.

Vessétek el félelmeteket, ne tápláljátok a mélyebb bűnökkel hamisan igazolt nyomorúságokat, hanem adjátok meg magatokat Istennek és valljátok meg. Őbenne megtaláljátok az igazi szabadságot, a gyógyulást és az átalakulást, amire szükségetek van ahhoz, hogy teljesek legyetek és megalapozódjatok az Isteni Akarat szikláján.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A sok kapott impulzus után, és mindazok után, amit el kellett viselnetek, hogy ez a világ megismerje egy kicsit a békét, és – bár kevesen vannak – de felébredjenek a lelkek ebben az időben. Most, gyermekeim, vissza kell vonulnotok a saját szívetekbe, és meg kell nyugodnotok.

A világ még mindig szenved; az emberiségnek még sok mindent kell megtennie, meggyógyítania és felszabadítania. Ezért hagyjátok, hogy testetek felépüljön, hogy tudatotok asszimilálja a kapott impulzusokat, és meditáljatok a következő lépéseken.

Miután Krisztussal együtt éltétek át Kínszenvedésének lépéseit, most újra át kell élnetek azt a pillanatot, amikor az apostolok látták magukat Jézus Mennybemenetele előtt, és a magányt és a csendet, amit átéltek, hogy szintetizáljátok magatokban mindazt, amit Krisztussal együtt éltetek át.

Az impulzusok, amelyeket az utolsó napokban kaptatok, hasonlítanak azokra az impulzusokra, amelyeket az apostolok kaptak Jézus életének utolsó három évében. Sok volt a Kegyelem, az áldás, a Kisugárzás és a Törvény, amelyek rövid idő alatt hatottak életetekben. Ezért most van itt az ideje a csendnek, a magánynak és a nyugodtságnak. Itt az ideje, hogy az Ég felé nézzetek, és választ adjatok az Atyának, hogy Isten meghallgassa az „igen”-eteket, és így folytassátok a hitben való járást, amely minden lépésnél megújul a kapott Kegyelem visszhangja által.

Legyenek termékenyek a gyümölcsök a szívetekben, mert minden ajtó megnyílt előttetek. Most már csak annyi a dolgotok, hogy keresztül menjetek azokon.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József