Maradj a sivatagban, mint Kalkuttai Teréz anya, aki az üresség és magány ellenére tudta, hogyan találja meg embertársaiban az Urat.

Minden, amire belső kompenzációként törekedett, eltűnt. Hitét csak az erősítette és szilárdította meg, hogy Isten Akaratát teljesítette, és vigasztalta a testi és szellemi szegényeket.

Teréz anya így találkozott Istennel és olvadt bele, még ha nem is érzékelte Őt teljesen.

Maradj a sivatagban, mint Kalkuttai Teréz anya, aki megerősítette belső énjét, nem az érzéki világban és az Istennel való misztikus egyesülésben, hanem a tapintható hitben és az önmaga állandó legyőzésében, aki látta és megtapasztalta Isten Jelenlétét a leginkább rászorulókban, aki egyáltalán nem élt a világért és önmagáért, csak teljesen Istenért, teljesen a Megváltó Szívéért, amely fáradtan dobog a szegényekben és az elnyomottakban, a magányosokban és az elveszettekben.

Gyermekem, törekedj arra, hogy a sivatagot a hited megszilárdításával éld meg. Tudd, hogy minden sivatag a végtelenbe való ugrást hozza magával, és ez sokféleképpen történik.

Ha szomjazol az érzésekre és a belső tapasztalatokra, ha szomjazol arra, hogy kiteljesedj és meglásd Istent, de Ő mégis vákuumban tart, fedezd fel, hogy talán az Úr Akarata az, hogy ott mutatkozzon meg neked, ahol a legkevésbé számítasz rá, ott, ahová a szereteted nehezen jut el, ahol ellenállásod elzárja lépteidet és nem engedi, hogy belépj, ahol gyengeségeid megakadályozzák, hogy felfedezd a szeretet iránti igényt. Isten ott van, és vár rád.

Hagyd a sivatagban vágyaidat és törekvéseidet, szükségleteidet, legmélyebb sóvárgásaidat. És amikor már semmid sincs, a Teremtő megmutatja neked, hol rejtőzik, hívogat téged, keresi tekintetedet, hitedet, szívedet.

Gyermekem, ki tudja, hogy a te sivatagod nem lesz-e Kalkuttai Teréz anya sivataga, ahol Isten kívülről befelé és a felebarátod belsejétől kezdve a te belsődben tárja fel magát.

Legtisztább Szent József